2019. május 31., péntek

"Célom segíteni, hogy megtaláljuk a helyünket a világban." Interjú Isabel Healian Rose írónővel


Ezúttal Isabel Healian Rose írónő tisztelt meg azzal, hogy válaszolt a kérdéseimre. Isabelnek eddig 4 könyve jelent meg, az első 2017-ben. Azóta is szívesen ír és fontosnak tartja a fejlődést. Ám a fő célja a szórakoztatás mellett az, hogy segítsen megtalálni a helyünket a világban.

Tanulságos interjú volt!


Mesélj kicsit magadról! Mit érdemes tudnia az olvasóknak rólad? 

Először is szeretném Bettinának megköszönni ezt a számomra nagy lehetőséget. A nevem Isabel Healian Rose. Eddig 4 könyvem áll az olvasók rendelkezésére, melyből az első, az Angyalok Krónikái 2017-ben látott napvilágot. Azóta is igyekszem folyamatosan fejlődni és szórakoztatni az olvasni szerető embereket. 

Ám a történeteimmel nem csak szórakoztatni szeretnék: célom segíteni, hogy megtaláljuk a helyünket a világban. Írok, hogy én és az olvasó is rájöjjön, merre haladunk azon a bizonyos úton, és hogy olyan kapcsolatokat alakíthassunk ki, amelyek alkalmas arra, hogy megosszuk az élet legapróbb örömeit is. 

Melyik volt az a pont, amikor eldöntötted: író leszek? 

Ezen a kérdésen halványan elmosolyodtam. Természetesen nem miattad; mindig ez a reakcióm, ha felmerül ez a téma. Bár, mint említettem, négy könyvem van publikálva, nem szeretem ha írónak neveznek. Mikor ennek hangot adok, furcsán szoktak rám nézni és azt mondják „ha könyveid vannak, akkor író vagy.” Ezt én másképp gondolom. Egy író nem attól válik íróvá, mert ír. 

A műveinek nemcsak az adott korban kell megfelelnie, de ki kell állnia az idő próbáját is ahhoz, hogy kiderüljön, sikerült-e maradandót alkotnia. Ha igen, akkor és csakis akkor nevezheti magát írónak. 

Hogy nekem ez sikerül-e? Majd meglátjuk. 

Mesélj egy kicsit a munkásságodról! Elsősorban fantasy témában írsz, jól tudom? 

Az Angyalok Krónikái valóban tele van a fantasy elemeivel. De emellett írtam már naplóregényt, verseket és életszagú novelláskötet is. Szeretem kipróbálni magam új műfajokban; egyrészt mert így kevésbé leszek unalmas és több réteghez is tudok szólni érdemben, másrészt pedig imádom feszegetni a határaimat. 

De az igaz, hogy az írásban a fantasy áll a legközelebb hozzám. Ilyenkor nemcsak a képzeletem szárnyalhat, de az érzelmeimet is könnyebben ki tudom fejezni. 

Forrás: Isabel Healian Rose

Miért döntöttél az Isabel Healian Rose név mellett? 

A keresztneveim Izabella Rózsa, nagyon szeretem, ezért ezt mindenképpen meg szerettem volna hagyni. Mindazonáltal ezt így kevésnek éreztem, ezért pár betűből összeraktam a Healian nevet. 

Személyes okok miatt nem szerettem volna az anyakönyvezett nevem használni, így döntöttem az angol mellett. 

A Kísértésben, vagyis az Angyalok Krónikái első részében a saját élményeidet osztod meg az olvasókkal. Ez szerintem bátor tett. Honnan jött az ötlet? 

Egy, számomra fontos kapcsolat megszakadásával indult a dolog. Hiányzott valaki, aki előtte nagyon aktív része volt az életemnek. Szerettem és vele akartam lenni. Ehhez jól jött a közös emlékek felidézése. Ám arra is szükségem volt, hogy kiírhassam azt, ami bennem él. Amit nem tudtam elmondani „neki”. 

Marcell és Bella közti kapcsolat ehhez nagyon jó alapot adott, ugyanis a lány érzései teljes mértékben megegyeznek az enyémekkel. 

Mi a célod ezzel a sorozattal? 

Ha ezt egy pár hónappal ezelőtt kérdezed, azt a választ adtam volna, hogy önmagam gyógyítása, hogy tanulsággal szolgáljon és hogy talán eléri azt az embert is aki miatt nekiültem az írásnak. Most azonban már nem egészen így gondolom.

Rá kellett döbbenjek, hogy hiába a segítő szándék, ha azt nem képesek befogadni és elfogadni, nem sok értelme van. Most már csak azt szeretném, hogy végigvigyem azt a szálat, amit elkezdtem: hogy kiírhassam ami ebben a témában megszületik bennem, akármerre is vigye a szereplők sorsát. 

Nagyon bízom abban, hogy lesznek olyan olvasók, akikhez elér majd a többi rész, hiszen csakúgy mint a Kísértés, ezek is a lelkem piciny darabjai lesznek. Célnak pedig jelenleg ez is tökéletesen elég. 

Melyik a kedvenc jeleneted a regényből, és miért? 

Most melyik kezembe harapjak? :) Szülőanyjaként az egész regényt szeretem úgy, ahogy van. De ha kedvenc jelenetet kell mondjak, akkor mindegyik, ami Marci és Bella között zajlott. Félősek, aranyosak, kedvesek és semelyikükben sincs ártó szándék a másik felé. Ez szerintem nagyon fontos, és bevallom ezeket írtam a legszívesebben is. 

Forrás: Isabel Healian Rose

Kiknek ajánlod kifejezetten a Kísértést?

Elmondhatom, hogy a regény megjelenése óta fiatalok és idősebbek is nagyon szívesen és örömmel olvassák. A legfiatalabb olvasóim 16 évesek, a legidősebb pedig közel 70. Ez nagyon nagy csoda a számomra, hiszen mikor forgalomba került a könyv nem gondoltam volna, hogy így fogadják majd. 

Ám ha kifejezett ajánlást szeretnél, szerintem azok az olvasók tudják igazán élvezni, akik empatikusak egy kicsit és képesek a szavak mögé látni. A könyvnek a láthatón túl, nem kevés rejtett közlendője van, ezért ajánlott többször kézbe venni.

Viszont, mivel eléggé megmozgatja az érzelmeket, ezért azoknak is tanulságos lehet, akikben a fentebb említett két tulajdonság nem annyira erős. Mivel igyekeztem elgondolkodtató dolgokat is belevinni, nem is keveset, ezért ők is megtalálhatják azokat a részeket, melyekkel azonosulni tudnának. 

 Ha csak három szóval jellemezhetnéd a regényedet, melyik lenne az a három? 

Küzdés, remény és ártatlanság.

Van jól bevált rituáléd írás közben?

Igen, egy van. Zenét szoktam hallgatni: mindig az aktuális témához megfelelőt. A Kísértés során a szerelmes dalok mellett szólt rock, metal, de relaxációs dallamok is.

Volt már olyan az írás során, hogy rájöttél valami nagyon fontosra a saját személyiségeddel kapcsolatban? Például megismerted egy rejtett tulajdonságodat?

Új dolgot nem fedeztem fel magamban, viszont néhány személyiségjegyem tisztábban látom. Most már tudom azt amit előtte csak mondogattak nekem: kitartó vagyok, nem félek a kihívásoktól és a végletekig kitartok azok mellett, akik fontosak a számomra. Akkor is ha épp nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt szeretném. 

Ha csak egyetlen tanácsot adhatnál az amatőr íróknak, mi lenne az?

Ha teljesen kezdő író vagy, akkor ne csinálj mást, csakis írj. Ne foglalkozz azzal, mit szólnak majd, hogyan fog eljutni a közönséghez, mennyi hiba lesz benne. Csak engedd, hadd jöjjön, aminek jönnie kell!

Szerintem egy szerző akkor lesz hiteles, ha nem másokat utánoz, hanem valóban azt írja, ami belőle jön. 

Természetesen példaképek lehetnek (nekem is van Stephen King, Tolkien, G.R.R. Martin, de itt kell megemlítenem az egyik legjobb kortárs magyar írónőt is: Robin O’Wrightly személyében). Viszont csak apró pontokat adhatnak, nem szabad azt akarnunk, hogy olyanok legyünk, mint ők. Legyünk inkább önmagunk az írás során is, így biztos, hogy a mi történetünket soha senki nem fogja megismételni.

Az Angyalok Krónikái első kötetét a következő linken rendelhetitek meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése