2019. március 6., szerda

R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 1.


Nagyon vártam már ennek a könyvnek a megjelenését, illetve hogy én is a kezembe vehessem, hiszen az Ártatlan-trilógia az egyik kedvenc könyvsorozatommá vált. Mindezt úgy, hogy egyébként nem szívesen olvasok történelmi regényeket, mert untatnak. Angelika azonban mindig olyan témákat dolgoz fel, amelyek izgalmasak, érdekesek és megbotránkoztatóak. Ez most sem volt másképp, mégis van egy kis hiányérzetem ezzel a regénnyel kapcsolatban.

Fülszöveg: 

"Kegyetlen ​titkok és szenvedélyes szerelem a 19. századi Rómában 

1858-ban Rómában egy német hercegnő, Katharina, mocskos titkokról próbálja lerántani a leplet, de számtalan akadályba ütközik. 

Marco Fiore, a megkeseredett, hitehagyott, ópiumfüggő egyházi nyomozó kapja a lehetőséget, hogy felgöngyölítse a Sant'Ambrogio zárdában folyó kegyetlen, parázna játékokat. A bűnösök mind magas rangú egyházi személyek, akik saját és egymás érdekeit akár gyilkosságok árán is képesek megvédeni. A szálak a kolostor rendfőnöke, Maria Luisa nővér kezében futnak össze, akit senki nem mer megvádolni. 

 Marco igyekszik rájönni a titok nyitjára, de tudja, egyedül kevés ehhez a feladathoz. Egy véletlen folytán találkozik a gyönyörű, de szorult helyzetben lévő Blancával, és ráveszi, hogy segítsen neki a nyomozásban. A lány jelentkezik a zárdába, hogy bizonyítékot szerezzen Maria Luisa nővér pokoli tevékenységére. 

 A történetet valós események ihlették."

Szeretem a valós történet ihlette regényeket, úgyhogy emiatt nálam már alapból jó helyről indult a könyv.

Adott egy zárda, ahol Maria Luisa nővér különös és mocskos dolgokat művel az ott élő novíciákkal. Hű, izgi! Adott továbbá egy bajban lévő lány és egy függő egyházi nyomozó. A romantika kedvelői itt most vágyakozva összedörzsölik a tenyerüket. És adott egy nyomozás, amely egyszerre veszélyes és beteg. Itt meg én dörzsölöm össze a tenyeremet nevetve. Vagyis megvan minden ahhoz, hogy egy jó könyv születhessen. Ez persze meg is történt, ezt nem vitatom, én mégis úgy éreztem, valami hiányzik.

Kezdetben megismerjük Blancát, aki egyedül neveli két kisebb testvérét, akik közül az egyik  minő meglepetés  egy hálátlan kis dög. A fiatal lány pucér modellként dolgozik egy művészeti iskolában, és mindent megtesz azért, hogy ki tudja fizetni a lakásukat, etetni és ruházni tudja testvéreit. A dolgok eddig jól mentek, ám a hálátlan kis dögnek köszönhetően a lakbérnek lába kél, így Blanca nem tudja kifizetni a lakást.

A lány kap egy ajánlatot a háziúrtól, hogy ha nem teremti elő a pénzt, akkor kénytelen lesz a természetben fizetnie. Hát ez szívás! Blanca persze undorodik tőle, ezért mindent megtesz, hogy előkerítse a pénzt. Nem árulok el sokat, ha leírom, hogy sikerül neki. Mondjuk nem kemény munkával, hanem sok nyígással és némi szerencsével, de a lényegen ez nem változtat.

Na, de most jön a csavar.

A háziúr nem elégszik meg a pénzzel, neki Blanca kell. Eddig a történet nem tartogatott túl sok meglepetést, noha élvezhető és kellemes volt olvasni. Itt azonban a lány olyat tesz, ami meglepett. (Végre!) A történtek után fonódik össze a sorsa a függő nyomozóval, aki úgy dönt, kideríti, mi történik Sant'Ambrogio zárdában és miért. Tiszta sor, hogy ehhez szüksége van egy lányra, hiszen ő maga nem költözhet be Jézus menyasszonyai közé. Igen, ez a lány Blanca lesz. De hogy miként és hogyan, na azt már nem árulom el. :)

A karakterek egyébként jól kidolgozottak és szerethetőek. Blanca is szimpatikus, noha nekem sokszor Flóra jutott róla eszembe, amikor hol nyöszörgött, hol megpróbálta bátornak mutatni magát. A történet szépen fel van építve, lassan és magabiztosan ível felfelé, és pont a végére érik be a gyümölcs. Vártam és vártam a nagy áttörést, ám sajnos az most nem jött el.

Összességében egy kevésbé izgalmas, ám élvezhető, könnyed regényről van szó, amely a történetnek egy sarkalatos pontján ér véget, úgyhogy nagyon bízok benne, hogy a második rész már sokkal több izgalmat, brutalitást és meglepetést fog tartogatni számomra. Az, hogy ezek ebből a részből hiányoztak, nem von le az értékéből  szerintem. Ám a regényben felmerülő ismétlések egy idő után eléggé zavaróak. Azt vettem észre magamon és sok írón egyaránt, hogy ez valamiért mumus (bár az is lehet, hogy valaki direkt ismételgeti mindig ugyanazt, de nem hiszem). Én is gyakran  megkapom, hogy ismételek, úgyhogy tudom, mennyire idegőrlő ez  íróként és olvasóként egyaránt.

A lényeg: izgatottan várom a folytatást!

Ez a te regényed, ha:

  • szívesen olvasol történelmi regényeket;
  • szereted a valós történetek ihlette könyveket;
  • szeretsz megbotránkozni;
  • egy könnyedebb olvasmányra vágysz;
  • imádod a krimiket és a bűnügyi regényeket;
  • olvastad az Ártatlan-trilógiát, és az egyik kedvenceddé vált;
  • egyébként is szereted az írónő munkásságát.
Tanácsok íróknak, avagy mit tanulhatsz ebből a regényből:

Szeretem Angelika könyveiben, hogy olyan jól és szemléletesen fogalmaz. Érdemes tanulni tőle, hiszen a szemléltetés egy kulcsfontosságú tényező egy regénynél. Tetszett, ahogy szépen lassan bontakoztatja ki a karaktereket, és csöpögtetve ismerjük meg őket, a legjobb és legrosszabb tulajdonságaikat, mégpedig a viselkedésük alapján, és nem azért, mert az "író azt írja, hogy a főhősnő okos, és ez így van". Nem éreztem, hogy a karakterek kiléptek volna a szerepükből, úgyhogy már csak ezért is érdemes elolvasni a regényt  tanulásként.


Kapcsolódó linkek: R. Kelényi Angelika: Szulejmán és a magyar udvarhölgy, R. Kelényi Angelika: Az ártatlan; R. Kelényi Angelika: Az ártatlan – Bűnös örömök városa; R. Kelényi Angelika: Az ártatlan III. rész - A ​párizsi nő;

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése