2019. január 8., kedd

Jordan B. Peterson: 12 ​szabály az élethez


Először is szeretném megköszönni a 21. század kiadónak, hogy volt lehetőségem elolvasni ezt a könyvet. A 12 szabály az élethez egy teljesen új oldalról közelíti meg az élet elveit. Ahogy a fülszöveg is írja, Dr. ​Peterson „viccesen és nagyon komolyan, meglepően és tanulságosan, egyenesen, olykor kifejezetten bántóan fogalmaz." Nos, én ez utóbbit nem érzékeltem, a meglepő és tanulságos jelzőket viszont határozottan.

Fülszöveg:

Dr. ​Peterson a torontói egyetem megbecsült tanára, keresztény, jobboldali gondolkodó, pszichiáter és hivatásos provokátor. Könyvével az egész világot zavarba hozta.

A 12 szabály az élethez hónapok óta listavezető az Amazonon, tarol a világ sikerlistáin, többek közt a USA Today, a Wall Street Journal, a The Washington Post és a The New York Times toplistájának első helyezettje. Közel 40 ország megvásárolta a kiadás jogait.

A professzor szerint az ember és a társadalom legfontosabb tennivalója, hogy elkerülje a káoszt és ugyanakkor a diktatúrát, hogy rend legyen az életben és a fejekben. Ehhez az ősi hagyomány igazságait ötvözi az élvonalbeli tudományos kutatások legújabb felfedezéseivel.

Megtudhatjuk, miért érdemes békén hagynunk a gördeszkázó fiúkat, milyen borzalmas sors vár azokra, akik mindenkiben a hibát keresik, és miért kellene minden macskát megsimogatnunk az utcán.

Mit taníthat nekünk az egyszerű homár idegrendszere a sikeres életről? Miért emelték az ősi egyiptomiak a gondos figyelmet isteni magasságokba? Miféle szörnyű útra térnek azok, akik megkeserednek, arrogánsak és bosszúra szomjaznak? Dr. Peterson kitér a fegyelem, a szabadság, a kaland és a felelősség értékeire, hogy aztán tizenkét praktikus és átütő szabályban foglalja össze világunk életbölcsességeit. A 12 szabály az élethez szétzúzza a tudomány, a hit és az emberi természet modern közhelyeit, miközben átformálja sok olvasó lelkét és elméjét.

Dr. Peterson viccesen és nagyon komolyan, meglepően és tanulságosan, egyenesen, olykor kifejezetten bántóan fogalmaz. Az olvasó valószínűleg nem fog vele mindenben egyetérteni – a gyerekneveléssel kapcsolatos elveivel például kifejezetten nehéz azonosulni –, de könyvével olyan vitathatatlan értékeket képvisel, mint a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás joga."

Már ebben a néhány sorban is találkozhatunk egészen megdöbbentő kérdésekkel. Pontosan ezek jártak a fejemben, amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet. Szó volt benne a homárokról, a madarakról, illetve azok életteréről, én pedig csak forgattam a kezemben a papírhalmot, miközben azt kérdeztem: eltévesztettem talán valamit? Ez egy biológiai könyv lesz felnőtteknek?

De szerencsére nem.

Tény, hogy Dr. Peterson rendkívül sajátságos stílusban adja át gondolatait. Olyan oldalról közelíti meg az élet nagy dolgait, amilyet én még nem tapasztaltam.

„Ha megfelelően akarunk gondoskodni magunkról, ahhoz tisztelnünk kell önmagunkat, mégsem tesszük, mert – főleg a saját szemünkben – bukott lények vagyunk. Ha igaz életet élnénk; ha igaz lenne a szavunk – akkor újra Isten nyomdokaiban járnánk, és tisztelnénk önmagunkat, másokat, a világot. Akkor úgy bánnánk magunkkal, mint akivel törődünk. Arra törekednénk, hogy helyrebillentsük a világot."

Kétségkívül kimondja azt, ami a szívén van, ám én ezt egyáltalán nem tartom bántónak. Keménynek igen, de bántónak nem. Hiszen erőteljesen kell fogalmazni ahhoz, hogy végre (végre!) átmenjen az üzenet. Sokszor csak ülünk a babérjainkon, és várjuk a sült galambot. Kapunk hideget, meleget, tanácsot, lecseszést, de csak az fog cselekvésre bírni, amely csontig hatol.

Szóval: ha lelki simire vágysz és kedves szavakra, ez nem az a könyv. Viszont, ha szívesen olvasol különböző összefüggésekről és tudományos megközelítésekről a világgal és az élettel kapcsolatban,  akkor csak ajánlani tudom.

„Az emberi lények kifejezetten képesek a rosszra. Az élővilágban egyedi ez a tulajdonságunk."
Nekem pont azért tetszett, mert nem csak úgy elénk tárja a tényeket, hanem háttér-információt, magyarázatot is ad hozzá. Ó, és persze a tanulság sem marad el – ahogy az az idézetekből is látható.

Annyi bizonyos, hogy nem egy könnyen emészthető, hétköznapi olvasmány. Inkább a velős és a tartalmas szavakkal tudnám jellemezni, hiszen nemcsak az állatvilág felé tett kitérőt a szerző, de megtalálhatók benne a filozófia, a vallás, a tudomány és a saját eszköztára is.

Ez a te könyved, ha:
  • szívesen olvasol provokatív tartalmakat;
  • többre vágysz, mint egy könnyed, rózsaszín önsegítő könyv;
  • új tapasztalatot akarsz szerezni;
  • nem riadsz vissza a tudománytól, sőt még szereted is;
  • szívesen mélyedsz el a komoly olvasmányokban;
  • szereted levonni a tanulságot;
  • na meg persze vitaindítónak bedobni néhány velős témát – ehhez is tökéletes választás a 12 szabály az élethez.
Kapcsolódó linkek: Paula Hawkins: A lány a vonatonP. D. James: Az ​ember gyermeke, Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének; Paula Hawkins: A víz mélyén; Pamela Meyer: Verj át, ha tudsz; Jane Corry: A férjem felesége; Rena Olsen: Egy szót se szólj!; Sarah Pinborough: 13 ​perc; Teresa Driscoll: Rajtad a szemem; Laura Marshall: Ismerősnek ​jelölt;

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése