2018. november 16., péntek

Laura Marshall: Ismerősnek ​jelölt


Épp ebben a pillanatban fejeztem be az Ismerősnek jelölt olvasását, és úgy döntöttem, addig öntöm képernyőre a gondolataim, amíg friss az élmény. Hol is kezdjem? (Ez nálam mindig gond, pedig én magam is író vagyok.) Szóval: szeretem a 21. század kiadó könyveit. Még nem olvastam olyan regényt tőlük, amire azt mondtam volna, hogy pokoli volt.

Szerencsére Laura Marshall története sem okozott csalódást, noha voltak kissé lassabb, vontatottabb fejezetek is benne. Ennek ellenére nagyon kíváncsi voltam a végére, úgyhogy csak olvastam és olvastam. Végül annyira beindultak az események, hogy alig tudtam letenni...


Fülszöveg:

Kívántad ​már, hogy bárcsak megváltoztathatnád a múltad? 

Maria ismerősnek jelölt a Facebookon. Csakhogy Maria több mint huszonöt éve halott. Vagy mégsem? 

Louise a negyvenes éveiben járó elvált anya, egyedül neveli négyéves fiát, és belsőépítészként a saját vállalkozását vezeti. Az egyedülálló szülők elfoglalt, küzdelmes életét éli. Egy napon szívdermesztő e-mailt kap. Maria, a volt osztálytársa ismerősnek jelölte a Facebookon. Csakhogy Maria több mint huszonöt éve halott. Vagy mégsem? 

Az 1989-es végzős középiskolás évfolyam osztálytalálkozóra készül, így Louise felveszi a kapcsolatot a volt osztálytársaival, hogy kiderítse, őket is bejelölte-e Maria… A múlt hirtelen nagyon is valóságossá válik, újra felszínre kerülnek a régi titkok, hazugságok, féltékenységek és elfeledett sérelmek. 

De vajon megjelenik-e Maria az osztálytalálkozón? Megoldódik-e a több évtizedes rejtély?

Megmondom őszintén, voltak fenntartásaim a könyvvel kapcsolatban, hiszen molyon egyelőre három értékelés van róla (ebben a pillanatban), és egyik sem ötcsillagos. Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés: tényleg ennyire nem jó ez a könyv, vagy csak nem a megfelelő célcsoporthoz jutott el?

Elmesélek még egy történetet ehhez kapcsolódóan, aztán ígérem, rátérek az értékelésre. Nagyon sokáig nem "mertem" megvenni Stephen King Hosszú menetelés című könyvét, mert sokan lehordták. Unalmas. Vontatott. Nem történik benne semmi... Aztán egy barátnőm így reagált: Micsoda? Az a könyv zseniális! Oké... most kinek higgyek? Végül neki hittem, és milyen jól tettem! Imádtam a Hosszú menetelést! A mondandója valami egészen elképesztő! Nincsenek rá szavak...

Azóta nem hallgatok az értékelésekre. Mert nem csak a történettől függ, hogy tetszik-e az adott könyv, vagy sem.

Az Ismerősnek jelölt című regénynél már az eleje megfogott. Tetszett az in medias res kezdés, nem kellett többoldalas bevezetőt olvasni a történet főhőséről, bla bla bla. Rögtön:

"Az e-mail időzített bombaként landolt a laptopomon: Maria Weston ismerősnek jelölt a Facebookon."

Már a cím és az alcím miatt is azon agyaltam egész végig, hogy Maria él vagy meghalt. Ez már alágyújtott az izgalomnak, hiszen további kérdéseket vetett fel. Ha él, hogyan? Ha meghalt, ki üzen Maria nevében?

Mint említettem, voltak jelenetek, amelyek engem egy picit untattak. Egy anyuka biztosan máshogy tekintene rá, de engem a "gyerekes" részek nem kötöttek le. (Talán azért, mert nincs gyerekem.) A pici kezek, a babaillat és miegymás belőlem nem váltott ki semmit. Vagyis de. A gondolatot, hogy ahh hagyjuk már ezt, és térj végre a lényegre! 

Aztán az írónő varázsütés-szerűen a lényegre tért. Volt egy pont a történetben, ahonnan fénysebesen kezdtünk el száguldani előre, és már mindenki gyanús volt. Utálom azokat a történeteket, ahol rögtön tudom, mi a vége. De ez nem olyan volt. Pedig annyi olyan könyvet olvastam már, ahol a képembe nyomták a gyilkost, és csak rá nem gyanakodtam... mégis belesétáltam a csapdába. Valahogy mindig megteszem.

"Maradhatok örökre a pokol tornácán, és üldögélhetek rémülten a sötétben, vagy átvehetem az irányítást, és továbbléphetek."

Ami nekem kicsit lerágott csontként hatott az "a középiskolai évek, a népszerű csajok, a népszerűtlen csajok, és egy alkalmazkodni akaró, gyenge, nyávogós lány" fonál volt. Több olyan könyvet is kifogtam az évben, amelyben ez volt az alapfelállás. Valamiért ez annyira központi téma, mint a szegénycsaj-gazdagfiú klisé. Ettől viszont el tudtam tekinteni, amikor a történet beszippantott.

Az utolsó néhány fejezetet egyébként a buszon olvastam, és alig bírtam ülve maradni. Pont a legjobb résznél kellett abbahagynom, úgyhogy rohantam haza, hogy végre kiolvashassam. A vége (nekem) baromi megdöbbentő volt. 

Ó, és nagyon tetszett, ahogy az írónő felépítette a sztorit. Vannak, akik utálják az időbeli ugrásokat, én viszont szeretem. Azzal is feszíti a húrt. Sőt, néha annyira megfeszítette, hogy magamra kellett parancsolnom: NE MERJ ELŐRELAPOZNI!

Mivel nem akarom lelőni a poént, nem is írnék többet. Két dolog a befejezés előtt. Vagyis inkább három.

1. Könyvválasztásnál ne az értékelésre hallgass, hanem inkább a szívedre. A történetemből látod, hogy én is megszívtam, amikor az értékelőkre "hallgattam".

2. Összességében tetszett a regény. Kevésbé thrilleres, inkább pszichológiai dráma és pszichológiai thriller között lavíroz.

3. Köszönöm a 21. század kiadónak az élményt! Engem elszórakoztatott ez a regény.

"(...) még érzem a kezét a nyakam körül, még ott él mélyen a lelkemben, akár egy parazita, amely a legsötétebb, legelrejtettebb részembe ette be magát."

Ez a te könyved, ha:
  • nem szereted tudni már az első oldalon, mi lesz a történet vége;
  • kevésbé brutális pszichológiai thrillerre vágysz;
  • kikapcsolódnál egy jó könyvvel;
  • szereted, ha az író játszik az idegeiddel;
  • szereted, ha a történetben van tanulság;
  • gondolkodó olvasó vagy;
  • kíváncsi vagy, milyen hatással vannak a középiskolai évek egy teljes életre.

Tanácsok íróknak, avagy mit tanulhatsz ebből a regényből:

A történet jó példa arra, hogyan kell több gyanúsítottat, illetve elkövetőt egy történetbe beleszőni.

Kapcsolódó linkek: Paula Hawkins: A lány a vonatonP. D. James: Az ​ember gyermeke, Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének; Paula Hawkins: A víz mélyén; Pamela Meyer: Verj át, ha tudsz; Jane Corry: A férjem felesége; Rena Olsen: Egy szót se szólj!; Sarah Pinborough: 13 ​perc; Teresa Driscoll: Rajtad a szemem;

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése