2018. október 14., vasárnap

Carrie Cooper: Kétségekbe zárva


Még élesen él a fejemben az a nap, amikor a kezembe vettem A szemtanút. Olyan mély nyomot hagyott bennem, amit nagyon kevés romantikus történet tud elérni. Egy ideje már más zsánerek szippantanak inkább magukba, és csak nagyon ritkán olvasok romantikusat. A legtöbbet pedig túl kevésnek érzem. Ám A szemtanú végre más volt.

Azt követte az Ügynök tűsarkúban, majd a Marionettjátszma első része, a Kétségekbe zárva. Mindegyik rész megkapó volt a maga módján, de egyik sem hatott rám úgy, ahogy a Kétségekbe zárva. Mint egy hegedű, amely húrjainak megpendítésével mindig más hang harsan fel. Ebben az esetben azonban a könyv volt a zenész, én a hegedű, a fejezetek pedig más és más érzéseket pendítettek meg.

Fülszöveg:

Lili Green élete már nem is lehetne tökéletesebb: imádja a munkáját, igaz barátok veszik körül, és boldogságban él együtt szerelmével.

Ám minden megváltozik, amikor Lili párja segélykérő üzenetet kap volt ügynök kollégájától, és azonnal a baljóslatú hívás nyomába ered. Amikor a szeretett férfi is eltűnik, Lili kétségbeesésében a saját kezébe veszi a nyomozást, és a rendelkezésére álló kevés információt követve Franciaországba utazik.

Ahogy Lili egyre mélyebbre ás az ügyben, olyan kérdésekkel és kétségekkel találja szembe magát, amelyek egy csapásra kettétörhetik korábbi tökéletes boldogságát.

Vajon a bennünk dübörgő félelmek és kételyek a valóság kongó vészharangjai, vagy a saját bizonytalanságunk hangjai csupán?


Carrie Cooper aztán nem semmi. Annyi érzelmet zúdított rám, hogy néha még a fejem is zúgott. Képtelen vagyok úgy olvasni, hogy ne élném bele magam valamilyen szinten a történetbe. Ez persze egyrészt jó, mert még nagyobb az élmény, másrészt viszont gáz, mert Lili fájdalmát szinte a magaménak éreztem.

Nem mondom, hogy ő a kedvenc karakterem (én megdönthetetlen John-fan vagyok), viszont rendkívül megkedveltem. Ebben a regényben olyan dolgokon kell keresztülmennie, amiket egy érzelmes nő sem bírna ki ép ésszel. Hiába próbál józan  maradni, hiába küzd, nehogy elveszítse önmagát, az események mégis megtépázzák.

Kezdődik minden azzal, hogy a szeretett férfi eltűnik, és fogalma sincs, mibe keveredett bele megint. Napok telnek el úgy, hogy nem hall róla, és persze a fejében folyamatosan pörögnek az aggasztóbbnál aggasztóbb képek. De hát... ilyenek a nők. Csakhogy Lili emellett akaratos, makacs, indulatos, és rendkívül jó érzéke van ahhoz, hogy bajba keverje magát. Így nem is csoda, hogy a saját kezébe veszi a nyomozást, mit sem törődve a veszélyekkel. Ha Nikosznak szüksége van rá, akkor mellette a helye. De vajon tényleg így van? Tényleg rá van szorulva a lány segítségére?

"Az ember bármit el tud viselni, ha fel tudja ismerni a benne rejlő, eredendően őt mozgató erőt."

Amikor Lili megtalálja, olyan dolgokkal szembesül, amire egyáltalán nem számított. Úgy tűnik, a férfi nagyon jól megvan nélküle. A lánynak fogalma sincs róla, mi ütött Nikoszba, arról meg főleg, hogyan fogja átvészelni az előtte álló napokat.

Meg fog tudni birkózni a ténnyel, hogy a szeretett férfi most valaki más személyiségét viseli? Képes túlélni egy kapcsolat a kételyeket? Vajon a lány túl tudja tenni magát az őt ért sérelmeken és megaláztatáson? Meddig vagyunk képesek elmenni, hogy megvédjük azt, akit a legjobban szeretünk?

A Marionettjátszma első része nemcsak a főhősnőt, hanem minket is kétségekbe zár. Köszönöm az írónőnek az élményt! Ismét.

Ez a te könyved, ha:
  • nem riadsz vissza az erős érzelmektől
  • kedveled a romantikus regényeket, amelyeket átszőnek a krimi jegyei
  • olvastad Carrie Cooper korábbi regényeit, és rajongasz Lili kalandjaiért
  • izgalmas, mégis pihentető kikapcsolódásra vágysz
  • szeretnél mélyebben belepillantani az alvilági életbe

Olvasd el az írónővel készült exkluzív interjút!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése