2018. szeptember 1., szombat

L. J. Wesley - Brooke: ​A testem a börtönöm


Sok olvasó hadilábon áll a magyar írókkal, amit teljesen megértek. Jelennek meg úgy könyvek szerkesztés nélkül, vagy ha látta is szerkesztő, az író nem fogadja meg a tanácsait. Igen, ilyennel is találkoztam már. Túl sokat kellett volna dolgozni a regényen, és úgy döntött, jó úgy, ahogy van. Csakhogy nem. Nem jó úgy, ahogy van. És aki egyszer belefut egy ilyen regénybe (én is voltam így), az fenntartásokkal fogja kezébe venni a következő magyar művet. Jogosan... 

Ám van számos olyan magyar író a piacon, aki nem a mennyiségre, hanem a minőségre megy rá, és tényleg olvasható és élvezhető mű kerül ki a kezeik közül. Ilyen volt L. J. Wesley Brooke című kisregénye is, amellyel ajánlás útján kerültem kapcsolatba. Megfogadtam, hogy segíteni fogom a magyar szerzőket (akik mögött nem áll nagy kiadó), ezért vásároltam meg ezt a regényt az írótól.

Na, de elég a dumából! Csapjunk bele!

Fülszöveg:

"Egy baleset, ami mindent megváltoztat. Brooke emlékek nélkül a saját testének börtönébe kerül. A kezelések hatására lassan visszatérő emlékei meggyötrik a lelkét. 

Vajon miként viseli ezt az időszakot? Ugyanaz az ember lesz, aki volt? Van még bármiféle jövő Brooke számára?"

Hol vagyok? Mi történt velem? Ki vagyok?  ezek a regény első mondatai. Brooke öntudatra ébred egy kórházban, és fogalma sincs, hogyan került oda. Bár az öntudatra ébredés szigorúan véve nem állja meg a helyét, hiszen a nő valójában kómában van. Ettől függetlenül érzékeli a külvilágot, vannak saját gondolatai, és az orvosi eredmények is mutatják az agyi aktivitást, noha képtelenek felébreszteni őt.

Tudom, mire gondolsz: hogyan lehet történetet írni egy kómás ember szemszögéből? Igen, én is erre gondoltam. A válasz: baromi jól!

"Mert az orvosok nem veszik észre, ami a szemük előtt történik."

Brooke történetét a hozzá bejáró látogatók meséiből és a vissza-visszatérő emlékeiből ismerhetjük meg. Hamarosan fény derül a múltjára, hogy milyen ember volt, és hogy mi vezetett a balesethez. Ám, amint elkezdenek visszaszállingózni az emlékei, teljesen megdöbben: nem tudja elhinni, hogy ez valóság. Hogy ő ilyen ember volt. Hogy ilyen dolgokat tett.

Gondolatban megfogadja, hogy ha felébred, ha újra tudatánál lesz, akkor megváltozik. De vajon képes lesz? Meg tudja tagadni azt a személyt, aki a múltban volt?

"Ugyanakkor ez azt is jelentette, hogy nemcsak a felépülésemért, hanem azért is keményen meg kell majd dolgoznom, hogy háttérbe szorítsam a rossz vagy kevésbé jó tulajdonságaimat. (...) Végtére is, emberek vagyunk; esendőek. Egyikünk sem csak jó vagy csak rossz. Mindnyájunkban ott lapulnak ezek a tulajdonságok, és csak rajtunk múlik, hogy felismerjük-e a hibáinkat, hogy aztán azon dolgozzunk, hogy jobb emberekké váljunk."
Vajon hogyan alakul Brooke sorsa? Lesz benne elég erő, hogy felébredjen, és újra lábra álljon? Mi vagy ki okozta a végzetes balesetet, amely miatt kómába esett?

Erő, akarat, kitartás – Brooke képes lesz megtalálni magában ezeket? A könyv a kóma, a gyógyulás és a dráma ellenére szórakoztató, olvasmányos és könnyed. Az írónak sikerült még egy komoly témát is emészthetővé tenni azáltal, hogy belecsempészte a humort és a romantikát.

Ez a te könyved, ha:
  • szívesen olvasol kisregényeket
  • szeretsz nevetni
  • nem riadsz vissza a drámától
  • értékeled a tanulságot és a nagy szavakat
  • szereted az egyedi történeteket
Kapcsolódó linkek, avagy kiket támogattam eddig: Selena B. Lowell: Hárman mindhalálig; M. G. Brown: Kavargó rózsaszirmok; T. C. Lang: A lámpás nyomában; Adrienne Stephan: Felperzselt a hőség, elvakított a napfény; Robin O'Wrightly: Erelem (eszetlen szerelem); Adrienne Stephan: Körülölel ​a vihar; Abby Winter: Leomló falak;

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése