2018. augusztus 14., kedd

Ludányi Bettina: Mennem kell – Beleolvasó




Néhány hónapja már megosztottunk Veletek egy exkluzív beleolvasót a GCK's Book Review Blogon, ám ezúttal egy újabb Mennem kell-részletbe engedek bepillantást. Ha még a korábbit sem olvastátok, akkor IDE kattintva megtehetitek.

Most pedig következzen a legújabb részlet!

Fülszöveg:
Van ​különbség bűn és bűn között?
Isabella da Silva bűnügyi újságíróként dolgozik az Egyesült Államokban. Egy magánéleti válság és egy múltban elszenvedett tragédia miatt egyik nap arra ébred, hogy nincs maradása, ezért Barcelonába költözik. A sors úgy hozza, hogy belebotlik egy égszínkék szemű, veszélyes kinézetű idegenbe. De vajon tényleg véletlen volt ez a találkozás?
Bella azt hiszi, hogy új életet kezdhet a városban, közben pedig fogalma sincs arról, milyen szörnyek lesnek rá Barcelona sötét sikátoraiban. Minden erejével azon van, hogy megszabaduljon a veszélytől, a bűn mégsem ereszti.A Mennem kell egy lenyűgöző, érzelmes és váratlan történet egy fiatal lányról, aki választani kényszerül az eszméi és a szerelem között. Hiába menekült el otthonról, újra szembe kell néznie a gyengeségeivel, a múlttal és a gonosszal. Vajon képes lesz meglelni önmagában az erőt?




Beleolvasó:

Kiléptem a zuhany alól, felitattam magamról a vizet, majd felvettem egy magas derekú shortot, meg egy topot. Beleléptem a balerina cipőmbe, és egy kistáskával kisétáltam az ajtón. Mivel Laia kávézója pont az ellenkező irányban volt, kénytelen voltam más helyen elfogyasztani a mézzel és áfonyával megrakott palacsintát.

Gyorsan elpusztítottam a finom falatokat, és fél órán belül már a kikötőben toporogtam. Épp egy hajó készült kifutni, már csak néhány ember várakozott a beszállásra. Vettem egy mély levegőt, lassan kifújtam, és beálltam én is a sorba. Volt egy olyan érzésem, hogy meg fogom bánni azt a kétórás utazást, de szerettem volna valami nem mindennapit csinálni.

A fedélzeten foglaltam helyet, közvetlenül a korlát mellett, hogy mindent jól lássak. A hajófenékbe is lemehettem volna, ahol látni lehetett a tenger élővilágát, legalábbis a kapitány ezt mondta, mielőtt beindította a motort. Én azonban emlékeztem rá korábbról, hogy odalent bizony szart se látni, kivéve egy-két rókát, ha a tapasztalatlan tengeribetegek letévednek.

A hajó lassan kimanőverezett a kikötőből, és a nyílt víz felé vette az irányt. Mivel nem voltunk túl sokan a fedélzeten, felálltam, és a hajó farába sétáltam. Megtámaszkodtam a hajó oldalán, és figyeltem, ahogy a víz fodrozódik mögöttünk. Volt valami megnyugtató a víz és a távolodó part látványában, ami egy pillanat erejéig elcsitította a gondolataimat.

Hát nem gyönyörű? – szólalt meg mögöttem egy ismerős hang. A szívem nagyot dobbant a mellkasomban, és egy pillanatra még a lélegzetem is elállt.

Ez nem lehet igaz!

Lassan lecsúsztattam a kezem a hajó oldaláról, majd hátrafordultam. Az ismeretlen srác állt mögöttem. A szavam is elakadt a látványtól. Fehér inget és farmer rövidnadrágot viselt; az előbbin néhány felső gomb ki volt gombolva, az utóbbi pedig lezseren lógott a derekán. Máshogy nézett ki, mint a korábbi találkozásaink alkalmával. Szinte vonzónak találtam, és egy pillanatra még a gondolataim is elkalandoztak.

Már megint te? – kérdeztem nem túl kedvesen. – Mit keresel itt?

A srác felvonta a szemöldökét, majd közelebb lépett hozzám. El akartam hátrálni tőle, de beleütköztem a hajó oldalába. Ő jót mosolygott, amikor a pír elöntötte az arcomat – még a fülem is égett –, majd két könyökét megtámasztotta a hajó oldalán pont úgy, ahogy én az előbb.

Itt volt dolgom – rántott egyet a vállán.

Tényleg? – ráncoltam a homlokom, és összeszűkült szemmel néztem fel rá. Akkor tűnt fel először, hogy legalább egy fejjel magasabb, mint én, az izmai pedig még az ing alatt is látványosak voltak.

Nem hiszed? – kérdezett vissza.

Véletlen lenne, hogy már megint egymásba futunk?

A kérdés után azonnal a hatalmába kerített egy rossz érzés, amit nem tudtam hová tenni. Beharaptam a számat, és azon kezdtem agyalni, hogy talán bajba keveredtem. Vagy a munkám miatt túlságosan is paranoiás lettem?

Min gondolkozol?

Kérdőn pillantottam fel rá.

Amikor erősen gondolkozol, beharapod az ajkad – szája féloldalas mosolyra húzódott.
Felvontam a szemöldököm, és már nyitottam volna a számat, hogy nekiessek, de belém fojtotta a szót.

Volt alkalmam megfigyelni legutóbb a tengerparton.

Nem kell úgy tenned, mintha bármit is tudnál rólam – feleltem mogorván. – Inkább arról mesélj, hogy ki vagy te, és miért botlok folyton beléd!

Ez csupán véletlen, princesa – tárta szét a tenyereit.

Ezt nem veszem be – összefontam a karomat a mellkasom előtt, és tettem egy lépést oldalra.

Talán félsz tőlem? – kérdezte mosolyra húzott ajkakkal.

Hitetlenkedve felszisszentem, és majdnem elröhögtem magam. Noha tényleg nem voltam túl nyugodt a társaságában, aminek az okára még egyelőre nem derült fény.

Még csak nem is ismerlek – forgattam a szemeimet. Nem értettem ezt a hirtelen hangulatváltozást, hisz legutóbb sütött róla az ellenszenv.

Jól van, princesa – közelebb lépett hozzám, majd kezet nyújtott. Eric Alvaro Fuentez.

Lenéztem a kezére, majd vissza a szemeibe. A minket körülölelő tenger és az ég kékje még inkább kiemelte a színét, a veszélyes csillogását. Legbelül éreztem, hogy nem lenne jó döntés elfogadnom a kézfogását, de a tekintete teljesen rabul ejtett. Olyan izgalmat éreztem, amit korábban soha; a félelem és a kíváncsiság kusza elegye uralkodott el felettem.

Bella da Silva – csúsztattam a tenyerem az övébe.

Nagyon örülök, princesa – kacsintott.

Most mondtam el a nevem. Nehezedre esne azon szólítani? – elkaptam a kezem, majd újra összefontam a karom a mellkasom előtt. Eric harsányan felnevetett, majd még közelebb lépett. Szinte éreztem a testéből felém áradó hőt, a lélegzetvételét az arcomon.

Sok idő, mire kikötünk, Bella – suttogta az arcomba. – Addig kénytelen leszel úgy elviselni, hogy nem menekülhetsz el.

Azt hittem, rosszul hallok. Képtelen voltam felfogni a helyzetet, az agyam egyszerűen masszává olvadt a koponyámban.

Ez a pasi most tényleg flörtöl velem?

Legutóbb nem volt ilyen jó kedved, sőt elég pokróc módon beszéltél velem – mondtam neki, utalva a bulin történtekre, amit azonnal meg is bántam. Újra ott táncolt a szemeim előtt a kép, ahogy beégettem magam.

Összefutottunk az utcán, amikor megsérült a kezed – mutatott a befáslizott csuklóm felé –, aztán láttalak betérni egy kávézóba, később ott voltál a buliban, ma pedig… a fejét ingatta. – Az első pillanattól kezdve idegesítettél, pedig nem váltottunk túl sok szót egymással. Aztán megláttalak felszállni a hajóra, és pont arra gondoltam, amire te is: nincsenek véletlenek.

Nem! – emeltem fel a mutatóujjam. – Ezzel csak arra utaltam, hogy tuti követsz vagy valami.
Eric nemlegesen megrázta a fejét.

Ha követnélek, princesa, már hamarabb feltűnt volna – felelte.

A szememet forgatva inkább elsétáltam mellette. Ez szerintem elég beszédes jelzés volt, de ő nem zavartatta magát. Amikor leültem a hátsó széksor korlát mellett álló székére, ő becsusszant mellém, elzárva a menekülés egyetlen útját.

Dühösen rápillantottam, majd valami csípős megjegyzésen kezdtem agyalni, amikor megszólalt.

Úgy látom, nem szívleled a társaságom.

Jól látod! – vágtam rá azonnal, majd elfordultam a tenger felé.

Eric lecsúszott a székén, az egyik kezét pedig az enyém háttámlájára fektette. Próbáltam nem tudomást venni róla, de a közelsége frusztrált. Behunytam a szemem, és vettem néhány mély levegőt, hogy a tenger frissessége átjárja a tüdőmet. Hagytam, hogy a hullámok és a hajó motorjának zúgása bekússzon a fülembe, és elterelje a figyelmemet. Elképzeltem, hogy az óceán közepén hajózom egy laptoppal az ölemben, és a következő regényem sorait gépelem. Az írás volt a mindenem, tényleg szerettem volna, ha újra visszaszáll belém az író.

Sokáig gondolkodtam, honnan vagy annyira ismerős, princesa, de végül sikerült rájönnöm.

Tényleg? – fordultam felé tettetett meglepettséggel – Most gratulálnom kellene?

Eric közelebb hajolt.

Szeretem az éles nyelvű nőket.

A szememet forgatva fordultam el tőle.

Te vagy az újságíró, aki leleplezett egy piszkos bandát Rómában.

Újra ráemeltem a tekintetemet, és a pillantását fürkészve próbáltam rájönni, merre tart ez a beszélgetés. Majd inkább válasz nélkül hagytam a kijelentésnek álcázott kérdést. Az a nő, aki akkor az életét kockáztatta, hogy leleplezze a rosszfiúkat, nincs többé. Majdnem otthagyta a fogát egy terrortámadás alkalmával, és inkább csendesebb vizekre evezett, hogy egy ide illő klisét használjak.


Rendeld meg 15% kedvezménnyel a Líra webshopjából, vagy kérd dedikáld példányod közvetlenül tőlem! :) Ha így teszel, még néhány ajándékot is bezsebelhetsz.

Csatlakozz Facebook-csoportomhoz, ahol azonnal értesülhetsz az újdonságokról, kedvezményekről és villámakciókról!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése