2018. július 10., kedd

Teresa Driscoll: Rajtad a szemem


"Közelebb van hozzád, mint az árnyékod...
Halálosan közel."

Nagyon sokat gondolkodtam, mit is kezdjek ezzel a könyvvel. Tetszett a fülszövege, viszont nem kapott túl jó értékeléseket. Persze ez nem jelent semmit, hiszen az egyik kedvenc könyvemet is lehúzták, és azóta sem értem miért. Úgyhogy nem foglalkoztam a negatív kritikával, hanem inkább a megérzésemre hagyatkoztam. És nagyon jól tettem...

Fülszöveg:

"Ella ​Longfield kihallgat két vonzó fiatalembert, akik kamaszlányokkal flörtölnek a vonaton. Nem gondol semmi rosszra, míg rá nem döbben: a srácok nemrég szabadultak a börtönből. Anyai ösztöne azonnal riadómódba kapcsol. A telefonért nyúl, ám történik valami, ami megállítja…

Másnap arra a hírre ébred, hogy eltűnt az egyik lány, a gyönyörű, zöldszemű Anna Ballard. Egy évvel később Annát még mindig nem találták meg. Ellát bűntudat gyötri amiatt, hogy nem cselekedett, és nem ő az egyetlen, aki képtelen elfelejteni a történteket. Valaki fenyegető leveleket küldözget neki – leveleket, melyek azt jelentik: komolyan féltenie kell az életét.

Majd az eltűnés évfordulóján felhívást tesznek közzé, melyből kiderül, hogy Anna barátai és családja valószínűleg elhallgatnak valamit. A lány legjobb barátnője, Sarah nem mondta el a teljes igazságot arról, hogy mi történt pontosan azon az éjszakán – és a szülőknek is megvannak a maguk titkai. 

Vannak, akik tudják, hol van Anna – de nem árulják el. Viszont figyelik Ellát."

Nos, mivel rengeteg kritikát kapott, szeretnék sorra venni néhányat. Az első, hogy lassan indul be a sztori. Persze vannak, akik szeretik a pörgős cselekményeket, viszont én beáldozom a pörgést, ha a vége annyira üt, hogy kárpótol mindenért. Gondoljunk csak Stephen King Halálsoron c. regényére. Emlékszem, hogy 200 oldalnál még semmi izgi nem történt, a végén mégis bőgtem, és a legjobb könyvek között tartom számon. Szóval nekem ez nem kritika...

A másik a váltott szemszög és az időbeli ugrálás. Gondoljunk a Karen Rose regényekre. Nehogy már ne lehessen észben tartani 3-4 szemszöget! Igen, ez volt a beszólás helye, és most rátérnék az értékelésre.

Szóval a történet valójában egy eltűnt lány, Anna köré épül. A szereplők szemszögéből megtudhatjuk, ki hogyan viszonyul az esethez; rajtuk, az ő tetteiken keresztül halad előre a történet. Megismerhetjük a szemtanút, a barátnőt, az apát és egy magánnyomozót is.

Amit én egy kicsit sokalltam az a szemtanú hivatásának részletes bemutatása volt. Ebből elég lett volna kevesebb is. Viszont ez az egyetlen apróság, amit negatívumként ki tudok emelni. Bár a többi rész egyébként is kárpótolt...

"Mi a franc az igazság, Henry? Hol voltál aznap éjjel?"

Már egy év is eltelt a lány eltűnése óta, a nyom kihűlni látszik, és a rendőrség nem jut előre a nyomozásban. Közben mindenki titkol valamit, mindenki magát hibáztatja. De vajon közöttük van a valódi tettes?

Sejtettem, hogy valaki olyan lehet, aki közel áll a családhoz  nagyon is közel , a végén mégis teljesen megdöbbentem. A 300. oldalnál szó szerint kirázott a hideg, és felállt a karomon a szőr, amikor az események felforrósodnak.



Valójában nehezen találom a szavakat, hiszen mindössze néhány perce fejeztem be a regényt, és még mindig a hatása alatt állok. Egyszerűen elképesztő, ahogy az írónő végig az arcunkba tolja a tettest, és még csak a gyanú árnyéka sem vetül rá. Ez a másik ok, amiért szerintem zseniális ez a könyv.

"A fejében ismét visszhangot vert Anna hangja. Undorodom tőled..."

Aztán: rendkívül frappánsnak találtam, ahogy az írónő befejezi a különböző fejezeteket. Mindig pont úgy vet véget nekik, hogy semmit nem árul el, csupán egy apró morzsát szór az olvasó elé. Szerintem íróként sokat lehet tanulni ebből a regényből.

És a befejezés.

Az utolsó néhány szó.

Annyira csodálatos lezárása volt egy felejthetetlen történetnek, hogy muszáj volt hangosan felolvasnom. Azóta is itt cseng a fülemben.

Ez a te könyved, ha:

  • nem szereted előre tudni, ki a gyilkos (vagy a könyv főgonosza)
  • szívesen olvasol pszichológiai drámákat
  • szeretnél részese lenni egy izgalmas nyomozásnak
  • szeretsz gondolkodni olvasás közben

Tanácsok íróknak, avagy mit tanulhatsz ebből a regényből:

Ahogy fentebb említettem, az írónő nagyon frappánsan zárja le a fejezetek végét. Táplálja az olvasó kíváncsiságát, és mivel váltott szemszögben játszódik a történet, mindig várni kell egy kicsit, mire az adott szereplő újra sorra kerül. Magyarul: olvastatja magát a történet.

Kapcsolódó linkek: Paula Hawkins: A lány a vonatonP. D. James: Az ​ember gyermeke, Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének; Paula Hawkins: A víz mélyén; Pamela Meyer: Verj át, ha tudsz; Jane Corry: A férjem felesége; Rena Olsen: Egy szót se szólj!; Sarah Pinborough: 13 ​perc;

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése