2018. július 6., péntek

Exkluzív interjú Carrie Cooper írónővel


Carrie Cooper írónő első regénye 2016-ban jelent A szemtanú címmel. Lili Green kalandjai sokak kedvencévé váltak, így végtelenül boldogok voltunk, amikor megjelent a folytatás: az Ügynök tűsarkúban. Mindkét regény azonnal a kedvencemmé vált, persze nem véletlenül: az írónő aztán tudja, hogyan gubancolja a szálakat! Történeteiből pedig még a humor sem maradhat el. 

Most pedig egy újabb regénnyel örvendezteti meg rajongóit, amely nem más, mint a Marionett-játszma. Noha szeptemberig még van egy kis idő, szerettem volna egy hosszabb interjút készíteni az írónővel, amelynek során jobban megismerhetik az olvasók, és még a Marionett-játszmáról is megtudhattok néhány apróságot. :)

Mesélj kicsit magadról!
Egy teljesen hétköznapi anya, feleség és gyógypedagógus vagyok. Az írás öt éve lett része az életemnek, és azóta minden lehetőséget, szabad percet megragadok arra, hogy papírra vessem a gondolataimat.

Mi az a három szó, ami leginkább jellemez téged? 
Család, hit, bolond (nevet).

"Drágám, te úgy vonzod a bajt, mint alkoholistát az italmérés!"  Ügynök tűsarkúban

Gondoltad volna, hogy valaha is író lesz belőled?
Soha! Fiatal korom óta gyerekekkel szeretnék foglalkozni, és ezt a célomat hajtottam, amíg meg nem valósítottam. Aztán egy szép napon (nem is volt annyira szép, hiszen egy sötét, latyakos, hideg, januári délután történt :) ) elkezdtem pötyögni a gépemen, és azóta egyre csak jönnek az ötletek.

Forrás: Carrie Cooper Facebook

A történeteidben vannak valós elemek vagy személyek, vagy minden a képzeleted szüleménye?
Az eddigi történeteim nem valós eseményekről szólnak. De ki tudja, mit hoz a jövő! Azért nagyon remélem, hogy nem leszek semmi rossznak a szemtanúja, nem kerülök FBI-akciókba, és nem csöppenek veszélyes bűnözők közé! (nevet).

A szereplők is kitalált karakterek, bár biztosan csentem néhány tulajdonságot a környezetemben lévőktől. Csupán egy szereplőt formáztam valós személyről: egy hozzám nagyon közel álló ember szívének kedves személyt belecsempésztem a könyveimbe apró meglepetés gyanánt. Igaz, élőben sosem találkoztam az illetővel, de a visszajelzés alapján sikerült felismerhetővé tennem… :)

Volt olyan, hogy egy-egy jelenet megírása során rájöttél valami nagyon fontosra a saját személyiségeddel kapcsolatban?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy az írással jött fel belőlem nagyon sok érzés, amit eddig valahol legbelül elzárva tartottam. Rá kellett jönnöm, hogy az írás egyfajta terápia, és igen hatásos!

"Hiába érzem magam félembernek nélküled, azzal, hogy mindig el kell engedjelek, minden alkalommal többet viszel magaddal belőlem, és ha így folytatom, nem marad belőlem semmi."  Ügynök tűsarkúban

Mit teszel, ha elakadsz a regényeddel? Előfordul ilyen egyáltalán? :)
Olykor előfordul, hogy hirtelen nem tudom, hogyan folytatódjon a történet, de ilyenkor csak ráhagyatkozom a szereplőkre, akik a személyiségükből, temperamentumukból fakadóan csinálnak valamit, és már be is indul újra a film.

Mi a célod az írással? 
Elsősorban a szórakoztatás a célom, az, hogy segítsek egy kicsit elszakadni az embereknek a mindennapok egyhangúságából, a gondokkal terhelt mókuskerékből.

Egy ideje nagyon érdekelnek a lelki folyamatok, hogy az emberek miként reagálnak helyzetekre, hogyan dolgoznak fel, kezelnek eseményeket, kudarcokat. Talán abban, ahogy a szereplőim szélsőséges szituációkba reagálnak, ahogy megélnek eseményeket, lesz, aki magára ismer, és erőt tud meríteni az írásaimból.

Carrie Cooper Facebook

Van esetleg példaképed, aki mintaként szolgál? 
Nincs.

Hogyan éled meg az írólétet? 
A pozitív kritikáktól az egekben érzem magam! Hihetetlen erőt ad, amikor valakire hatással van a történetem, amikor leírják, mennyire sokat jelentettek nekik egyes jelenetek, mondatok, mennyire élvezték a könyveimet. A családom lelkesítő támogatása mellett ezek a vélemények adják a legtöbb motivációt ahhoz, hogy újabb történeteket tárjak az olvasók elé.

Szerencsére eddig csak néhány negatív kritikát kaptam, és természetesen akkor rosszul érintettek. Az első csalódás után azonban tudom hasznosítani a véleményben olvasottakat. Legalábbis, ha segítő szándékkal, nem bántón, nem személyeskedésbe hajlóan ír valaki.

Kaptam már olyan kritikát, aminek minden szavával egyet tudtam érteni, és az olvasó szempontjából tökéletesen megértettem az illető álláspontját.

Mi ihlette meg a Marionett-játszmát?

Ahogy korábban említettem, mostanság az emberekben zajló lelki folyamatok izgatják a fantáziámat, így ebben a könyvben meglehetősen mélyre ások a női lélek bonyolult világába. A történet egy óriási érzelmi marionettjáték...

Leginkább a magunkba és a másokba vetett bizalomról és hitről szól, illetve, hogy mindezek mennyire valós alapokra épülnek, hogy felismerjük-e, mi az, amiért érdemes küzdeni, és mi az, amit el kell engedni.

"Egyszerűen nem bír ki többet a szívem. Hiába érzem magam félembernek nélküled, azzal, hogy mindig el kell engedjelek, minden alkalommal többet viszel magaddal belőlem, és ha így folytatom, nem marad belőlem semmi. Üres leszek…"  Ügynök tűsarkúban

Kiknek ajánlod a regényeidet?
Bárkinek, aki szereti a szórakoztató, eseménydús, romantikus történeteket. Az új regényemet leginkább nőknek, bár ha van férfi, aki szeretne belelátni abba, mi minden zajlik egy nő fejében, akkor csak bátran vegye kézbe! ;-)

Ha csak egyetlen tanácsot adhatnál az amatőr íróknak, mi lenne az?
Bízzanak magukban, és ne adják fel! :)


Kapcsolódó linkek: 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése