2018. május 6., vasárnap

Adrienne Stephan: Körülölel ​a vihar


Adrienne Stephan regényeire egy véletlennek köszönhetően sikerült rátalálnom. Két könyv jelent meg a neve alatt: a Felperzselt a hőség, elvakított a napfény, illetve annak folytatása, a Körülölel ​a vihar. Dióhéjban: egy zenés, szerelmes és drámai történet elevenedik meg a lapokon. Én se a drámát, se a zenés sztorikat nem szeretem, mégis sikerült beszippantania a könyvnek. Lássuk, miért.

Fülszöveg:

„Két év telt el azóta, hogy Audrey Rose Parker Los Angelesbe költözött. Ez idő alatt rengeteg változáson ment keresztül. Az élete nem az egykor remélt, napfényes álom. Felnőttnek kell lennie, meg kell küzdenie a sikerért. Menedzserként el kell viselnie a barátai csapongását és a hírnévvel járó buktatókat, de helyt kell állnia nővérként és szeretőként is.

Ahogy az idő halad előre, a problémák megoldódnak, de jönnek helyettük súlyosabbak. Főhősnőnk veszi az akadályokat; egyiket a másik után, és szinte észre sem veszi, hogy lassan minden kicsúszik a kezei közül…"

Már a sorozat első része is úgy sodort magával, mint egy kellemes hullám a tengeren. Észre sem vettem, és már órák óta tartottam a kezemben: úgy elröppent felettem az idő, hogy alig hittem el. Így volt ez a folytatással is, amit dedikált formában kaptam meg az írónőtől.

Audrey kalandjai nagyjából ott folytatódnak, ahol az előző részben abbamaradtak. Elvesztette élete egyik nagy szerelmét, és ahogy ez egy csúnya szakítás után lenni szokott, ő is elég sokáig nyalogatja még a sebeit. Persze nem mindig van ideje az önsajnálatra, hiszen egyre több munka szakad a nyakába, mint turnémenedzser.

Izgalmas volt bepillantani a fellépések és egy zenekar életének kulisszatitkaiba, pedig korábban azt gondoltam, nem érdekel az ilyesmi. Olvastam ehhez hasonló regényt, de úgy tűnik az nem az én ízlésemnek megfelelően volt megírva. Adrienne könyvei azonban igen.

Szóval Audrey és a zenekarok turnézni indulnak, és hamarosan nemcsak egy, hanem mindjárt két férfi is feltűnik a színen. Kezdetben egyikőjüknek sincs túl nagy jelentősége, de végül Audrey közelebb kerül egy újabb énekeshez.

Ám ez még semmi, hiszen bonyolódnak a dolgok. A főhősnőnk felkarolja a kishúgát, és magával viszi Los Angelesbe. Az együttélés kezdetben nem megy gördülékenyen, de végül Mandynek is sikerül megtalálnia a maga hivatását. Ó, és persze a szerelem sem hiányozhat az egyenletből.

Audrey, mint a főhősnő szerintem kellőképp ki volt dolgozva, és a tettei mögött valódi érzések húzódnak. A mellékszereplők voltak picit felszínesebbek, de nem véletlenül hívják őket mellékszereplőnek. Én talán az új szerelmét írtam volna le tömörebben, de emiatt a könyv nem veszít az értékéből.

Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehet rám ilyen hatással ez a regény, ám nem jutottam közelebb a megoldáshoz. Egyszerűen nem lehet megmagyarázni. Tetszettek a karakterek, az írónő stílusa, és hogy mindig a legjobb helyen bonyolított a szálakon. Amikor azt hittem, hogy már semmi sokkoló nem fog történni, olyan dolgot tett, amire nem számítottam: teljesen kibillentett, meglepett és összetört.

Ami a tanulságot illeti: kifacsarhat, megrághat és kiköphet az élet, mindig van fény az alagút végén, és az igaz barátokra mindig számíthatunk. :) Audrey és a bandája valóban igazak egymásnak, és ezt minden pillanatban irigyeltem a főhősnőtől.

A szerkesztési és korrektori hibák ellenére élvezhető, izgalmas és egy nem mindennapi történetnek lehetünk szemtanúi.

Remélem, hamarosan a folytatást is a kezemben tarthatom. Köszönöm a regényt Adrienne Stephan írónőnek!

Kapcsolódó linkek, avagy kiket támogattam eddig: Selena B. Lowell: Hárman mindhalálig; M. G. Brown: Kavargó rózsaszirmok; T. C. Lang: A lámpás nyomában; Adrienne Stephan: Felperzselt a hőség, elvakított a napfény; Robin O'Wrightly: Erelem (eszetlen szerelem)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése