2018. március 30., péntek

Ruby Saw: Pillangó-hatás – Beleolvasó


Következő beleolvasómat szintén egy magyar szerző könyvéből hoztam. Ruby Saw első regénye, a Pillangó-hatás egy kortárs, erotikus és romantikus történet tele izgalommal és bonyodalommal.


Fülszöveg:

"Egy féltőn óvott huszonkét éves lány. A védelmező Apa, és három férfi, akik a lány kegyeit szeretnék elnyerni. 
Liv Jackson újabb esélyt kap egy hatalmas csalódás után Rob Pierce képében. Esélyt a szerelemre, de nem tudja hogyan kezelje tapasztalat híján.
Az évekkel ezelőtti, múló bánat helyét úgy látszik egy következő veszi át, amikor hirtelen újabb lehetőséget kap Hiro Shentől. De hogy Liv még jobban összezavarodjon feltűnik a fájdalmas múlt is: Jay Cullen.
A fiatal lány csak szerelemre vágyik, és ezért semmitől sem retten el. A három férfi egymásnak feszül a szívéért.
De az Apa ehhez vajon mit szól?"

Részlet:

Liv Jackson

Akkor már egy hónapja nem voltam a doktornőmnél. Mindig is én jelentkeztem be hozzá, nem kellett terápia-szerűen látogatnom. Ha úgy éreztem, van mit elmondanom neki, akkor kerestem, és akkor is így történt. Ismerte a Robbal való románcom részleteit, illetve azt még nem volt akkor alkalmam elmondani neki, hogy nem alkottunk egy párt. Adams doktornő rettegett, hogy megint elindulok a lejtőn, és nem volt titok, hogy akkor már én is féltem, hogy megint hülyeséget fogok csinálni.

Annak idején - nem kis túlzással - egy darab szar voltam. Magamba volt zuhanva, és semmi életkedvem nem volt. Hosszas győzködés után aztán végül elkezdtem úgy viselkedni, mint egy ember, és nem zombimódban jöttem-mentem. Lassan visszarázódtam a mindennapokba. Mindent megosztottam a dokival, ha tetszett valaki máris szaladtam hozzám. Ha Apára nehezteltem, akkor is bejelentkeztem. Sűrűn mentem, de ahogy teltek az évek egyre ritkábban, havonta, két havonta. Kíváncsi voltam mit fog majd szólni az elmúlt napok eseményeihez.

Kissé nyúzott voltam, ahogy beléptem a "rendelőbe". Lenge dzsekim ledobtam az ajtótól nem messze lévő fotelre, és a doktornővel szemben foglaltam helyet a kényelmes kanapén. Sosem feküdtem le arra a bútordarabra. Akkor viszont valósággal elterültem rajta. Nagy levegőt engedtem ki, majd köszöntem.

- Miss Adams, szebb napot! Egyik szemöldökét megemelve nézett rajtam végig, majd köszönt ő is:

- Szervusz, Liv! Mi történt veled? Tudta jól, hogy valami nem stimmel velem. Egyrészt szakmájából adódóan, másrészt mert úgy ültem ott, mint akin átment egy kukásautó. Aztán gondoltam, lesz, ami lesz, én belekezdek. Hajamba túrtam, és nagyot horkantva emeltem a tekintetem a nőre.

- Azt hiszem, ribanc lettem. Nem, ez enyhe kifejezés, várjunk, hadd gondolkozzam... Ordas nagy ringyó. Ez a megfelelő!

Határozottan bólintottam, majd méltóságteljesen keresztbe raktam a lábam, és a kezem rákulcsolva vártam további kérdéseit.

Látszott rajta, hogy letaglózták a hallottak. Nyúlt is a fotelja melletti kisasztalon heverő dossziéja után, kivette belőle a tollat és jegyzetelni kezdett. Közben pedig újabb kérdést intézett hozzám:

- De mégis miért mondasz magadra ilyeneket?

- Máris elmesélem, kedves Jillian, csak... - nem fejeztem be a mondatot, mert éreztem, hogy rezeg a telefonom, és a táskámhoz nyúlva morogtam meg puffogtam. Miután a kezembe került a mobil, húztam párat a kijelzőn, de még hümmögtem is a fekete telefonra, mintha az tehetett volna a helyzetemről, majd kikapcsolva dobtam le magam mellé. Újra nagy levegőt fújtam ki, és a kanapé karfájára rákönyökölve folytattam:

- Ugye volt nekem Rob. Amikor először voltunk együtt, nem védekeztünk. Őszintén? A fene gondolt rá, végre valaki hajlandó volt szeretkezni velem úgy, hogy tudta milyen Apa, franc foglalkozott vele. Aztán a következő menzeszem késett öt napot, és megijedtem. Vettem tesztet, elmentem hozzá, hogy ne otthon essek össze, ha terhes vagyok. Nem a várt reakciót kaptam tőle.

- Hogyan reagált? - kérdezte, de magabiztos tartásából nem engedett a nett nő. Akkor is csinosan volt felöltözve. Fekete ceruzaszoknyát és mentaszínű muszlin blúzt viselt. Haját oldalcopfba fogta, és valami eszméletlen sminkben ült ott a fotelben, akár egy királynő.

- Ahogy minden pasi, ha a szabadságáról van szó, megijedt, és csak a saját jövőjét nézte. Aztán miután a kezébe nyomtam a negatív tesztet, felsóhajtott, hogy hú, hála istennek. Így, hú. Rám nem is volt tekintettel. Piszok rosszul esett, a szívem törte össze.

Egy időre elhallgattam, és újra arra a szituációra gondoltam, fájt még akkor is. Aztán folytattam tovább, nem vártam meg az újabb kérdést.

- Ott én ezzel be is fejeztem. Kinek kell ilyen pasi? - hörögtem, és nagyot csettintettem a nyelvemmel.

- Érzel iránta valamit, Liv?

 Lesütöttem a szemem a kérdésre, és lassan bólintottam, de nem beszéltem róla.

- Azóta nem beszéltél vele? Ez mikor történt?

- Másfél hete körülbelül, és nem, nem beszéltem. - válaszoltam.

- Hogy érzed magad most? Grimaszolni kezdtem, majd felemeltem mutatóujjam, és lejjebb csúsztam a kanapén.

- Egész jól vagyok, köszönöm, leszámítva... Folytatom inkább, jó? Itt nincs vége. A nő bólintott, hogy folytassam csak nyugodtan, ő figyel.

- Apunak van egy üzlettársa vagy, alkalmazottja vagy mit tudom én mi ő neki, Hiro. Róla még nem meséltem, de a lényeg, hogy érdeklődni kezdett utánam. Miután Robbal megtörtént ez az eset, elmentünk a barátnőmmel bulizni oda, ahol az exem dj-ként dolgozik. Bántani akartam, érthető. Megláttam Mr Shent. Tánci, simi, és megegyeztünk. Arról ugye, hogy lelépünk. Aztán amíg ő elment közölni a haveri körével, hogy mi a helyzet, addig megjelent Jay. A névnél kissé felemelkedett a székből és nagyot nyelve kapaszkodott bele a dossziéba.

- Az a Jay? Bólintottam, és folytattam, mintha mi sem történt volna, mintha könyvből olvasnám az egészet érzelmek nélkül. Tudtam, hogy nem borulhatok ki, mert az antidepresszánsok hadával járt volna. Vagy legalábbis valami enyhe nyugtató, altató kombinációjával.

- Kis híján elmentem vele. Na, nem szexelni, csak inni valamit, de Hiro elvitt. Jó, most ezt átugrom. Egyébként kamatyolni akartam vele, de valami lett a fejével, mert visszautasított. Pedig... Áh, hagyjuk! Lecsaptam nyitott tenyerem a barna bőr kanapéra, majd még a fejemet is elfordítottam. Akkor sem értettem mi lett Hiroval.

- Várj, elvesztettem a fonalat! Kivel akartál szexelni? Jay-el?

 A doktornő sem értett semmit.

- Nem, Hiro-val! De ő visszafogta magát, érti? Apa miatt biztos. Na de hazavitt, ott volt egy kis hisztirohamom, mert Jay felhívott, de közben Rob is üzent, hogy jól vagyok-e. Torkig lettem hirtelen a férfiakkal, és Apa adott nyugtatót. Másnap Hiroval megbeszéltük a dolgokat, kedves volt, aranyos volt. Még azon is elgondolkodtam, hogy milyen lenne a barátnőjének lenni, egészen addig, amíg be nem szólt. Feljött a szó arról az ominózus éjszakáról, és bunkó volt, otthagytam. Jött utánam, hogy ó bocsássak meg. És tudja mit? Ott értettem meg a férfiakat. Amíg meg nem bántják a szeretett nőt, addig nem is ismerik fel az értékét. Aztán hirtelen valahogy átgondoltam a dolgokat, és cselekedtem.

- Cselekedtél? Mármint?

Nagyot nyelt és réveteg tekintettel nézett rám.

- Kis híján megerőszakoltam a pasit.

A mondatra mosolyra húzta a száját, közben pedig írt valamit a nyitott dossziéba.

- Persze akkor már hirtelen nem akart a farkára húzni.

- És iránta érzel valamit?

Mintha azt mondtam volna, hogy nem volt a boltban kenyér, meg sem rezzent a trágár kijelentésre.

- Úgy érzem, igen, de nem tudom leírni, mit. Régóta ismerem. Idősebb, mint én, harmincnégy éves. 

A férfi korának hallatán eldobta a tollat. Gyorsan lehajolt utána, és nagyokat pislogva nézett vissza rám. A megbánás legkisebb jelét sem mutattam. Biztosan azon gondolkodhatott, hogy nem lett-e hirtelen apakomplexusom, esetleg valami rejtett perverzióm.

- A viselkedésén nem látszik a kora, meg egyébként semmijén. Jól néz ki, helyes pasi, el is lehet beszélgetni vele, ha úgy van. De nem tudom. Viszont van még tovább.

- Mondd csak! - biztatott, hogy folytassam. Biztosan felcsigáztam a történetemmel.

- Megbeszéltük a történteket, elhívott kajálni. Épp nem volt dolgom, mentem. De mintha a karma szervezkedett volna a hátam mögött, megjelent Jay. Ezek ketten meg összebalhéztak, és Hiro bevert neki egyet. Megsajnáltam, és elvittem haza, mármint hozzá haza. Beszélgettünk, feltépett pár sebet, de nem volt olyan szörnyű, ahogy gondoltam. Aztán történt pár dolog.

- Mi történt még?

Szemét összehúzta és fájdalmas ábrázattal kérdezte. Lehet, már sok volt neki a hirtelen nagy mennyiségű információ.

- Nosztalgia szexnek indult, de valahogy nem lettem volna vevő rá, így csak megcsókolt. Kétszer is. 

Összeszorított szemmel temettem a tenyerembe az arcomat, és morogtam a saját hülyeségem felett. A doktornőt minden bizonnyal meglepte a viselkedésem. Azelőtt egy pasitól a padlóra kerültem, akkor pedig három vasat is tartottam a tűzbe, és csak ki voltam akadva. Nos, nem hiába emlegette sokszor Clara, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Akkor már tudatában voltam, hogy Apa butaságot csinált avval, hogy eltiltott a pasiktól. Isten lássa lelkét, féltett. Viszont amikor kiszabadultam a várbörtönből, hirtelen megnyíltak előttem a kapuk, és én hármon is benyitottam. Mit benyitottam, beestem ajtóstul.

- Hát igazán izgalmas hétvégéd lehetett.

Mégsem mondhatta azt, hogy hülye vagyok, így elég finoman fejezte ki magát, de minden a mosolygós arcára volt írva.

- Ez nem vicces! Most folyamatosan csörög a telefonom, sms, Messenger, e-mail. Tudom, én csináltam magamnak a bajt, de túl sokáig voltam bezárva. Mit tegyek? Mindhárom pasas szeretni való a saját módján.

- Liv, döntened kell!

A mondatra felhúztam az orrom, és meg is sértődtem a szavakra. Nem akartam választani, kellett mind a három férfi. Élveztem a helyzetet, de abba nem gondoltam bele, hogy csak egy védtelen botlásra volt szükségem, hogy újra a gödör mélyére kerüljek.

- Vagy beszélned apáddal!

- Mi? Jézusom, ezt maga se gondolja komolyan. Apa sorban fogja őket kinyírni, és egymásra halmozva a testüket ássa el azokat a kertben. Nem, nem!

A lehető legostobább ötlettel állt elő számomra. Persze nem volt hülyeség, de nekem akkor teljes mértékben abszurdumnak tűnt.

- Hidd el, ha valami történik, márpedig ennyi férfi jelenlétével fog, akkor csak az apukád lesz ott neked. És jobb most elmondani, mint később.

Újra felhúztam az orrom, és elgondolkodtam ezen, aztán csücsörítve belebambultam az utcára néző nagy ablakba, és megvontam a vállam.

- Jó, megoldom!

Mit mondhattam volna, helyeseltem. De csak szavakkal, a gesztikulációm és a mimikám is mást sugárzott. Reméltem, hogy nem akkora picsa ez a nő, hogy amint kilépek, tárcsázza Apát. Nem tudtam, miben állapodtak meg, de mint minden orvost, őt is köti a titoktartás.

Az írónő hivatalos Facebook oldalát a következő linken érheted el, a könyv Moly adatlapját pedig itt találod.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése