2018. március 13., kedd

Adrienne Stephan: Felperzselt a hőség, elvakított a napfény


Megfogadtam, hogy a blogom lehetőséget ad a magyar szerzőknek a bemutatkozásra. Továbbra is állom a szavam. :) Ezúttal Adrienne Stephan írónő regényét olvastam el, ami a Publio kiadónál jelent meg. Az ismertető végén pedig egy rövid interjút is olvashattok a szerzővel.

"Ez nem az a történet, mikor az ambiciózus és fiatal lány Los Angelesbe költözik, hogy valóra váltsa álmait. Egyetlen vágya van csupán: újra a barátai közé tartozni. 

Audrey Rose Parker vakmerő vállalkozása örökre megváltoztatja az életét; félig-meddig jövőkép nélkül próbál ismét részese lenni a csapatnak. Zenész barátai népszerűsége által többet kap Los Angeles nyüzsgő és botrányos életviteléből, mint várta volna… Régi és új barátságok, eddig megközelíthetetlennek hitt hírességek, és a szerelem keserédes íze fogadja a fiatal kanadai lányt egy számára eddig ismeretlen világban."

Adrienne Stephan regénye egy igazi romantikus kaland, nem kevés drámával megfűszerezve. Az én érdeklődésemet már a fülszöveg első sora felkeltette, és bár nem szeretem a zenés regényeket, nem lankadt a kíváncsiságom. Mindössze egyszer került a kezembe egy zenekarokról szóló könyv, de nálam nem érte el az ingerküszöböt. 

Mivel ez a történet a komfortzónámon kívül esett, voltak fenntartásaim vele kapcsolatban, ám már az első oldalaknál azt vettem észre, hogy beszippant.

Audrey Los Angelesbe költözik, hogy a barátaival lehessen, de sokkal többet kap az utazástól, mint néhány nosztalgikus pillanat és egy izgalmas kaland; rátalál a szerelem. Ekkor veszi  kezdetét az utazás, amely perzselő, mindent felemésztő és fájdalmas. Bár Audrey karaktere nem bontakozott ki teljesen a történet során, az azért nyilvánvaló volt számomra, hogy egy erős női karakterrel van dolgunk. Tetszett, hogy kitartó, hogy harcos, és még a legrosszabb pillanatain is felül tudott emelkedni: amikor döntenie kellett, önmagát választotta.

De vajon képes túllépni a fájdalmon? Vajon mennyi időre van szükségünk ahhoz, hogy kiheverjünk egy kapcsolatot? Audrey rájött a titok nyitjára, és sikerült lezárnia a zátonyra futott szerelmet. Ráadásul mind a kettőt...

Noha a regény nem olyan formában jelent meg, ami méltó lett volna hozzá, én élveztem. A történettel semmi gond nincs, sőt! Biztos vagyok benne, hogy az írónőben ott rejlik a tehetség.

Ez a te könyved ha:
  • szeretnél bepillantani a zenészek világába
  • kíváncsi vagy, milyen egy zenei menedzser élete és munkája
  • szereted a romantikus, mégis drámai történeteket
  • nem riadsz vissza a könnyektől


Interjú Adrienne Stephan írónővel



Mikor és miért kezdtél el írni? 

Tizenhárom éves lehettem, amikor kitaláltam egy kisebb történetet néhány angyalról, akiknek szuperképességeik vannak. Persze már az első fejezet megírása iszonyatos kínokat okozott, mert nem volt túl összeszedett a sztori. Rájöttem, hogy a fantasy műfaj írásához több tapasztalatra és kitartásra lenne szükségem. Írtam két-három részletet azért, de ezek inkább csak a saját szórakozásomat szolgálták. Képzelheted, mennyit szórakozom most rajta! 

Mesélj a regény ötletének megszületéséről! 

Évekkel később, már középiskolában, teljesen magával ragadott a zene világa: naphosszat klipeket és koncertfelvételeket néztem, közben énekeltem és elképzeltem, hogy én is részese vagyok annak a világnak. Szükségem volt egy eszközre, amivel kifejezhettem ezt a rajongást, így elkezdtem legépelni az általam kitalált történetet a lányról, akinek zenész barátai vannak. Megalkottam Audrey-t, aki az én részem, ezért kicsit talán hasonló hozzám, de ezt sok más szereplőről is el tudnám mondani. Az első verziót egyébként töröltem, mikor már megvolt hetven oldal belőle. Dühöngtem és utáltam, úgy éreztem az egésznek semmi értelme. Aztán újrakezdtem. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ez a történet, az én történetem csak arra vár, hogy megírják. 

Van benne saját tapasztalat? 

Jóval kevesebb benne a valós tapasztalat, mint a kitaláció. Néhány házibulis jelenetnek sok köze van az akkori életemhez, lásd a sokkolóval kergetőző barátokat :D Viccet félretéve, a zene iránti rajongás, a vágy, hogy tartozzam valahová, ezek az érzések voltak a sztori alapjai, és ezek száz százalékban a saját érzéseim, vágyaim.

Ki a kedvenc szereplőd, és miért? 

Nem tudnám megmondani, ki a kedvencem a szereplők közül. Bár Audrey és én már eléggé összeszokott páros vagyunk, így vele foglalkozom a legtöbbet. Sajnos úgy érzem, a többi karaktert nem sikerült olyan szinten kidolgoznom, mint ahogy elképzeltem őket. Ezt a lemaradást azonban igyekeztem pótolni a második részben.

Mik a terveid a jövőre nézve? 

Az biztos, hogy lesz harmadik rész is, már dolgozom rajta. Tervezek egy külön történetet Clio Summers főszereplésével, mert rengeteg lehetőséget látok benne. Új oldalról közelíteném meg az ismertté válás folyamatát, egy olyan lány szemszögéből, akinek nem voltak híres barátai az induláshoz… Na de erről egyelőre csak ennyit! Szeretném kicsit átdolgozni a két, már megjelent regényemet is, az eltelt évek, a megszerzett tapasztalatok és a sok jó tanács tükrében, amiket kaptam az elmúlt három év során.

Kinek ajánlod a Felperzselt a hőség, elvakított a napfény című regényedet?

A Felperzselt a hőség, elvakított a napfény alapvetően egy csajos sztori, de találkoztam már olyan férfiakkal (!) is, akiknek tetszett. Azok számára ajánlom, akik vágynak a kikapcsolódásra, de nem riadnak vissza egy kis drámától sem. A regényben megjelenő mély és komoly érzelmeket azonban ellensúlyozza a humor és az önirónia. 

Már két regényed is megjelent. Mi mindent tanultál meg a kiadás során? 

Amit leginkább sikerült megtanulnom a kiadatásról, az, hogy nagyon oda kell figyelni, kinek adja az ember a pénzét, és miért cserébe. Kis közhellyel élve: nem a legegyszerűbb út a leghelyesebb út. Amikor kiadatás előtt állt a regényem, nem számított előnyös tulajdonságomnak, hogy álmodozó vagyok, olyan, aki mindig a jót feltételezi másokról. Sajnos tudomásul kell venni, hogy egy regény sikerességét nem csak az határozza meg, mennyire tehetséges az írója. A kiadatás és a marketing sok pénzt és időt vesz igénybe, így a legjobb, ha ezekre felkészül az ember. Azért nem reménytelen a helyzet, csak nem olyan könnyű, mint azt sokan elképzelik. 

Ha csak egyetlen tanácsot adhatnál az amatőr íróknak, mi lenne az? 

Egyetlen tanács? Higgy magadban! Az önbizalom olyan fegyver, amellyel könnyen átküzdheted magad az íróvá válás akadályain. (De azért túlzásba sem kell esni, mert akkor ez a fegyver a vesztedet okozza.)


Kapcsolódó linkek, avagy kiket támogattam eddig: Selena B. Lowell: Hárman mindhalálig; M. G. Brown: Kavargó rózsaszirmok; T. C. Lang: A lámpás nyomában;

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése