2017. december 31., vasárnap

Amiért hálás lehetek...



Szokásomhoz híven itt az én évzáró bejegyzésem. Nagyon sok minden történt ebben az évben, és talán fájó dolgokban sem volt hiány, én mégis a jókat szeretném kiemelni.

Minden év végét azzal zárok, hogy leírom azokat a dolgokat, amiért hálás vagyok. Ezt általában napi szinten meg szoktam tenni, de jól esik áttekinteni az évet. Úgyhogy lássuk!

Hálás vagyok a családomért, a szüleimért, a testvéremért, a nagyszüleimért és remélem még nagyon sok időt tölthetünk együtt. Hálás vagyok a páromért, aki mindenben támogat, mellettem áll, segít és figyel rám. Hálás vagyok a barátaimért, a régiekért és az újakért egyaránt, emellett persze a sok új kapcsolatért is. Rengeteg pozitív dolgot és szeretetet kaptam tőletek ebben az évben.

Hálás vagyok a könyvemért, hiszen Az egyetlen menedék az én első regényem, de nem az utolsó. Hálás vagyok az írásért, hiszen ebben teljesedhetek ki, a sorok között lehetek önmagam. Hálás vagyok a legújabb kéziratomért is, na meg a pozitív visszajelzésekért, amiket kapott. Nagyon jól esnek a szavaitok. A legnagyobb öröm a mai napban az volt, hogy megérkezett a visszajelzés attól az írónőtől, akit annyira tisztelek és szeretek. Köszönök neki minden segítséget!


Hálás vagyok a munkahelyeimért, hogy végül megtaláltam azt a hivatást, ami a szívemhez a legközelebb áll. Nem féltem váltani, nem féltem lépni, még akkor sem, amikor ingoványos volt a lábam alatt a talaj. Éreztem, hogy jó útra kerültem, csak az első néhány lépés lesz egy kicsit nehéz. Ám a türelem, a hála és a kitartás hatásos volt.

Hálás vagyok a sok csodás pillanatért, amit ez az év tartogatott nekem, hiszen sok gyönyörű élményben volt részem. Hadd említsem meg életem első születésnapi buliját, amihez kilométereket kellett átszelnem a levegőben, mégis megérte. Sosem fogom elfelejteni. Ahogy azt sem, hogy járhattam Krakkóban, Auschwitzban, Hannoverben, Zakopanéban és Nápolyban. Köszönöm, hogy saját szememmel láthattam a Vezúvot, és még fel is sétálhattam rá. Örök emlék marad.

Köszönöm a céljaimat, az álmaimat, a megvalósulásokat és az újak születését. Hálás vagyok a kitartásomért, mert akkor is mentem tovább, amikor éppen semmi sem hajtott. A szép pillanatokat beárnyékolták a fájdalom és a szerencsétlenség felhői, de még akkor is fel tudtam állni, amikor tényleg nehéz volt.



Hálás vagyok a sok biztatásért, a segítségekért, amiket a barátaimtól kaptam. Azért meg különösen hálás vagyok, hogy megtudhattam, kik állnak mellettem a bajban és kik az örömben.

Ez az év azonban csodákat is tartogatott, amiket még most sem értek. Valahogy sokszor voltam jó időben, jó helyen, és ezekért nagyon hálás vagyok. Akkor is győztem, amikor semmim esély nem volt rá, és ez tényleg egy igazi csoda.

Az év legszebb pillanata az volt, amikor a nagymamám kezébe adhattam a könyvemet, amikor befejeztem az új kéziratomat, amikor elkészült az új tetoválásom, amikor megünnepelhettem a kapcsolatom 8. évfordulóját, amikor a családommal együtt filmezhettem és együtt ünnepelhettük a karácsonyt.


Remélem jövőre is ennyi csoda vár rám, ennyi álom válik valóra és ennyi tanulságos pillanattal lehetek majd gazdagabb. Hiszen abban sem volt hiány, azonban én mindegyiknek örültem, hiszen általuk fejlődhettem, gazdagodhattam, tanulhattam és lehettem az, aki ma vagyok.

Mert minden megéri, és nincs megállás!

Köszönöm!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése