2017. december 5., kedd

Csak keményen, kisanyám! Avagy mit tanultam az első regényem megjelenése során


Régóta fontolgatom megírni ezt a bejegyzést, eddig azonban sosem éreztem hozzá kellő erőt. Most viszont  azt hiszem  sikerült összeszednem magamban azokat a pontokat, amik nektek is tanulságként szolgálhatnak. Az élet kemény, és csak az erős emberek képesek boldogulni. Így van ez az írással is. Megbánás, veszteség, ám megannyi öröm és boldogság is szegélyezi az utat.
1. Jövő vs. álmok?

Az első dolog, amivel szembe kellett néznem, hogy nem fogadtam szakavatott szerkesztőt, noha persze kellett volna. Az ok elsősorban  kimondok őszintén  a pénz volt. Ott álltam egy könyvvel, amit elolvastak és véleményeztek többen is, és azon morfondíroztam, hogy talán egy szerkesztőnek is látnia kéne. Elkezdtem felszínesen utánanézni, és olyan összegek ugráltak a szemem előtt, hogy azt hittem innentől mindenhol csak a sok nullát fogom látni. Igen, a könyv az egy befektetés. Igen, meg kell gondolni, mielőtt belevágsz, de kérdem én: mennyi időt szánjunk a várakozásra és a pénzgyűjtésre?

Erre lehetne válasz, hogy gyűjtögessen az író hónapról hónapra, és majd valamikor, a tááávoliii jövőőőbeeeen csak lesz elég pénze.  Persze... mert az átlag fizetés aztán pont arra elég, hogy csak úgy gyűjtögessünk. Aztán azt vesszük észre, hogy lepergett az életünk, és még mindig kong a kassza. Nehéz döntés. Nagyon nehéz...

Ennek ellenére, amikor kezembe fogtam a könyvet, valahol megbántam, hogy nem fizettem szerkesztőért. Ugyanakkor beláttam, hogy nem is nagyon lett volna miből. Azóta sokat fejlődtem minden téren  szerencsére pénzügyileg is  és már most elkezdtem gyűjtögetni. Persze kéne házra, megtakarításra, és megint ecc pecc kimehetszet játszhatok a jövőm és az álmaim között, de felkészültem, megbékéltem ezzel, mondván: ilyen az élet. És tényleg.

Szóval a lényeg, hogy kell a szerkesztő. Ha tényleg profi munkát akarsz, akkor mindenképp. A fenti rizsa pedig azért kellett, hogy lásd, minden mérlegelések, döntések, buktatók és zsákutcák sorozata. És azért is szerettem volna elmesélni, mert szerintem sokan vagyunk úgy, hogy ott van a vágy, ott az álom, ám egy dolog mindig útját állja: a pénz. Mert könnyű egy fél élettel, meg egy jó munkával a hátunk mögött prédikálni, de mi van azzal, aki már fiatalon meg akarja mutatni, hogy mire képes. Mi van azzal, aki már most el akarja kezdeni építeni a pályáját? Aki nem akarja megvárni, hogy kifusson a hitele, legyen egy saját háza, a gyerekek kirepüljenek és még sorolhatnám?

Döntöttem, mert döntenem kellett: ha akkor nem küldöm el a kéziratot, talán sosem tettem volna. Mert a "majd, ha..." kezdetű mondatokkal az a helyzet, hogy sosem fogynak el és sosem futnak ki. Ezért köszönöm még egyszer azoknak az embereknek  jó sokan voltak , akik elolvasták és véleményezték a regény. Nélkületek csak egy félkarú óriás lenne. Ti tettétek teljessé.

2. Sosem lesz tökéletes

Ezzel a dologgal még én is mindig küszködöm. Akár a mindenható is elolvashatta és szerkeszthette volna a regényem, akkor sem érezném tökéletesnek. Ezt nagyon sokszor hallottam íróktól, és mai napig eszemben van. Ha te vagy a kivétel, és úgy gondolod, hogy a te könyved nem tartozik ide, mert az aztán maga a tökély, akkor gratulálok! Ez aztán az acél magabiztosság... De ha te örök maximalista vagy, és tudod, hogy van még hova fejlődnöd, és persze ezért teszel is, neked még jobban gratulálok! Harcolj, küzdj, írj és fejlődj. Közben pedig sose add fel!

Nehéz  nekem is az , de ne lombozzon le az érzés. Gondolj arra, amit én is gyakran mondogatok: nem tökéletes, de az enyém. Én alkottam, én találtam ki, általam született meg, és ez baromi jó érzés. Sosem gondoltam, hogy eljutok idáig, és amikor azt a kislányt látom magam előtt, aki a kezébe vette az első könyvét, már nem is bánom annyira. Nem tökéletes, de az ENYÉM.

3. Az igaz, az örömben is igaz

Tényleg a legnagyobb öröm közepette derül fény arra, ki az igaz ember a környezetedben. Olyanok is hatalmas mosollyal az arcukon gratuláltak, akikről nem is gondoltam volna. Megrendelték a könyvem, mert ismernek, mert a szomszédjuk voltam, mert gyerekként együtt játszottunk, bár már évek óta nem tartjuk a kapcsolatot. Mégis megrendelték, mert ismertek/ismernek, és kíváncsiak a regényemre.

A legjobb barátnőm jobban be volt zsongva mint én. Egyre csak azt hajtogatta, hogy mikor adják már ki, mert meg akarja osztani, hogy mindenki láthassa: az ő barátnője író lett. Nagyon jól tudja, hogy az ilyen megnyilvánulásaival mindig megsirat, és ha olvassa ezt a bejegyzést, biztosan mosolyog. Imádlak!

A másik legjobb barátnőmtől pedig elképesztően fontos dolgokat kaptam: kitartást, biztatást és segítséget. Még mindig segít. Ott, ahol tud. Akkor, amikor tud. Ha olvasod ezt, márpedig minden hülyeségemet elolvasod (:D), akkor köszönöm! Hálás vagyok!

4. Eladni keményebb, mint megírni

Nem hiszed? Majd meglátod! Tegnap körülbelül 3 órám ment el azzal, hogy képeket gyártottam. Legalább 1-2 órát be kell időzítenem a mindennapjaimba (két munka mellé), amikor a könyvemmel foglalkozom. És csak azzal. Ekkor döbbensz rá, hogy bizony a 24 óra piszok kevés, főleg, ha még aludni is akarsz. Akkor derül ki, milyen fából faragtak, és mennyire akarod elérni azt az álmot, ha még fáradtan és nyűgösen is ott görnyedsz a gép előtt és idézeteket írogatsz ki a könyvedből. És ez csak keményebb, ha ráadásul még anyuka is vagy...

5. A félelem örök

Mindig lesz olyan, akinek nem tetszik, amit csinálsz. Én még nem kaptam brutális kritikákat, de el fog jönni az ideje, és már előre félek. Sosem az a baj, ha valaki elmondja, hogy miért nem jó a könyv, hanem az, ha nem tudja megindokolni. Meg se próbálja, vagy megpróbálja, de olyan gyenge lábakon áll, hogy a szél is elfújja. Na, ezekkel ne foglalkozz!

A "nem tetszett" vagy "ez szar" vagy "sajnáltam rá a pénzt" nem kritika. A véleményről meg tudod mit mondanak... Olyan, mint a ...lyuk: mindenkinek van, de senkit nem érdekel. Most bort iszok és vizet prédikálok, de ezekre sose figyelj. Igyekszem én sem figyelni. Csak azzal foglalkozz, aki hasznosat mond. 

6. Merj segítséget kérni!

Figyeld a "nagyokat", és merj segítséget kérni tőlük. Ezzel nagyon sok időt megspórolsz magadnak. :)

7. Merd megmutatni magad!

Ezt szintén tanulom. :) Járj találkozókra, keresd a megjelenési lehetőségeket, és mutasd meg magadat minél szélesebb körben. Csak először nehéz, aztán már rutinos leszel.

8. Merj nemet mondani!

Nekem az első borítóval kapcsolatban voltak kétségeim. Amit láttok, az már egy másik munka, és az egyik nagyszerű rokonom tervezte. Az első tervet nagyon sok embernek elküldtem, pedig a szívem mélyén már tudtam a választ: nem lenne teljes az örömöm, amikor a kezembe fogom a könyvet, és az a borító néz vissza rám. Szóval ne alkudj meg! Soha. Semmiben.

A legfontosabb pedig: sose felejtsd el, mekkora örömet okoz az írás. Ne lombozzon le a pénzhiány, a lehetőségek hiánya és a meg nem értés. Te csak alkoss, és ha ez a te utad, akkor a problémáid maguktól oldódnak majd meg. :)

Sok sikert kívánok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése