2017. október 25., szerda

Így forgatja fel az írás az életedet


Nagyon érett már ez a bejegyzés, főleg, mivel egy hete megint nem alszom a legújabb történetem miatt. Annyira belefészkelte magát a fejembe, hogy egyszerűen még akkor sem hajlandó távozni, amikor nyugovóra térek. Vagyis térnék. Ha nem a jelenetek zaklatnak, akkor a cikkötletek, amiből sosem elég, amikre mindig szükség van. Persze a jó ideákat vétek lenne elszalasztani, így még este tizenegykor is képes vagyok az asztalomhoz rohanni, ha valami eszembe jut.


Az már látható, hogy könnyen az éjszakáidat is megkeserítheti a benned élő író, aki persze nappal sem hajlandó nyugodni. Ha épp egy történeten dolgozol, néha azon kapod magad, hogy bizony elkalandozol, és elveszel a jelenetek hálójában. Eközben a valóságban az ügyfél dühösen néz az ábrándos tekintetű arcodba, vagy a kollégáid megőrülnek a legalább 2 perce sipító telefonodtól, amit persze te észre sem veszel, vagy épp egy fontos emailt várnak tőled, de te épp a saját karakteredet próbálod elcsábítani fejben.

Nálam ez úgy néz ki, hogy épp egy nagyon fontos cikkben vagyok benne, amikor a szemem elé kúszik a legújabb jelenet, és nem hagyja, hogy befejezzem a munkát. Persze addig nem tűnik el, amíg ki nem írom magamból, de erre sok esetben napokig nem kerül sor.

És, ha már a napoknál tartunk. Ha sokáig nem írtál, mert nem volt időd, vagy nem tudtad kiadni magadból, majd megesz az ideg. Egyrészt az előtted ugráló képek miatt, másrészt a bizonytalanság miatt, hogy nem megy az írás. Ettől persze még inkább nem fog menni, amitől még dühösebb leszel, miközben senki nem érti, miért viselkedsz így, amikor hozzád szólnak:


Hát, igen. Szóval, ööö, ez van.

Tehát, nem alszol, nincs nyugtod napközben, ráadásul, ha valamiért nem tudsz írni, még stresszes és dühös is leszel.

A másik dolog, hogy minden írónak van egy jól bevált rituáléja. Van, aki kávét iszik írás közben, vagy bort, sört, energiaitalt, közben csipszet majszol, vagy sütit, vagy egy fél csirkét, mert az ad neki ihletet. Mi lesz ennek a vége? Mármint azon kívül, hogy egy alkoholista dagadt valaki, aki írónak hívja magát. Jó, nem minden esetben ilyen szörnyű a helyzet. Az igaz, hogy a múlt héten minden este bormámorban aludtam el, mert az írásban az én társam a bor, de ez még nem baj. Ugye?



Oké, szóval függőséget okozó élvezetek. Mi van még? Á, persze! A kritika.

Nem elég, hogy éjszakákat szenvedsz végig, inkább nem alszol, csak meglegyen a történet, borozol vagy kávézol, mert úgy jobban megy, elhanyagolsz mindent magad körül, ha elkap az ihlet, szó szerint kínkeservesen szülöd meg azt a regényt, amire aztán valaki rábiggyeszti az "ez szar" kifejezést. Aztán még ki is fejti, hogy miért gondolja így, amitől legszívesebben fejbe lőnéd magad. Meg valljuk be, őt is...

Miután kidühöngted magad, előveszed a másik arcod, és megköszönöd neki a "kedves" és baromira felesleges véleményét, mert egyébként semmi olyat nem írt, amiből tanulhatnál is valamit.


Nyilván nem minden vélemény lesz ilyen, de lesz közöttük egy pár, amitől legszívesebben lekaparnád az arcod.

Ennek ellenére persze nem adod fel, mert a sok szenvedés ellenére, imádod, amikor valaki pozitívan reagál, amikor csodás dolgokat mondanak rólad, amikor valaki örül, hogy a kezébe foghatja a könyvedet, amikor a szüleid azt mondják, mennyire büszkék rád. Igaz, hogy rászoktál a borra, nem alszol, stresszelsz, antiszoc lettél, nem ártana dühkezelésre sem járnod, és valószínűleg tökélyre fejlesztetted azt a képességet, hogy számítógépen keresztül, szemmel kinyírj bizonyos embereket... Ennek ellenére, te is büszke lehetsz magadra.

Egy könyvön mindenki csak a borítót látja, az író nevét, aztán a tartalmat. Azt senki nem látja  és persze tiszteletben sem tartja  hogy mennyi munka, mennyi kitartás és mennyi áldozat van mögötte. Én azt mondom, nem is kell. Na, nem azért mert kárörvendő vagyok, és tudom, hogy a karma egy ribanc, és a fagyi úgyis visszanyal, hanem mert ez így van rendjén. Ne várjuk el valakitől, aki nem ért az író munkájához, hogy elfogadó, belátó és kulturált legyen.

Azzal foglalkozz inkább, hogy amikor a kezedben tartod a könyvedet, akkor éld meg a pillanatot, éld meg az örömöt, és raktározd el az érzést. Azt a valamit te hoztad létre, és örülj ennek. Senki más nem tudta volna úgy megoldani ezt a feladatot, mint te, szóval igyál meg egy pohár bort, és ne add fel!

Lehet a boron már túl is vagy. 

Sőt a fentebb taglaltak fényében lehet, hogy ez nem volt túl jó tanács.

Mindenesetre, én biztosan iszok az egészségedre, mert ahogy minden író, te is igazi harcos vagy!

Minden jót!
Bettina

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett a cikk! Összefoglaltad az írók életének azon részét, amiről az olvasónak fogalma sincsen. Fontos kérdés: a fehér, vagy a vörös bor a hatásosabb? :D
    Egyébként nekem régebben a pohár sör segített, de már egyáltalán nem iszom. Talán az irományaimon ez nem látszik meg. Mindenesetre neked egészségedre, és csak így tovább!
    Puszi: V. B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :) Örülök, hogy tetszett. Valóban nincs róla fogalmuk, ezért is gondoltam hogy megosztom :D
      Ez jó kérdés! Nekem mindegy! :D Egyébként van, hogy én is sörözök. Hangulattól függ. Vagy attól, mi van épp a hűtőben! ;)
      Köszönöm!
      Puszi! :)

      Törlés