2017. július 15., szombat

Eileen Cook: Címlapsztori



"Ha nem emlékszel rá, mi történt, hogyan tudhatnád, hogy nem vagy bűnös?"

Pár másodperce fejeztem be a regényt, de azóta folyamatosan ráz a hideg. Azonnal leültem a laptopom elé, mert most rögtön ki kell írnom magamból az élményt. Ez a történet zseniális!

"A tizennyolc éves Jill arra ébred, hogy begipszelve fekszik a kórházban, és semmire nem emlékszik az elmúlt hat hétből. 

Csak annyit tud, amennyit elmondtak neki: egy olaszországi tanulmányi kirándulás során súlyos baleset érte, repülőgéppel szállították haza, és intenzív kezelésre van szüksége. Meg egy ügyvédre.

Merthogy a baleset nem biztos, hogy baleset volt.

Ha nem emlékszel rá, mi történt, hogyan tudhatnád, hogy nem vagy bűnös?"

Ezen a néhány soron kívül gyakorlatileg minden más, amit megemlítenék spoiler lenne. Amikor egy történet hatása alá kerül az ember, nehéz úgy fogalmaznia, hogy ne lője le a poént. Ez tipikusan az a könyv, amit úgy kell elolvasnia az embernek, hogy semmi más infója nincs róla a fülszövegen kívül. Így fog igazán ütni. 

Az első dolog így, amiről beszélnék, a könyv felépítése. Tetszett, hogy olvashattam részleteket a kihallgatásokból, a blogbejegyzésekből, a kommentekből és az interjúkból. Szerintem ezek nagyon jól kiegészítik a történetet, miközben megtörik az állandóságot, a szavak végtelenségét. Nem sok regényt olvastam, ahol alkalmazták volna, de szerintem nagyszerű ötlet. Nagyon sok mindent ezekből tudhattunk meg az olvasás folyamán.

A történet lényege, hogy adott két barátnő, akik évek óta odáig vannak egymásért. Persze voltak kisebb-nagyobb összeveszések, ám tudjuk, milyenek a barátságok: viharosak. De mivan akkor, ha az egyik fél túlságosan elkezd uralkodni a másikon? Mi van akkor, ha folyamatosan irányítja, a kedve szerint formálja és nem hagyja kiteljesedni? És mi történik, amikor erre a másik fél rájön?

Nem csak arról szólt a sztori, miért történt a baleset, ki a bűnös, és miért nem emlékszik Jill, hanem arról is, milyen nehéz dolog a barátság, és mennyi árnyoldala van igazából. Nem arról beszélek, amikor van egy-két vita, amivel nehezen birkóztok meg, hanem az uralkodásról, az elnoymásról és a lelki bántalmazásról. Mert bizony ebben a regényben ez is felüti a fejét, de csak akkor veszed észre, ha átlátsz a sorok között. Izgalmasnak ígérkezik, nem igaz?

A sok titok, az állandó kilátástalanság, a záporozó kérdések, mind-mind tartották az izgalmat, és amitől végig féltél, az valósággá vált. A csattanó, hű a nevéhez, mert leterít a lábadról. Ne próbálj címkéket aggatni a szereplőkre, mint a gyilkos vagy az áldozat, mert nem feltétlenül találod el. Inkább koncentrálj a tényekre, a szövegre, és arra, mennyi mindent tanulhatsz ebből a regényből.

Köszönöm a könyvet a Ciceró Könyvstúdiónak! Egy felejthetetlen élmény volt!

Tanácsok íróknak, avagy mit tanulhatsz ebből a regényből?
  • hogyan húzd a végtelenségig az olvasó idegeit
  • hogyan törd meg a szavak rengetegét néhány izgalmas részlettel (interjú, beszámoló, blogbejegyzés, kihallgatáson rögzített anyagok)
  • hogyan csapd be az olvasót, hogyan alakítson ki téves képet a szereplőkről
  • hogyan írj olyan csattanót, amitől végigszalad az olvasó hátán a hideg
  • hogyan rakj össze egy logikusan felépített, izgalmakkal és titkokkal megfűszerezett, teljes történetet

Remélem felkeltettem az érdeklődésedet, mert az biztos, hogy ez a regény magával ragad majd. Ha szereted az izgalmakat, a nyomozást és a titkokat, ne habozz tovább!

"Nem én választottam, hogy így érjen véget, de ha már megtörtént, levonom a tanulságokat az ő módján."

Ha tetszett a bejegyzés, és szeretnél további kritikákat és tanácsokat olvasni, lájkold a Facebook oldalamat. Legyél író vagy könyvmoly, nálam megtalálod az érdeklődésednek megfelelő tartalmat. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése