2017. június 6., kedd

Pamela Meyer: Verj át, ha tudsz!


Már az első néhány oldal megdöbbentett és elgondolkodtatott: furcsa volt megtapasztalni, milyen sokat hazudik, finomabban szólva "füllent" az ember a mindennapjai során. Te is, én is, mindannyian. Bele se gondolunk sokszor, úgy jönnek a szavak a szánkra, és bizonyos embereknél tényleg igaz a mondás: nem szabad elhinni még azt sem, amit kérdeznek.

A könyv nem csak arra jó, hogy felnyissa a szemünket, hanem arra is, hogy megtanuljunk figyelni, átlátni a hazugságon. Lássunk először néhány meghökkentő tényt, ami ott villog a szemünk előtt, de észre sem vesszük a mindennapos rohanás közepette.

A következő gondolat volt az, ami először levett a lábamról. Annyira tetszett, hogy még azóta sem tértem magamhoz. Így szól: "A csaláshoz legalább ketten kellenek". Ha átvernek, az ugyanúgy a mi hibánk is, mint azé a félé, aki átvert minket. Sőt talán jobban a mi felelősségünk, mint az övé, hiszen hagytuk magunkat: nem hallgattunk a megérzéseinkre, barátaink vagy szüleink intő szavaira, a jelekre, ergo naivak voltunk, és tálcán kínáltuk saját magunkat.

"Senki sem képes hazudni nekünk a jóváhagyásunk nélkül. A hazug és az "áldozat" közös erőfeszítéséből szövődik a mítosz anyaga. A hazugság nem attól kap erőre, hogy valaki kiejti a száján - hatása attól lesz, hogy egy másik valaki hajlandó elhinni."

Emellett számos érdekes tényt sorakoztat fel az írónő a nők és a férfiak szokásairól. Tudtad például, hogy a férfiak sokszor azért hazudnak, hogy erősebbnek vagy érdekesebbnek tűnjenek? A nők pedig legtöbbször azért, mert tekintettel akarnak lenni mások érzékenységére. Szerintem azért a férfiak is képesek erre... :)

Tulajdonképp nem csak az számít hazugságnak, amikor a másik ember szemébe mondod a valótlant, hanem az elhallgatott információ, a kedvességből kimondott füllentés, és a jóindulatból felvállalt dolgok is (például, amikor mosolyogva fogadod el a kitöltött pezsgőt, pedig utálod, de nem vallod be, inkább megiszok, hogy ne bántsd meg a házigazdát).

Egy általánosságokkal és érdekességekkel kapcsolatos bevezető után a felismerés módszereire térünk át. Nem is gondoltam volna, hogy a hazugság egyébként ilyen összetett jelenség. Tetszett, hogy képekkel és igaz történetekkel tette még érezhetőbbé a helyzet súlyosságát az írónő: bármikor úgy átverhetnek, hogy észre sem vesszük.

Már azzal sokat tehetünk önmagunkért, ha elolvassuk ezt a könyvet, hiszen miután szembesülünk a puszta tényekkel, sokkal körültekintőbbek leszünk a jövőben. A hazugság egy gonosz kis szörny, ami  állandóan ott settenkedik körülöttünk, de ha figyelünk a jelekre, képesek leszünk még azelőtt észrevenni, mielőtt lecsapna ránk. Amikor valamivel kapcsolatban rossz előérzetünk támad, akkor valószínűleg valami nincs rendben. Ez az egyik nagyon fontos jel, amibe kapaszkodni tudunk.


Milyen jelek utalnak a hazugságra? Mikre kell komolyabban odafigyelni? Ehhez hasonló kérdésekre kapunk választ a mű elolvasása során.

Köszönöm a 21. század kiadónak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése