2017. június 27., kedd

Képes vagy megírni ezt a történetet!


Te is gyakran elbizonytalanodsz? Ugye, milyen nehéz megtartani az ihletet? Ilyenkor lenne szükséged egy kis önbizalomra, vagy egy nagyszájú valakire, aki az arcodba mondja, hogy igenis tarts ki? Most én leszek az a nagyszájú valaki, ez a bejegyzés pedig az önbizalom löket, mert igenis képes vagy megírni ezt a történetet!

Az olvasók nem látnak mást általában, csak a kész regényt. Sokan el sem tudják képzelni, de még csak bele se gondolnak, mennyi munka áll mögötte. Néhány nap alatt felfalják, aztán nyugodt szívvel lehúzzák a molyon vagy a blogjukon, számításba se véve azt, hogy nem a könyv a szar, hanem mindössze az ő ízlésüknek nem felel meg. 

Annyi ilyen szabad szájú olvasót láttam már, hogy én is visszarettentem, és majdnem nem volt elég erőm befejezni a történetem. De csak majdnem... Ez a bejegyzés nem a kritikus és gonosz olvasókról fog szólni, hanem arról, hogyan tarts ki, amikor már egyáltalán nem látod az alagút végét. 

1. Tisztázd magadban, miért nem megy! 

Mondhatnád, hogy fogalmad sincs, és micsoda kérés ez, de a helyzet az, hogy legbelül tudod mi okozza a blokkokat. Lehet az a félelem, az elkeseredettség vagy az önbizalom hiánya. Te már érzed, mi a gondot, de még magadnak is félsz bevallani. 

Ha nem tudatosítod a problémát, nem fog megszűnni a blokk. Én sokáig féltem attól, mit gondolnak majd az olvasók, ha egyszer kiadják a könyvem. Még meg sem írtam, de a sok gonoszkodást látva, már előre rettegtem. Nem is tudtam írni egy jó pár hétig... 

2. Igenis kell néha egy kis önbizalom löket! 

Akiben mindig van elég erő, mindig tele van önbizalommal, valamit nagyon jól csinál. Én még nem jöttem rá a titokra, de az biztos, hogy egy egészséges önszeretet mindenképp kell hozzá (az egészségtelenről inkább nem írnék, noha tudnék). A legtöbben mégis úgy vannak az írással, hogy egyszer fent, egyszer lent, és szerintem ez így van rendjén; nincs olyan, hogy mindig fent. Ha lent vagy, érdemes egy kis önbizalom tuninggal megfűszerezni a napjaidat; legyen az egy poszt, egy könyv, egy bejegyzés, a lényeg, hogy megszólítson és erőt adjon. 

3. Higgy magadban! 

Ezt senki sem fogja megtenni helyetted. Ha mégis, akkor baromira szerencsés vagy, noha ez még így is kevés. Ha te nem hiszed, hogy meg tudod írni, nem fog menni. Mivel a te kezedben van a toll, el kell vetned a kudarc lehetőségét, és észben kell tartanod, hogy az akadályok jelenléte nem egyenlő a kudarccal. Akkor vallasz igazán kudarcot, ha feladod néhány nehézség miatt. 

4. Ez a te történeted.

Senki sem fogja tudni ugyanolyan jól megírni, mint te. Hiszen egyedi vagy, egy valódi individuum, és senki sem ír úgy, mint te. Az érzéseid, a gondolataid mind jelen vannak, és ne félj megmutatni őket. 

5. Képes vagy megírni ezt a történetet!

Ha elkezdesz egy kicsit is hinni magadban, rá fogsz jönni, hogy képes vagy rá. Ha néhány hétig, esetleg hónapig nem ment az írás, de ezek csak átmeneti időszakok, semmi gond nincs. A baj akkor kezdődik, ha csapongsz össze-vissza és nem tudsz egy történetet sem befejezni. Akkor bizony hosszú út áll még előtted, ha tényleg íróvá akarsz válni. A legjobb dolgokért mindig keményen meg kell küzdeni. Amit nagyon akartam az életben, valamilyen formában elértem, amit nem értem el, azt sosem akartam igazán. Így van ez az írással is; ha tényleg akarod, ha szívből vágysz rá, be fogod fejezni a történeted, de ha nem, sosem lesz belőle regény. Ideje magad mögött hagyni az akaratgyenge emberek életét, mert csak az hibáztat másokat és a körülményeket, aki nem tud szembenézni a saját gyengeségével (ami a blokkot okozza). 

Szóval fejezd be az önsajnáltatást, a nyávogást meg a kifogások hajszolását, és tedd azt, ami a dolgod: írj, írj és írj! Hiszen képes vagy rá!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése