2017. május 10., szerda

R. Kelényi Angelika – Az ártatlan


Kezdetben faltam a sorokat, hogy minél hamarabb a végére érjek a könyvnek, és kiderüljön a turpisság. Az utolsó néhány oldalon azonban visszafogtam magam, mert akkor már egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen...

Miután befejeztem, várnom kellett néhány napot, míg rendeződtek a gondolataim, bár még most sem tértem magamhoz. Ez a regény, Az ártatlan, egyszerűen tökéletes. 

Történet a könyv hátuljáról 


"1609 októberében Fabricius Flóra, a pozsonyi orvos lánya Báthory Erzsébet udvarába érkezik, hogy megkeresse eltűnt nővérét. Ha tudta volna, mi vár rá, talán útnak sem indul. Ám hamarosan megtanulja, semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem biztos, csak a halál. Ki mozgatja vajon a szálakat? Ki az, aki befolyásolja az eseményeket, és a gyilkolástól sem riad vissza? 

Minden erejére szüksége van, hogy legyőzze az akadályokat és kibogozza a sötét titkot, melyet a csejtei vár falai rejtenek. Egyetlen emberre számíthat csupán, az Itáliából érkezett, kétes jellemű, mégis rendkívül vonzó férfira, akiről azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda, és azt sem, miért segít neki."


Angelika könyvében az tetszik a legjobban, hogy korhű. A szóhasználat, a gondolkodásmód és a megnyilvánulások is hűek a megformált korhoz, és tényleg úgy érzi az ember, hogy egy másik világba csöppent. Olvastam már olyan múltban játszódó regényt, ami ezt például nem tudta visszaadni, így a hitelesség az első pillanatban megbukott. Hiába tükrözte a leírás az elmúlt kort, hiába közlekedtek postakocsin az emberek, hiába leveleztek egymással, a szóhasználat egyáltalán nem volt releváns, nem illett a regény hangulatához.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy kérdések is jól vannak elhelyezve a fejezetekben, egy kicsit mindig megpiszkálják az olvasó fantáziáját. A lelkesedés és az érdeklődés persze ezeknek a hiányában sem lankadna, hiszen a történet szépen fut előre, a titkok fokozatosan derülnek ki. 

A karakterek élethűek, jól megformáltak, és könnyedén bele lehet helyezkedni a főszereplő helyzetébe. Az érzelmeket nagyon jól átadja az írónő, és a főhősnőnknek ebből bőven van. Tetszett, hogy Flóra ennyire erős és makacs karakter, noha nem mindig dönt jól. Olyan, mint a többi ember, hiszen a szemének hisz, és próbálja logikusan összerakni a történetet. Az ebből fakadó élethelyzetek teljesen valósak, tudniillik mi is beleesünk bizonyos csapdákba, olykor nap mint nap. Azt hisszük, hogy ami kézenfekvőnek tűnik, az is, pedig legtöbbször nem látjuk a fától az erdőt. 

Flóra mellett természetesen a „kétes jellemű, mégis rendkívül vonzó férfi” a másik kedvenc karakterem. Róla nem beszélhetek, mert lelőném a poént, noha nagyon szívesen zengenék ódákat. A férfi és Flóra kapcsolatától többet vártam, de bízom benne, hogy a következő rész tartalmazni fog mindent, ami ebből a kötetből kimaradt. 

A cselekmény fordulatos, és az olvasó sokáig tényleg nem is sejti, mi folyik a háttérben. Oké, talán sejtések vannak, de biztosat csak akkor tudunk, amikor az írónő a szemünk elé tárja az igazságot, ami nem túl szép, de annál cselesebb.

Noha Flóra a testvérét akarja megtalálni, sokkal több mindenre lel rá az utazása és az új élete során, ezek a tapasztalatok örökké el fogják kísérni.

Összességében engem teljesen levett a lábamról minden téren. Látszik, hogy egy tapasztalt írónővel van dolgunk, örülök, hogy elbarangolhattam a sorok között. Ajánlani gyakorlatilag mindenkinek tudom, hiszen minden van benne, ami egy jó történetbe kell: egy kis nyomozás, egy kis romantika, egy kis brutalitás, és jó sok titok meg fondorlat. Briliáns!

Köszönöm a könyvet az Álomgyár kiadónak és R. Kelényi Angelika írónőnek is!
Várom a folytatást!

Tanácsok íróknak, avagy mit tanulhatsz ebből a regényből:

  • hogyan tegyél fel jó kérdést, és hova helyezd el a regényen belül
  • hogyan táncolj az olvasó idegein, vagyis hogyan szúrj be apró titkokat
  • a múltban játszódó regényeknél a szóhasználat is nagyon fontos
  • gyönyörű, választékos megfogalmazást


Kapcsolódó linkek: Baráth Viktória: Első tánc; Dr. Cserjési Petra: Halott barátnők; Sabi Hegymegi: Lépésről lépésre a csúcsra; Zsarnai Beáta: Fordított szék; P.C. Harris: Árnyoldal; Johann Hari: A kábulat ára; Carrie Cooper: A szemtanú; R. Kelényi Angelika: Szulejmán és a magyar udvarhölgy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése