2017. május 23., kedd

Paula Hawkins - A víz mélyén


Ez a könyv úgy átver, hogy észre sem veszed. A befejezésnél döbbensz rá, hogy végig az orrodnál fogva vezetett, te kis naiv pedig bedőltél neki. A könyv legutolsó mondata - sőt szava -, akkora sokkot okoz, hogy képtelen leszel feleszmélni hosszú percekig. Nem túlzás, nem ámítás, ez a könyv "brutáljó"!

Nekem már A lány a vonaton is tetszett, de szerintem A víz mélyén még jobbra sikeredett. A történet gördülékeny volt, könnyedség jellemezte, sehol sem éreztem erőltetettnek vagy mesterkéltnek, és úgy belopta magát a gondolataim közé, hogy kénytelen voltam behabzsolni.

Az egyik jellemzőm, hogy imádom a titkokat, amiből van bőven ebben a regényben. Az első pillanatban mindenki gyanúsnak tűnt, sőt nem is sejtettem, hogy a sok rosszakaró közül végül csak rábökünk egyre, hogy "igen, ő volt a tettes". De mielőtt részletesen belemennék a leírásba, lássuk a fülszöveget. 

 "A ​várost átszelő folyóból holtan húznak ki egy fiatal nőt. Néhány hónappal korábban egy sérülékeny tinédzser lány végezte ugyanott, ugyanígy. Előttük évszázadokon át asszonyok és lányok hosszú sora lelte halálát a sötét vízben, így a két friss tragédia régen eltemetett titkokat bolygat meg – és hoz felszínre. 

Az utolsó áldozat árván maradt, tizenöt éves lányának szembe kell néznie azzal, hogy félelmetes nagynénje lett a gondviselője, aki most kényszeredetten tér vissza oda, ahonnan annak idején elmenekült, és ahová szíve szerint soha nem tette volna be újra a lábát. A folyóparti ház eresztékei éjjelente hangosabban nyikorognak, a fal tövében susogó víz kísérteties neszekkel tölti meg az egyébként zavartalan csendet."

Ez a néhány sor sejtelmesen cseng, és láthatóan nagy jelentőséget tulajdonít a folyónak. A hangulat egyébként a regényben sem vész el, és a folyó tényleg egy központi dolog, a regény fontos része. Mint említettem, a titkok mindent behálóznak, főleg mivel több szereplő bőrébe bújva is átélhetjük a történetet.

Tetszett, hogy az írónőnek ekkora fantáziája van, és ilyen jól át tudja adni a krimi és a thriller különös, borzongató hangulatát. Ugyanis olvasás közben a hideg futkosott a hátamon, és még mindig végigkúszik a gerincemen, ha a csattanóra gondolok. 

Ebben a bejegyzésben egyébként nem fogom kiértékelni a szereplőket, és a történetről sem fogok többet mondani. Ennél a regénynél is az lenne a lényeg, mint a Ne higgy a szemének esetében, hogy az olvasó maga tapasztalja meg azt a bizsergető érzést, amit csak egy jó könyv tud kiváltani.

Köszönöm a regényt a 21. század kiadónak, az egyik legjobb döntés volt!

Tanácsok íróknak, avagy mit tanulhatsz ebből a regényből:
  • megtanulhatod, hogyan fogalmaz sejtelmesen
  • hogyan készítsd ki az olvasódat egy velős csattanóval
  • hogyan rejtsd el szépen a titkokat, hogy ne tűnjön túl soknak
  • hogy nem feltétlenül kell ragaszkodnia az olvasónak egy szereplőhöz, hogy imádja a regényt
  • hogyan írj sikerkönyvet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése