2017. március 28., kedd

Találd meg a saját belső (írói) motivációd!


A tavasz meghozta nekünk a várva várt jó időt, a napsugarakat és a motivációs cikkeket. Szuper tanácsokkal látnak el minket, de én azt tapasztaltam, hogy minden út egy bizonyos állapothoz vezet. 

Állapotnak hívom, mert jobb szót nem találtam rá. Most nagystílűen kéne felvezetnem a megoldást, szívhez szóló és lelket simogató szavakat kellene használnom, amik tök jól mutatnának, de elveszne mögötte a lényeg: ne törődj Te senkivel, csakis saját magaddal!


Rájöttem, hogy a belső motiváció, a lélek eufórikus dallamai, a sokat emlegetett erő csak akkor tud igazán tombolni, ha jó magasról… szóval nem törődök azzal, mit mondanak körülöttem, mit gondolnak rólam.

Jó példa és tapasztalat erre a munkahelyváltás, aminek a nehézségeivel még most is küzdenem kell. Minden egyes nap teszek valamit azért, hogy jobb legyek a szakmámban, jobb író, jobb újságíró legyek. Tanulok, olvasok, figyelem mások stílusát, fejlesztem a sajátom. Érdekes módon az emberek kívülről nem látnak semmit… Bemegyek a kis irodámba, eltöltök ott nyolc órát, majd hazabillegek. Állandóan a fizetésemről kérdeznek, amin már inkább fel sem húzom magam. Legszívesebben feltenném nekik a kérdést, hogy tudod milyen kezdő (full kezdő) vállalkozónak lenni? Tudod mennyi idő, mire beindul? Tudod mennyi idő, mire kialakul az ügyfélköröd? Nem…? Köszönöm, akkor nincs miről beszélnünk.

Sokan azt gondolják, hogy csak a fenekemet vakargatom, pedig ez egyáltalán nem igaz. De tudod mit? Már nem is érdekel, mit gondolnak, nem érdekel, milyennek látnak, ahogy az sem, hogy nehezen haladok. Nem érdekel, mert minden nap azzal a gondolattal fekhetek le, hogy ma is tettem valamit azért, hogy jobb legyen, hogy könnyebb legyen. Melyik „kérdezősködő” mondhatja még ezt el magáról?

Nagyon nehéz kizárni az embereket, a rosszakarókat, de nem lesz itt semmilyen belső erő, belső motiváció, ha nem tesszük meg.  

Hogy egy kicsit arrafelé kanyarodjunk, amiről a bejegyzés ténylegesen szólni fog, íróként is nagyon sok negatív megjegyzéssel, fals információkkal lehet találkozni. A kedvenc szövegem „az írásból nem lehet megélni”. Az írás itt mindennemű, tehát regény és újságírás. Az az érdekes, hogy nemrég megismerkedtem egy fiatal lánnyal, aki újságírásból tartja el magát. Nem volt egyszerű, biztosan idő kellett neki, mire összeszedett annyi munkát, hogy kellő biztonságban élhessen, de megcsinálta…

Viccesen mondtam neki, hogy innentől ő lesz a példaképem, de komolyan gondoltam. Nem fogok senkire hallgatni, aki úgy kezd egy mondatot, hogy nem lehet… Ki szerint? Mi okból? Csak neked nem sikerült, vagy másnak se? Azért nem lehet, mert nehéz? És mégis ki mondta, hogy könnyű lesz?



A regényírás persze más, viszont ez sem lehetetlen. Sok idő, kemény napok, állandó küzdelem, de el lehet érni. A probléma még talán nem is a küzdeni nem akarásból ered, hanem a türelmetlenségből. A társadalom… nos, azt sugallja felénk, hogy mindent megkaphatunk, és mindent azonnal. Nagyon jó példa erre, hogy már azt sem kell megvárnunk, hogy megnőjön a hajunk (ami hosszú évek fáradtságos munkája), egyszerűen felcsapják a póthajat és mehetsz. Csakhogy az élet nem így működik. Mindenhez türelem és kitartás kell, amit persze nagyon nehéz tiszteletben tartani. Hiszen az időt, a türelmet tisztelni kellene.

Az első néhány szóból úgy tűnhetett, hogy ez egy tanácsokkal teli bejegyzés lesz. Hát nem… legalábbis nem elsősorban.  Szerintem a tapasztalat, a bátorítás sokkal többet ér. Biztosan Neked is van olyan tapasztalatod, ami romba döntött minden eddigi korlátot. Csak ezekre figyelj!

Sokszor kellett már emlékeztetnem magam arra, hogy nem mások számítanak, csakis én. Bármilyen véleményt, tanácsot meghallgatok, de a döntés az enyém. Ha valaki azt mondja, hogy újságírásból nem lehet megélni, rendben van. Én azért megpróbálom. Ha azt állítják, hogy a regényírás nem munka, nem lehet megélni belőle, és amúgy is regényíró… pf, az milyen szakma? Én azért letesztelném, hogy tényleg jó vagyok, vagy sem.

Szóval teszteld le te is magadat, és tartsd szem előtt a legfőbb tanácsot: zárd ki az okoskodókat, a mindent jobban tudókat és a rosszakarókat. Ne ők éljék a te életedet, hanem te magad. Én a barátnők tanácsától is óva intelek, mert soha nem tudhatod, hogy ki akar Neked rosszat.

Több éves barátságot hagytam magam mögött, mert rájöttem, hogy a lány, akit a barátnőmnek hívtam több rossz tanácsot is adott féltékenységből… Mellesleg azóta tudom, hogy az írás az én utam, úgyhogy nem tekintek rá túl nagy veszteségként.

Ha nem találod magad, nem tudod, mit akarsz kezdeni az írásaiddal, tehetségeddel, vagy régóta nem megy az írás, akkor szánj magadra egy kis énidőt. A megoldás úgyis benned rejtőzik, úgyhogy ne hárítsd át másra ezt a feladatot. 



De, hogy azoknak is megfeleljek, akik néhány tanácsot szeretnének, íme:
Hogyan találd meg a saját (belső) írói motivációd?
  • Először is, nézz magadba. Egy kérdésre kell megtalálnod a választ: akarod vagy sem?
  • Ha már odáig eljutsz, hogy tényleg írni akarsz, és szívből szeretnéd, akkor nagy utat tettél meg. Hiszen kizártad a kétséget, nem igaz? Most döntsd el, milyen minőségben szeretnél írással foglalkozni. Nagyban megkönnyíti a dolgod, ha látod magad előtt, hogy blogolni akarsz, novellát írni, esetleg regényt.
  • Ha kitaláltad az utat, könnyebb meglelni a motivációt is. Ráadásul, így már tudod, merre indulj. Motivációs elem lehet az, amikor felkészülsz. Eldöntöd, hogy regényt akarsz írni, ezért sokat olvasol, blogokat és csoportokat figyelsz. Egy idő után megtestesül benned a vágy, hogy én is olyan jó író akarok lenni, mint xy. Motiváljanak a példaképek.
  • Motiváció lehet, ha újraolvasod a régi írásaidat, és meglátod, milyen sokat fejlődtél. Ez egy nagyon jó módszer. Számba tudod venni a gyengeségeidet, és tudsz rajtuk dolgozni.
  • Ahhoz is motiváció kell, hogy befejezz egy történetet. Ha nem sikerül, nem akarod, stb, akkor ez vagy nem a te sztorid, vagy nem most van itt az idő, hogy elmeséld. Tanulj meg elengedni is.
  • Csatlakozz közösségekhez! Figyeld, hogyan fejlődnek mások, így neked is könnyebb lehet. Látni fogod, hogy nem lehetetlen az, ami elsőre annak tűnik.
  • Legyen egy táblád, egy képed vagy valami, ami mindig emlékeztet arra, mi a célod. Minden nap nézz rá, tisztázd magadban, hogy igen ezt akarod. A neheze csak ezután jön… ki is kell tartani amellett a cél mellett.
  • Tudj meg minél több infót a témáról. Például novellaíróként milyen lehetőségeid vannak.
  • És a legfontosabb, mint korábban említettem, hogy csak magaddal törődj. Minden munka hiábavaló, ha kívülállókra hallgatsz, miközben a szíved teljesen más irányba vinne.

Sok sikert kívánok!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése