2017. március 21., kedd

P. D. James: Az ​ember gyermeke


P. D. James eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne ha, az ember elvesztené a nemzőképességét. Hogyan alakulna át a világ, ha évek óta egyetlen gyermek sem születne meg? Az ember gyermeke bemutatja, mi történik, ha a fajunk a kipusztulás küszöbén áll.

Tehát a történet középpontjában az  tény áll, hogy a nők évek óta képtelenek szülni, így a társadalom folyamatosan elöregszik. Az emberek tudják, hogy halálra vannak ítélve, hiányolják a gyermekek okozta boldogságot, amit külön erre a célra készített babákkal próbálnak meg pótolni.

Olvasás közben néha megcsapott az őrület szele, de a regény végül másfelé kanyarodott, mint vártam. A főszereplőnk Theo Faren, aki a zsarnok uralkodó, Xan Lyppiattnek az unokatestvére. Az ország első embere most az Anglia Gondnoka titulust viseli.

Theo monológjával és bemutatkozásával indulunk útnak, ami először úgy tűnhet, hogy a vártnál is göröngyösebb lesz. Kezdetben nem értettem, mi fog itt történni, el sem tudtam képzelni, hogy bárhova ki fogunk lyukadni. Az első jó néhány oldalon szinte semmi sem történik, de miután túllendültem ezen a nehézkes részen, képes voltam élvezni a sztorit.

Theo-t felkeresi egy fiatal nő, hogy a segítségét kérje. Ezt követően indulnak be igazán az események. Amikor eljutottam a nem várt fordulatig - amit nem fogok elárulni ;) - , annyira megdöbbentett, hogy le sem bírtam tenni. Kíváncsi voltam, hogyan fog végződni, mi lesz a szereplőkkel, mi lesz a Gondnokkal és főleg a nővel, aki talán a világ megmentője. Idáig azonban el kellett jutni.

Ami nagyon zavart, az a nézőpontváltás volt. Egy napló soraiba olvashatunk bele a könyv elején, amit maga Theo ír. Természetesen egyes szám első személyben. Amikor nem az ő gondolatai között barangolunk, akkor egyes szám harmadik személyben kalandozunk tovább. Az első váltásnál nem is értettem, mi történik. Visszagondolva persze így lehetett jól megragadni, hogy a főszereplő egy kicsit közelebb kerüljön az olvasóhoz, de nem biztos, hogy ez volt a legjobb döntés.

Mit gondolsz, valahogy sikerül megmenekülnie az embernek a kipusztulástól? Természetesen igen, és ezt nagyon jól tálalta a szerző, csakhogy magyarázatot nem kapunk a... jelenségre. Ezt egy picit hiányoltam, hiszen évekig volt egy rendszer, be voltak rendezkedve a baba nélküli életre, vizsgálták a nők és férfiak termékenységét, és aztán megtörténik a csoda... ami csoda is marad, mivel az író nem mondja el, hogyan történt.

A végén viszont nagyon örültem, mert én borzalmas katasztrófát vártam, ennek ellenére happy end-el zárult a regény. Összességében egy veszélyes kalandban volt részem a könyv által, és egy olyan világ része lehettem, ahol már nem hisznek a reményben, de mégis felüti a fejét. Ez talán számunkra is egy jó lecke lehet...

Köszönöm szépen a meglepetés regényt a 21. század kiadónak. Jó volt kicsit elkalandozni ilyen irányba is. Élvezem, ha változatos és nem mindennapi témákban merülhetek el, és ez a történet tényleg egy másfajta izgalmat jelentett.

Ha tetszett a bejegyzés, és szívesen olvasnál még könyvkritikákat vagy írói tanácsokat, iratkozz fel a blogra, és lájkold a Facebook oldalam.

Kapcsolódó linkek: Kordos Szabolcs: Luxushotel, Hungary; Paula Hawkins: A lány a vonaton

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése