2017. március 2., csütörtök

Gena Showalter: Éjsötét szenvedély


Gena Showalter Éjsötét szenvedély c. művét három tömör szóval össze tudom foglalni: érzéki, imádnivaló és ahogy Sylvia Day is írta, lélegzetelállító. Nem gondoltam volna, hogy egy könyv ennyire be tud szippantani, hogy képes leszek ennyire megszeretni a karaktereket, és együtt érezni, együtt aggódni velük.

Mielőtt nekilátnék az értékelésnek, szeretném megköszönni a könyvet az Insomnia a kiadónak. Eddig egy regény kapcsán sem kellett csalódnom bennük, hiszen mindig tudják, mi a legjobb választás. Továbbá próbáltam átgondolni, mit is írjak, és arra jutottam, hogy spoiler nélkül nem fogom tudni megoldani. Tehát, aki még nem olvasta a könyvet, és nem szeretne titkokat megtudni, az hagyja ki az áthúzott részeket. Vagy legalább fél szemmel olvassa őket.


A regény Az Alvilág Urai sorozat V. kötete. A főszereplő most Aeron, a Harag őrzője. A legtöbb Urat már behálózta a szerelem, de Aeron még nem találta meg azt a nőt, akiért képes lenne bármit feladni. Persze nem is vágyik rá. Nem érti társait, nem érti a szerelmet, és az embereket sem. Különösnek tartja, hogy nem halhatatlanok, mégsem aggódnak a halál miatt, ami gyakorlatilag bármikor elérheti őket. 

Azt már az elején sejteni lehet, hogy Aeron nyugalmas élete - már ami a szerelmi részt illeti - hamarosan véget ér. Egy angyal jön a földre, aki azért veszti el a szárnyait, mert képtelen megölni a haragos démont. Olivia nem tudta teljesíteni a rá kiszabott feladatot, ezért a pokolba vetették. Onnan kiszabadulva azonnal Aeron karjai közé szalad, vagyis csak szaladna. A férfit és persze a többi Urat is meglepi az angyal jelenléte, akiről kezdetben azt hiszik, csak egy Csali, akit a Vadászok küldtek hozzájuk. 

Oliviának Aeron mellett sikerül erőre kapnia, közben elmeséli neki, mi mindent kellett kiállnia csak azért, mert nem volt hajlandó megölni. Ugyanakkor jön majd más, aki ezt megteszi. 

A középpontban nem csak a kettejük kapcsolata áll, hiszen a Vadászok fenyegetése folyamatos, nem is beszélve egy bosszantó kisördög alkujáról, valamint a vészjósló jövendölésekről. Amikor azt hiszed, hogy már mindent értesz, és tudod mi fog történni, két-három oldallal arrébb rájössz, hogy mégsem. Az írónő nagyon jól csavarja a történet fonalát, és szuperül át tudja verni az olvasót.

Két dolgot szeretnék még megjegyezni a történettel kapcsolatban. Ez lényegében egy olyan paranormális-romantikus regény, amiben gyökeret vert az erotika is. Nekem ezzel a műfajjal fenntartásaim vannak, mert manapság nem tudnak jó erotikát írni. Persze azért a világhírű Genának ez is sikerült. Nagyon jól megoldotta ezeket a jeleneteket, egyáltalán nem volt unalmas és idegesítő sem. Pont annyi ideig tartott az együttlét, amíg nem válik bénává. Nem mondott túl keveset, de nem kellett az aktus részletgazdag leírásán sem végigkínlódnom magam. Sikerült megtalálnia a középutat.

A másik pedig - amire nagyon ideges tudok lenni - a szerelem, vágy, szenvedély, érzékiség, szex első látásra. Olivia már úgy jelenik meg a könyv elején, hogy vonzódik a Harag Urához. De! A lány már régóta szemmel tartja Aeront, tehát volt ideje kiismerni és beleszeretni. Aeron nem ugrik egyből rá, mert nem ismeri, és nem telt el elég idő, hogy beleszeressen - erre kb a könyv közepe után jön amúgy rá. Nagyon idegesített, ahogy Aeron hárítja az angyalt, de ez így volt logikus. Volt szenvedély, volt vágy, érzékiség, túlfűtött, szikrázó levegő, és mégsem estek egymásnak öt oldal után! Vajon hogy lehetséges ez? :O Na, jó... Nem leszek cinikus...

A lényeg, hogy ebben a könyvben baromira el lett találva minden, és a szereplőkről még nem is beszéltem. 

Tehát adott Aeron, a Harag démonjának őrzője, akiben a könyv végéig ott tombol - tádááám - a harag. Kezdetben nem érti, hogy a démonja, miért nyugszik meg Olivia társaságában. Harag eddig csak egy személlyel viselkedett így. Aeron nagyon jól elvolt a kis világában, aminek még egy kisördög, Légió volt a része. A férfi a lányaként tekintett rá, míg Légió inkább potenciális pasijelöltként. Aztán megjelenik Olivia, aki felforgat mindent.

Aeron nagyon megfogó személyiség, tele tetoválásokkal, igazi macsós alkat. A haraggal a lelkében meg állandóan keménykedik, ami nagyon imponáló. Olivia egy kedves lány képében tűnik fel, aki képtelen hazudni és rossz dolgokat tenni, hiszen angyal. Nagyon megkedveli Aeront, aki az ő szemében sokkal több, mint egy tomboló, haragos és kegyetlen férfi. Meglátja benne a jót és a gondoskodást, és ettől lobbannak fel az érzések. Próbál Aeron kedvére tenni, képes érte megváltozni, hisz képes volt érte feladni az angyal létet is. Emiatt én nagyon megszerettem. Jó volt egy ennyire tiszta lelkű lényről olvasni, aki ennyi képes szeretni és értékelni mindent. 

Minden karakter kézzel fogható és a maga módján szerethető. Bohókásak, ugyanakkor mindent megtesznek a szeretteikért, pedig elvileg ők a kegyetlen Urak, akiket démonok tartanak a befolyásuk alatt. Az írónő jól láttatja a karaktereket, és számos tulajdonsággal ruházza fel őket. Láthatjuk, hogyan viaskodnak az érzésekkel, a logikus döntésekkel és a veszéllyel. Végigkísérjük Aeron vívódását is, ami még valóságosabbá teszi a történetet. Én őt is nagyon szerettem, bár néha komolyan idegesített a kínlódásával, de hát... férfi. :D

Akit viszont utáltam, az Légió. Legszívesebben szépen felrúgtam volna néha, főleg a könyv közepe táján. Megkavarja a szálakat, ami mindenkire csak bajt hoz. És persze miatta történik az a csúfos befejezés is, amiért nem voltam nagyon oda.

De persze minden jóban van valami rossz, bár most nem Légió elviselhetetlen karakterére utalok, hanem a befejezésre. Nem mondom el, hogy happy end lett, vagy sem, de engem kifejezetten elszomorított. Nagyon jó lezárás, szépen meg lett oldva, hiszen Olivia végre a sarkára áll, és az a nő lesz, akivé az egész könyv alatt válni akar, de Aeron elveszti a lénye egy részét, ami nélkül már nem is Aeron. :( Bár legalább a gondok megoldódnak, és megtalálják a kiskaput is, és Aeron bebizonyítja, mennyire szereti Oliviát, de én a végére azt éreztem, hogy elvesztettem azt a karaktert, akit úgy megkedveltem a történet folyamán.

Emiatt persze nem fog veszteni az értékéből, mert nagyon furfangosan lett megoldva a befejezés. Az már az én hibám, hogy nem szerettem :D Tehát ettől függetlenül a könyv - nyilván - ötcsillagos.

Nem árulok el újdonságot azzal, hogy Aeron természetesen megérti, miért nem aggódnak az emberek minden pillanatban a halál miatt: 

"Most végre megértette az embereket. Azért nem könyörögnek hosszabb életért, mert azt akarják kiélvezni egymással, amijük van. Nem arra vágyakoznak, ami lehetne."

Még egyszer köszönöm az élményt, és kíváncsian várom, hogyan alakul az Urak sorsa Az Alvilág Urai VI. részében.

Tanácsok íróknak:

  • a karakterek részletes megformálása elengedhetetlen a történet szempontjából, hiszen ők mozgatják a szálakat
  • ha nincs kézzel fogható karakter, nincs kihez ragaszkodni, nincs kit megkedvelni
  • ebből fakad, hogy az olvasó nem személyeket fog megismerni a cselekményben, hanem csak néhány üres vázat
  • ezzel a kijelentéssel lehet ellenkezni, de én fontosnak tartom a karakterfejlődést is - ebben a könyvben ez tökéletesen megvalósul Olivia személyében
  • Gena Showalter könyve a képiségen, a választékos megfogalmazáson és a pezsgő érzéseken alapul; minden, amit leírt az maga volt a varázslat, mert szinte láttam magam előtt az arcokra kiülő fájdalmat, éreztem a szenvedést; szerintem ez az egyik alapvető titka egy jó könyvnek



Ne felejtsd el lájkolni a Facebook oldalam, és megosztani a véleményed vagy tapasztalatod egy hozzászólásban!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése