2017. február 8., szerda

R. Kelényi Angelika: Szulejmán ​és a magyar udvarhölgy


Tavaly megfogadtam, hogy annyi új dolgot fogok kipróbálni, amennyit csak lehet. Ezt idén is szeretném tartani, hiszen így egy kicsit ki tudok lépni a komfortzónámból. Ennek az elhatározásnak köszönhetően került a kezembe a Szulejmán és a magyar udvarhölgy c. regény, amit az Álomgyár kiadónak köszönhetnek a rajongók.


A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

Igazi felüdülést jelentett nekem ez a történet mert, ahogy a bevezetőből kiderült, eddig még hasonlót sem olvastam. Mint tudjuk, ez egy történelmi regény, ami az 1500-as években játszódik, amikor a török volt az úr az országunk felett. 1541-ben a török elfoglalja Buda várát, ezzel a Szulejmán számtalan sorsot megpecsétel.

A történet középpontjában ez az esemény áll, valamint a királyné és egy bizonyos fiatal Nővér, Anna nem mindennapi sorsa. Izabella királyné és Fráter György egy veszélyes feladattal bízza meg a Annát, akinek az első az uralkodó és a küldetés. Ezt tanulta, így képezték ki, és nem szabad szem elől tévesztenie a feladatát.

Nagyon érdekes volt belecsöppenni egy olyan világba, ahol a nők még nem voltak szabadok, nem rendelkeztek akarattal, és az igaz szerelem is csak egy múló ábránd volt, egy sokszor fájdalmas érzelem. Mivel ez egy romantikus regény, szinte azonnal sejthetjük, hogy Annát is egy ilyen fájdalmas szerelem környékezi meg. Amilyen kis érzelmes vagyok, néhány jelenetet még meg is könnyeztem, és azon szomorkodtam, hogy miért nem lehet happy end a regény vége. Mármint... szerelmi szempontból happy end. Persze, ha így lett volna, akkor az írónő nem lett volna hű a korhoz.

Anna karaktere nagyon megtetszett, mert egy erős és kitartó lány. Nem riad vissza semmitől, és véghez viszi a feladatát bármi áron. Tudja, hogy a küldetése az első, és ezért még a szerelmet is képes háttérbe szorítani. Demirről szívesen olvastam volna többet, Izabelláról meg kevesebbet, mert a hajam téptem a nyávogásától :D Na, jó! A végén nagyon cuki volt és kedves, ezért kap egy plusz pontot.

Amiért én mégsem adnék öt csillagot a regénynek, annak az az oka, hogy bizonyos jeleneteket egy picit untam. Onnan valami hiányzott nekem. Voltak pillanatok, amikor annyira izgultam, hogy mi fog történni, hogy amikor nem volt izgalom, akkor kicsit lankadt a figyelmem. Amiért viszont erős négy csillagot érdemel, hogy képes volt megfogni. Amikor befejeztem, rögtön az jutott eszembe, hogy de mi lesz Annával? Találkoznak még? Mi lesz a szerelmükkel? És ha egy könyv után marad még bennem kérdés, akkor az elnyerte a tetszésemet.

Még egy dolog tetszett nagyon, amit ezzel az idézettel szeretnék szemléltetni: "Nem sok hiányzott, hogy rosszul legyen. A férfi ugyan magának köszönhette, hogy kiesett a kegyeiből, de tudta, ő is dönthetett volna másképp. Elküldhette volna a várból úgy, hogy meghagyja valamennyi jószágát, például a lovát, hogy megtarthatta volna a pénzét, vagy egyszerűen visszaküldhette volna Lengyelországba. De ő bosszút akart állni, kemény bosszút."

Ez annyira emberi volt, és annyira valós... Gyakran esünk mi is abba a hibába, hogy bosszút esküdünk, örök haragot, de miért?

És az idézet folytatása: "A harag rossz tanácsadó. A bosszúval nem csak az veszít, akivel leszámolnak. A megtorlás sohasem egy embert érint, és furcsamód, amikor a megtorló eléri célját, többnyire már nem is okoz számára örömet a siker. Csak üresség és magán marad a nyomában. Úgy érezte, azáltal, hogy tönkretette őket, mélyebbre süllyedt, mint azok, akik elárulták."

Szerintem ennél nagyobb tanulság nem is kell. Egyszerűen imádom az olyan sztorikat, amiből még tanulni is lehet. Amik olyan erős érzéseket és igazságokat fogalmaznak meg, amik beindítják azokat a fogaskerekeket az agyban. 


Tehát kaptunk egy történetet, ami hű a korához még fogalmazásában is, ami érzelmekben gazdag és valóságos, és aminek a gondolatébresztő sorai után kicsit magadba nézel.


Köszönöm a könyvet az Álomgyár kiadónak és az írónőnek is. Tudása és képszerű fogalmazása lehetővé teszi az olvasó számára, hogy részese legyen a kalandozásnak. Szinte a bőrömön tapasztaltam mindent, amit Anna is. Nagyon nehéz volt erről a könyvről írnom, mert mindig azt vettem észre, hogy már megint elnyomtam egy spoilert, így át kellett fogalmaznom a sorokat, nem írhattam konkrétan a jelenetekről, amiket úgy szerettem. :)

Tanulság íróknak: 

  • ha történelmi regényben gondolkodsz, légy hű a korhoz, és ne hagyd figyelmen kívül a fogalmazásmódot se
  • mindig kihangsúlyozom, hogy a képiséggel elérhetjük azt, hogy az olvasó lássa és érezze a történetet, legyen része
  • nagyon hasznos tud lenni, ha bizonyos szavakat, szófordulatokat megjegyzel magadnak, hiszen ebből is sok újdonság ragad majd rád
  • azt mondom, ne zárkózz el az újdonságok elől; egy író rendelkezzen széles látókörrel és tapasztalattal

Ha tetszett a bejegyzés iratkozz fel a blogra és ne felejtsd el lájkolni a Facebook oldalam! :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése