2017. február 21., kedd

Borsa Brown: A maffia ágyában


Nagyon kíváncsi voltam erre a történetre, magas elvárásokat támasztottam, hiszen egy sikersztoriról van szó. A végére azonban vegyes érzelmekkel lettem gazdagabb.

A cím, A maffia ágyában, már sejteti, miről fogunk olvasni ebben a regényben. A fülszöveg olyan izgalmakat ígér, amitől libabőrösek leszünk. A szenvedély, ami uralja a regényt megkapó, ahogy maga a történet is.

Az első oldalakon nagyon kellett figyelnem, mert nem igazán értettem, mi történik. Olyan nagy lépésekben indult el a történet, hogy csak kapkodtam a fejem. Suzanne elmeséli, hogyan találkozott Massimóval, amit azért sajnáltam, mert pont a legjobb dologról maradtunk le: az első találkozás különleges pillanatáról.

Suzanne karaktere csak később vált szimpatikussá, amikor már együtt izgulhattam érte, vele, hiszen olyan slamasztikába keveredett, amiből én nem is tudnám, hogyan másszak ki. Konkrétan a maffia karmai között rekedt. Ezt alátámasztja az a jelenet is, amikor először le akart lépni Massimótól, ő azonban cselesen meghiúsította.

A két főhős közötti szerelem szenvedélyes, és néhol teljesen nonszensz. A heves érzéseket gyakorlatilag két idegen táplálja egymás iránt. Suzanne az egyik fejezetben egy monológban meg is említi: ... szeretem ugyan Massimót - de nem ismerem. Ekkor felmerült bennem a kérdés, hogy honnan is ismerhetné, mikor alig beszéltek egymással, alig volt minőségi idő. Persze a hetek múlásával érzékelteti az írónő, hogy ők bizony már egy ideje együtt vannak, ugyanakkor nem látható.

Amikor Suzanne kideríti, hogy Massimo a maffia tagja, nagyon izgultam érte. Kíváncsi voltam, hogyan alakul majd a sorsa, és azon kezdtem gondolkodni, milyen nővé fog válni a történet végére. Aztán persze kibukott Massimo igazi énje is, hiszen Suzanne kiderítette a legféltettebb titkát. Persze meg is mutatja a nőnek, hogy bizony van félnivalója, és nem bízik senkiben, bár szerelmes a lányba. Kettejük kapcsolata borzalmasan nehéz, hiszen két teljesen eltérő hátterű és személyiségű emberről van szó. Többször is éreztem azt, ebből kifolyólag, hogy a szerelem csodás dolog, de olyan vak mint a bányaló. Néha fejbe kólintottam volna Suzanne-t, hogy szedje a sátorfáját, és valahogy tűnjön el onnan! Ezek nagyon izgalmas részek voltak!

Ó, még valami! Mikor kiderült, hogy kicsoda Massimo, és megfélemlítette a lányt... az brutális volt!
"Szóval félsz a bezártságtól? Akkor biztosan rosszul éreznéd magad egyedül egy koporsóban is!"
Tátott szájjal pislogtam, és a hajamat téptem! Azon agyaltam, hogy mi lesz még itt? Olyan gyorsan olvastam a sorokat, ahogy csak tudtam. Gyerünk, gyerünk, lássuk már a folytatást!

Ehhez kapcsolódóan volt még egy idézet, ami nagyon jól kifejezi Massimo keménységét: "Nem leszek az ellenséged, csak akkor ha azzá teszel!"

Ebből is látható, hogy a borítón lévő "érzéki és veszedelmes" felütés tökéletesen igaz. De annyira, hogy Massimo neve mögött a a szótárban a veszedelmes szó áll.

Bár Suzanne részéről nem értettem ezt a nagy belehabarodást, illetve furcsa volt, hogy az első alkalommal így egymásnak estek, mégis volt valami, ami különösen tetszett. Sajnos nagyon ritkán olvasok olyan könyvet, ahol a férfi karakter valóban férfiasan szólal meg. Egy nőnek szerintem nehéz a férfi szemszögéből írni, és ez több regényben is meglátszódik. Itt érdekes módon nem tapasztaltam ezt. Itt a férfiak nem lelkiznek, nem nyávognak, nem beszélnek nőiesen, és ennek nagyon örültem! De tényleg! Nincs annál borzalmasabb, mint amikor egy férfi úgy "beszél", mint egy nő.

Köszönöm ezt az izgalmakban és érzékiségben gazdag könyvet az Álomgyár kiadónak! Felüdülés olyan erotikus történetet olvasni, amiben tényleg történik valami. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése