2017. január 20., péntek

Susan Hill: A fekete ruhás nő


"A fekete ruhás nő című regénye gótikus stílusú kísértettörténet, melyet Edgar Allan Poe is megirigyelhetne."

Valóban gótikus és valóban kísérteties. Ha a történetet még Edgar Allan Poe is megirigyelhetné, akkor azonnal beszerzek tőle néhány alkotást. A fekete ruhás nő egy ködben és részletes tájleírásban gazdag történet. Nekem elég szellemet tartalmazott ahhoz, hogy élvezzem és többet akarjak belőle.


Arthur Kippst egy idilli családi esemény közben kaphatjuk el, és már az első pár oldal után biztosak lehetünk abban, hogy a környezet leírásából nem lesz hiány. A család tagjai összegyűlnek a kandalló előtt, és kísértettörténetekkel szórakoztatják egymást. Így veszi kezdetét az a sztori, amit Arthur nem szívesen mesél el.

Még fiatal volt, amikor egy elhunyt ügyfelük hagyatéka miatt el kellett utaznia Londonból. Arthur nagyon izgatott volt, mert ez komoly feladatnak bizonyult a számára. Akkor még nem sejtette, hogy egy sorsfordító és nem túl kellemes kalandban lesz része.

Az írónő nagyon tehetségesen alkalmazza az eszközkészletét arra, hogy nyomasztó és vészjósló jövőt vetítsen előre. Nem fogom lelőni a poént, de egy idő után Arthur bizony már nem olyan boldog, mint mikor elindult.

A történet egyébként nagyon izgalmas és olvastatja magát. Minden oldalon az járt az eszemben, hogy mikor derül már ki a kísértet személye, mikor mondja már el, mi történt vele, és mik azok a hangok, amiket Arthur hall.

Először azt gondoltam, hogy erre a történetre kevés az a kb. 175 oldal, de már látom, hogy így volt jó. Bizonyos mesék pont attól élvezhetőek, hogy nem egy több száz oldalas regénybe fogják össze őket. Kicsit negatívan álltam a kisregényekhez, mert a közelmúltban pont egy olyat olvastam, amiben látszott, hogy az írónő kapkod, nem mindenhol pontos, és zavaróan gyorsan halad előre a történet. A fekete ruhás nőben pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Mintha az írónő húzta volna az időt, húzta volna az "oldalakat" a sok tájleírással és a köd meg a láp kietlenségének részletes bemutatásával.

Én ugyanakkor azt mondom, hogy inkább legyen egy kicsit részletesebb, mint hogy ne mutasson be semmit. Persze a történetben néha már túl sok is volt, de valahogy el kellett érni azt a sivár és félelmetes hangulatot, nem igaz?

Plusz pont viszont az írónőnek a kísértet személyéért, mert én végig más nőre gyanakodtam, mint akiről kiderült, hogy bizony ő a fekete ruhás, beesett arcú asszony. Még egy plusz pont a befejezésért, amit izgatottan olvastam, szinte szaladt a szemem a sorokon, és az járt a fejemben, hogy ugye nem? Hát de...

Ezt a könnyed kis könyvet még annak is ajánlanám, aki nem olyan könyvmoly, mint én, de talán elolvasna egy-két történetet. Mint mondtam, egy kisregényről van szó, ami ráadásul több mint egy könnyed és agyoncsépelt kísértetsztori.

Köszönet illeti a Partvonal kiadót, aki elküldte nekem ezt a szuper kis történetet. A könyv moly.hu adatlapját itt találjátok, ha pedig kedvet kaptatok hozzá, akkor itt tudjátok megrendelni.

Tanulság íróknak:

  • Ha írsz, azt is el kell döntened, hogy a történeted "megér-e" több száz oldalt. Lehet jobb sztorit tudsz kihozni, ha nem húzod el a tartalmat.
  • Ha viszont egy kisregény mellett döntesz, akkor ne akarj túl sok mindent összetömöríteni benne.
  • Attól, hogy kisregényben gondolkozol, ne tőmondatokban és konyhanyelven fogalmazz. Nincs annál szomorúbb, mint mikor olvasok egy nagyon jó történetet, de képtelen vagyok befejezni, mert semmilyen érzést nem vált ki belőlem. Ha bizonyos jelentekről azt gondolod, hogy erőltetett és nem megfelelő, akkor valószínűleg így is van.
  • Ebből a könyvből nagyon jól meg tudod tanulni, hogyan kell szép tájleírást készíteni. Na, meg persze azt is, hogyan lehet egy picit túlzásba esni. Lődd be inkább az arany középutat!
  • Azért tudta az írónő nagyon jól átadni Arthur félelmét, mert láttatta az olvasóval. Kézremegés, felgyorsult légzés, földbe gyökerezett lábak, de még azt az érzést is olyan jól meg tudta fogalmazni, amikor Arthur mellett elhaladt a kísértet. Szinte én is érezem, pedig ezt pont nem akartam! :)

Ha szereted a könyveket és hobbi szinten még írsz is, akkor ne feledkezz el feliratkozni a blogra, és lájkold a Facebook oldalam.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése