2016. december 7., szerda

Anne Bishop: Vörös betűkkel


Tudod kik azok a vérpróféták? Nem? Bizonyára Meggie Corbyn is azt kívánja, bárcsak ne ismerné ezt a szót. De az a helyzet, hogy ismeri, sőt ő maga is egy közülük.

Anne Bishop egy természetfeletti világba visz el minket, ahol a Mások uralkodnak az emberek fölött, és nem restek emlékeztetni őket, hogy miért is van ez így. Vajon Meggie-re mi jelent nagyobb veszélyt? A Mások vagy az emberek?

A Vörös betűkkel egy magával ragadó olvasmány. Szerencsére mindig kifogom a legjobb könyveket, de megszeretni egy történetet csak egy dolog. Ennek viszont szó szerint a rabja lettem. Ha tehettem, olvastam, ha nem, akkor azon gondolkodtam, mikor fér bele az időmbe. Most, hogy végeztem, úgy érzem nem fogom kibírni a folytatásig.

Anne Bishop egy kedves arcú, mosolygós amerikai írónő, aki kétségtelenül profi a fantasy műfajban. Ezt már a Crawford Memorial Fantasy díjjal is alátámasztották. A fantáziavilága irigylésre méltó, hiszen egy teljesen új világot épített fel a semmiből. Fejlődés szemponjából érdemes megfigyelni, hogyan mozog a fantasy világában, milyen lényeket teremt. Ebben a történetben a baglyok is képesek emberré változni, a farkasok mozoghatnak köztes alakban, hiszena mikor dühösek, nehezen bírják fenn tartani az embert. Megtanultak átváltozni, de legbelül ugyanúgy veszedelmes vadak maradtak.

A történet egy nő menekülésével indul. Meggie Corbyn elszökött valahonnan, és inkább választja a bizonytalanságot és a Másokat, csak ne kelljen vissza mennie arra a helyre, ami addig az "otthona" volt. Beszökik a Mások udvarába, és azonnal jelentkezik az Összekötő állásra. Simon Wolfgard már az első alkalommal is látja, hogy a lány menekül valami elől, mégis neki adja a munkát. Simon a nevéből kiindulva egy farkas, és nem kedveli az embereket. Alapjában véve egy Más sem kedveli az embereket. Így történt, hogy Meggie az udvarba került, ahol nem érvényesek az emberi szabályok.

Kezdetben mindenki furcsának találja a végtelenül kedves és visszahúzódó lányt, majd szép fokozatosan elkezdik megkedvelni. És pont ez a fokozatosság tetszett benne annyira. Meggie olyan, mint egy gyermek. Kevés tapasztalata van a világról, sokat hibázik, de mindent kompenzál a gyermeki kedvességgel és odaadással. Bár tudja, milyenek a Mások, mégsem kezeli őket szörnyként.

Simon kezdetben idegesített, mert annyira ellenszenves volt, de persze a történet során a dolgok megváltoznak. Muszáj elmondanom, bár ez már SPOILER, hogy minden pillanatban azt vártam, mikor kerülnek közelebbi kapcsolatba egymással, de ez nem következett be ebben a részben. Így még inkább kaparom a falat a folytatásért. Bár nem tudom, hogy egyáltalán reménykedhetek-e.

A bekezdéshez visszatérve, Meggie egy vérpróféta, aki nagyon sok pénzt jelent az Urának. Minden egyes vágás, minden seb látomást idéz elő. Én úgy gondolom, hogy azoknál a fajoknál, amik bemutatást igényeltek, nem szenvedtünk hiányt semmiben. Bár lehet, derülnek még ki dolgok, mondjuk a vérprófétákról, de már így is kialakul bennünk egy kép róluk. Én például egyszer sem találkoztam kérdőjellel, tisztázatlan eseménnyel vagy dologgal.

A történet egyébként több szálon is fut, hiszen nem a főszereplő szemszögéből íródott. Így megismerhetjük Simon történetét, természetesen a főszereplő vérprófétáét, egy rendőrét, aki képtelen volt agyonlőni egy gyermek Farkast, és egy baromira idegesítő nőszemélyét is, akinek a halálakor összetettem  akét kezemet. Nem mondom el, ki volt az. Találjátok ki! :D Nem lesz nehéz!

Szóval végigkísérjük Meggie mindennapjait, láthatjuk, hogyan illeszkedik be, és azt is, hogyan alakul a sorsa. Ebben a kötetben a fogva tartóját nem ismerhetjük meg, de a következőben én úgy gondolom, hogy a következő kötetben már vele is találkozhatunk.

Még egy SPOILER. Mindezen izgalmak közepette (mert hát izgalomból van elég...) még egy új drog is felüti a fejét, ami agressziót vált ki az emberekből és a másokból is, ami persze gyilkossághoz vezet. Ezt sem fejtegették hosszasan ebben a részben, így ez is tolódik. Tehát az írónő nem kímélte az olvasót, és halmozta az izgalmakat, a titkokat és feszítette a húrt. 

Több napon keresztül olvastam, mert időm sem nagyon engedte, meg lassan is haladtam, hiszen van benne tartalom rendesen, így a napjaim részévé vált. Most, hogy már végeztem, hiányzik. Hiányzik Meggie végtelenül ártatlan karaktere, Simon heves természete, az Udvar lakói, akik annyira megszerették a lányt, és a kis Farkas is, akiről szintén nem mondok egy szót se. Ennyi spoiler elég volt egy bejegyzésben.

Egy-egy jelenetnél furcsálltam azt, hogy minden apró mozzanatot le van írva. Meggia belép az irodába, leveszi a cipőjét és a kabátját, aztán megfordítja a táblát, hogy a nyitva felirat legyen látható az iroda ajtaján... Én is azt vallom, hogy minden legyen kifejtve, ne hagyjunk semmit a levegőben lógni, de néha kicsit "húzósnak" éresztem ezt a sok részletet. Persze ez mit sem ront a könyv értékén. Főleg, hogy a humorról még nem is esett szó. Néhány jelenet annyira jóra sikeredett, hogy nagyon jól szórakoztam rajta.

"Még a barátság is tud fárasztó lenni, különösen, ha az ember barátai nagy és szőrös lények és szeretnek testileg érintkezni az emberrel."

"Kedves naplóm! Ma nem ettek meg."

Végezetül szeretném megköszönni a Twister Mediának, akit ezen a linken érhettek el (ha megtetszett a könyv, akkor kötelező kattintani! :)) Nem tudom, mikor jelenik meg a következő kötet, de ha már elvonási tüneteim lesznek, akkor újra fogom olvasni.

KÖNYVIMÁDÓK ÉS AMATŐR ÍRÓK: ne felejts el feliratkozni a jobb szélen, és lájkolni a Facebook oldalam!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése