2016. november 12., szombat

Sabi Hegymegi: Lépésről lépésre a csúcsra


Szerencsésnek vallom magam, mert mindig a legmegfelelőbb pillanatban kerülnek a kezembe a legjobb könyvek. A Lépésről lépésre a csúcsra is egy volt közülük. A borító, a cím és a fülszöveg alapján már számít valamire az ember egy olvasmánnyal kapcsolatban, és én ettől a könyvtől sokkal többet kaptam, mint amire számítottam.

Azt hittem ez is csak egy snassz tanácsokkal ellátó könyv lesz, ahol az író mindig ugyanazt ismételgeti. Több ilyen típusú könyvet is olvastam már, amik homályba is vesztek. Ez azonban ad valami pluszt, amitől az ember nem akarja letenni.

A könyv azzal kezdődik, hogy az író elmeséli életének egy nehéz időszakát. Elmondja mennyire szenvedett, és azt hitte, soha nem lesz menekvés. Megosztja velünk, mi vitte rá, hogy elkezdjen végre harcolni önmagáért. Amikor az ember szembesül azzal, hogy más is képes volt újra harcba állni, miközben sokkal rosszabbak voltak az esélyei, mégis győzött, akkor egy kicsit elgondolkodik. Elgondolkodik arról, hogy tényleg ennyire kilátástalan lenne a helyzete?

A könyv nem túl hosszú, egy délután alatt végig lehet olvasni, de minden egyes szaván érezhető a buzdítás. Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha állna fölöttem valaki, és ezeket a szavakat verné éppen a fejembe. Mintha az író lelke, végig ott lett volna mellettem, és ezt eddig kevés könyv tudta elérni nálam.

Az író kimondta azt, amit oly sokszor hallottam már, és talán már te is: "Önmagában ennek, vagy hasonló könyveknek az elolvasása nem elég. Ha nem cselekszel, miután végignyálaztál több ezer ilyen oldalt, ne másokat okolj, amiért valami nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna."

Pontosan ez a helyzet. Szeretnénk, ha az életünk más irányt venne, szeretnénk írók lenni. Ennek érdekében elolvasunk néhány könyvet, blogokat követünk, tanácsokat írunk fel, de amikor a gyakorlatba kéne átültetni, ahhoz már nincs elég kedv, nincs elég akarat. Akkor mégis mit várunk?

Az ember hajlamos nagyon hamar elkeseredni, ha valami nem sikerül, és azt hiszi, hogy ez az állapot állandó. Pedig nem az! Én mindig azt mondom, hogy meg tudok birkózni a kudarccal abban az esetben, ha mindent megtettem. Ha tényleg kihoztam magamból mindent, és többet már nem lehetett. Mindenhez így állok hozzá, mindenbe így vágok bele. Lehet, hogy fájni fog, lehet, hogy rossz érzés lesz, de amikor magamba nézek, akkor őszintén, lelkiismeret furdalás nélkül mondhatom: én mindent megtettem.

"Tudd, hogy amit most érzel, és a pillanat is csak átmeneti állapot. Az előző másodperc már a múlté. Ezért élj a MÁBAN! Jól. Boldogan. Nyugodtan. Hisz a rossz elmúlik, és helyette jön a jó, ami pedig jó, élvezd amíg van, mert az is eltűnhet bármikor!"

Sok embertől hallottam már, hogy csodálatos dolgokra képes az agy. Képes teremteni is akár, ha erősen akarjuk. Ha elképzeljük, ha tudatosítjuk magunkban. De ehhez is kitartás kell. Mindenhez kitartás kell.

"Ha MOST nem cselekszel, és elfutsz, az életben mindig menekülni fogsz. Mindig lesz valami kifogás, valami visszatartó erő, ami miatt nem vágsz bele az elképzeléseidbe, holott közben csak két dologról lehet szó: 1. Nem akarod IGAZÁN. 2. Nagyon félsz megtenni azt a bizonyos első lépést, amiről később ki fog derülni, hogy nem is olyan vészes, mint ahogy azt elsőre gondoltad."

"Félelmeinket tápláljuk álmaink helyett, melyek végül elevenen pusztítják el a legféltettebb kincseinket."

Emlékszem, tavaly jelentkezni szerettem volna az egyik regényemmel egy pályázatra. Hiányzott azonban egy dolog: a regény befejezése. Írni akartam, hogy befejezhessem, és elküldhessem a pályázatra, de nem ment. Valamiért nem tudtam koncentrálni. Akkor elgondolkodtam. Rájöttem, hogy félek. Félek a kudarctól és a negatív véleményektől is. Ugyanakkor azt is tudtam, ha ezt a lehetőséget veszni hagyom, akkor nem tettem meg mindent. Miután megfogalmaztam a félelmet, túlléptem rajta, újra tudtam írni.

Szóval ne késlekedj, mert minden perc számít. Engem ez a könyv mozdított ki, gondolkodtatott el. Legyen ez neked is a kezdő pont, az első lökés, aztán vedd fel a kesztyűt és harcolj. Ha nem érzel magadban elég erőt, akkor vedd a kezedbe a Lépésről lépésre a csúcsra c. művet, mert garantáltan segíteni fog! Megtanít, hogyan küzdj önmagadért, hogyan harcolj az álmaidért, és a kezedbe adja a sikeres élet receptjét.

"Ezért rendületlenül törj a cél felé, és küzdj meg azért, ami jár! Vívj meg minden csatát, és senkinek nem lesz joga, hogy elvegye tőled azt, amit megérdemelsz."

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el lájkolni a Facebook oldalam, vagy egy hozzászólásban leírni a véleményed! :) <3 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése