2016. november 23., szerda

Dr. Cserjési Petra: Halott barátnők


Megmondom őszintén, nagyon furcsa volt egy Magyarországon játszódó krimit olvasni. Annyira gyakori, hogy magyar írók angol neveket használnak amerikai helyszínekkel, hogy amikor először olvastam magyar nevekkel könyvet, rendesen meg kellett szoknom. 

Ez persze nem rossz, sőt! Ideje megmutatni az olvasóknak, hogy a magyar írók és a magyar szereplők is vannak olyan jók, mint bármelyik amerikai.

Történet a könyv hátuljáról:

Öt hulla. Egy tetthely. Egy közös pont. Vagy mégsem?
Egy átlagosnak induló napon a szennyvíztelepen öt női holttestet találnak. Látszólag egyetlen közös ponttal: Lolával. Az ügy felgöngyölítését láthatatlan erők gátolják. Így az lezáratlanul már-már a feledés homályába merül.

Két év után, a váratlan helyről érkező bizonyítéknak köszönhetően, az ifjú nyomozónő új főnökétől kap egy esélyt, hogy utánajárjon a rejtélynek. Vajon választ kap élete egyik legfontosabb kérdésére? Ki gyilkolta meg a legjobb barátnőit?

Ahogy titokzatos segítőjével egyre mélyebbre ásnak, úgy derül ki, hogy mindenkinek vannak titkai, amiket elrejtene a világ elől, és hogy valójában senki sem egészen az, akinek látszik.

Lesz, akinek fontosabb az igazság, mint a titkok megőrzése? Vagy mindenki a saját érdekeit helyezi előtérbe? Te mit tennél?

Amikor megláttam a borítót és a címet, majd elolvastam a "Mit tehet egy nyomozó, ha meggyilkolják a legjobb barátait?" kérdést, már alig vártam, hogy megjelenjen a könyv. Ugyanis imádom a krimiket, a jól megírt, logikusan felépített krimiket. Ez a könyv mindkét kritériumomnak megfelelt.

Lola személyisége és gondolkodása már az elején szimpatikussá vált. Tetszett, ahogy szép lassan megismerjük őt és a barátait is. Sokan esnek abba a csapdába, hogy egyszerre akarnak mindent elmondani az egyes szereplőkről. Ennek a könyvnek az esetében a sok titok pedig még inkább lelassította a megismerés folyamatát, ami számomra sokkal izgalmasabbá tette a történetet.

A felosztás is nagyon jól meg lett oldva, logikussá tette a felépítést. Nem csapongtunk a lányok esetei között, szépen és fokozatosan ívelt felfelé a történet, egészen a megoldásig. Egyetlen helyen, a végén éreztem úgy, mintha egy kicsit túl gyorsan lenne lezárva, mintha felgyorsult filmként pörögnének az események.

Lola és Igor kapcsolatáról szívesebben tudtam volna meg többet, de persze nem ez állt a történet középpontjában, hanem a folyamatos nyomozás. Izgalom és várakozás itatta át az egész cselekményt, és pont ettől volt olyan élvezhető. Lola kitartásáról pedig ne is beszéljünk: erős nőként helytállt, és nem szűnt meg keresni a gyilkost, nem szűnt meg kitartani.

Több olyan krimit is olvastam már, amit néha eluntam a végére, a számos felesleges kör miatt. Ebben a történetben szerencsére ezzel sem kellett találkoznom. Nem volt körítés, nem volt kínlódás, csak a nyomozás, a bizonyítékok és a kész tények.

Valóban igaz az, hogy egészen addig, amíg fény nem derült rá, ötletem sem volt, ki lehet a gyilkos. Bár én ritkán találom csak ki, nem vagyok olyan szemfüles, de szerintem mások is hasonló véleménnyel lesznek a kilétéről.

Összefoglalva a lényeget, tetszett a stílus, tetszett, hogy nem kellett elterelésen erőlködnie az írónőnek, mert a történet teljesen megállta a helyét, és a titok valóban titok egészen a végéig. Nekem könnyednek tűnt a megfogalmazás, a cselekmény és a karakterek is.

Szakmai téren is perfekt volt, ahogy az egy jó krimihez illik. Nem feledkeztünk meg bizonyítékokról, szemtanúkról, még a fegyver- és golyótípusokról sem. Jól összeszedett, élvezhető és végtelenül izgalmas.

Várom a folytatást!

Te is a könyvek szerelmese vagy? Érdekel az írás? Akkor kövesd a blogot és lájkold a Facebook oldalam is, hogy elsőként értesülj a legújabb bejegyzésekről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése