2016. október 31., hétfő

Audrey Carlan: Calendar Girl


A Szürke óta folyamatosan jönnek az erotikusabbnál erotikusabb regények, túlfűtött, heves feszültséggel és szexuális vággyal, de tartalmat több mint a fele nem tud felmutatni. Emiatt nagyot csalódtam ebben a műfajban, és az utóbbi időben már nem is olvastam ilyen stílusú könyvet. A Calendar Girl azonban megmutatta, hogy van még remény, létezik még minőségi erotikus történet.

Amikor jelentkeztem a könyvkihívásra, el sem olvastam, miről szól a Calendar Girl. Eddig is csak olyan könyveket nyertem meg, amiket tényleg érdemes volt elolvasni, így bíztam a sorsban. Örülök, hogy így tettem!

Miről szól?

"Mia Saunders 12 hónapot kap, hogy apja szerencsejáték-tartozását visszafizesse, különben megölik. A fiatal lány vállalja, hogy négyhetenként más és más gazdag férfi eszkortpartnere legyen, fejenként 100 000 dollárért. A szex nem előírás, de felárért engedhet a csábításnak. Tizenkét gazdag és sármos ügyfél, akikkel még csak nem is muszáj lefeküdnie... volt már rosszabb állása is.
Mia első három ügyfele: a milliárdos szörfös, a piszkos fantáziájú francia fotós és a szívdöglesztő étterem-tulajdonos. Egy kikötés van csak: nem lehet szerelmes.
Neked sikerülne?"

A fülszöveg már felkelti az ember érdeklődését, hiszen egy olyan kérdéssel zárul, amire szeretnénk tudni a választ. Négy hétig összezárva három különböző férfival, akik még dögösek is? Persze, hogy meghalunk a kíváncsiságtól!

Mia karaktere megtört, kemény és végtelenül szerethető. Azonnal szimpatikussá vált, hiszen a szeretteiért képes volt eszkortlánynak állni. Édesapja hatalmas tartozást halmozott fel, ami miatt veszélybe került. Annyira megverték, hogy kómába esett. Mia szeme előtt pedig csak két dolog lebegett, amikor igent mondott az eszkortlány szerepre: a húga és az apja biztonsága.

Sokat küzd azzal a ténnyel, hogy valójában pénzért nyújt szolgáltatást, még szexuálisat is, de nem hagyja el a hite. Első kuncsaftja Wes azonnal belelopta magát a szívembe. Nem tudom, ki lesz aki végérvényesen meghódítja Miát, de remélem hogy ő lesz a befutó. A lánynak Wes jelenti a menedéket és ez teszi csodálatossá a történetet (aki olvasta, tudja miért, aki pedig nem... nos itt az ideje!).

Mia rengeteget tanult a munkájából, és megfogadta, hogy így áll majd az előtte álló egy évhez. Lehetőségként kezeli és nem sorscsapásként. Neki aztán lenne oka a panaszra, mégsem sajnáltatja magát, egyszerűen csak teszi a dolgát, védi a szeretteit.

A karakterfejlődés szinte kézzel tapintható, és akkor a legintenzívebb, amikor Mia a második kuncsaftjával dolgozik. Kiderül, hogy még ő sem ismeri magát teljesen, hogy számos sérelmet dédelget, amitől nem tudott szabadulni, hogy soha nem helyezte magát előtérbe. Alec, a második férfi, megtanította neki, hogyan szeresse magát, és ez tanulságos üzenet minden nőnek. Megtanította a lánynak azt is, hogyan legyen szerelmes, hogyan használja ki az időt, és hogyan legyen nő.

Viszont a sok tanulság ellenére sem nyerte el a tetszésemet a francia csődör. Túl tökéletes volt, túl meseszerű, és idegesített is. Wes karaktere után, ő túl mű volt számomra. Bár az is lehet, hogy miután Wes elrabolta a szívem, már nem volt benne hely másnak.

Bár az első két kuncsaft fejezetei tömör szexuális élményt jelentettek, és oldalakon keresztül képes volt az írónő taglalni, mégsem volt unalmas. Pont azért, mert volt tartalom. Mert nem csak arról szólt, hogy a főhős indokolatlanul szerelmes lesz egy férfiba abban a pillanatban, amikor meglátja, aztán végigszeretkeznek háromszáz oldalt. Nem. Volt hozzá minőség, volt hozzá történet, és ez az, amit a legtöbb erotikus regényből hiányolok. 

Ebben a könyvben minden  helyén volt. Szerethető karakterek, karakterfejlődés, tartalom, minőség és erotika. Végigizgultam az oldalakat, hogy Mia ne törjön össze, hogy képes legyen végigcsinálni, hogy jó kuncsaftokat kapjon, és ne szenvedjen, hiszen kijárt már neki a boldogság. Szurkoltam érte, a személyéért és a szerelemért. 

Örülök, hogy megismerhettem Mia erős karakterét, hogy részese lehettem annak, hogyan harcol minden nap, és hogy megmutatta, igenis keménynek kell lenni. Elkönyvelte ugyan, hogy szerelem nem létezik, mégsem mond le róla a könyv végére. Megtanított arra, hogy ki kell tartani, még ha nehéz is, hogy akiért érdemes, küzdeni kell.

Egy csodálatos és tanulságos regényt tarthattam a kezemben, ami nem csak az erotikáról szólt, hanem a küzdeni akarásról, a szerelemről és az erőről is, amely csak egy nőben lakozhat. Köszönöm, hogy olvashattam, hogy tanulhattam belőle, és együtt izgulhattam a főhőssel. Várom a folytatást!

"Tényleg sokat tanultam tőlük. Megmutatták, hogy nem kell félni, hogy nem szabad hagyni, hogy valaki más mondja meg, mitől legyek boldog."

Kövess a Facebook-on is!

2 megjegyzés:

  1. Nem olvasok ilyen jellegű könyveket, de ennek a fülszövege megfogott. Lehet, hogy utánajárok majd egyszer. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nagyon örültem neki, hogy a kezembe akadt. :) Nem tömény erotika az egész, és tényleg van értelme. Nem gondoltam volna, hogy egy erotikus könyvből fogok megtanulni valami nagyon fontosat. Ezt pedig a bejegyzés végére is írtam.

      Törlés