2016. szeptember 7., szerda

Védd meg az író énedet a negatív emberektől!



Túl gyakran történik meg az írókkal, hogy indokolatlan negatív megnyilvánulásokba botlanak. Egy-egy furcsa pillantás, egy kis mosoly és a cinikus „tényleg írogatsz?” vagy hasonló kérdések között nekünk csak az jár a fejünkben, hogy miért nem hagyják már abba? 

Van egy olyan réteg, leginkább a fiatalabb korosztály, akik számos történetbe belekezdtek már, esetleg megesett, hogy egyet még be is fejeztek, így próbálják bontogatni a szárnyaikat. Közülük csak kevesen fognak kikerülni, mint valódi író, de azt csinálják, amit szeretnek és csak ez számít. 

Sokan vannak, akiknek nincs saját ötletük, de nem is terveznek tovább annál, hogy az írás örömet okoz. Erre aztán legyintenek, hogy majd kinövi és sok esetben így is van. Nem veszik komolyan az írni vágyókat. 

Aztán van a másik réteg, aki viszont ennek szenteli az életét és azért harcol, hogy végre kiadják a történetét. Ebben az esetben nem lehet legyinteni, hogy úgyis kinövi, hisz elindult az íróvá válás útján. Aztán jönnek a negatív kritikák, az írás árnyoldalai, a „meg se lehet belőle élni” és egyéb lenéző szövegek. 

Hogyan védd meg magad a negatív emberektől?


Az írás érzékeny dolog, ahogy a művészeti ágak is. Megalkotunk valamit, végignevetünk vagy sírunk oldalakat, küszködünk minden egyes szóért, aztán jön valaki és széttiporja az alkotásod pusztán a szubjektív véleményével. Ebben a legkiábrándítóbb csak az, hogy fogalma sincs róla, milyen írónak lenni, vagy még soha semmit nem tett le az asztalra. Ne foglalkozz olyan emberekkel, akiknek halvány lila gőzük sincs arról, milyen befejezni egy történetet, milyen megalkotni egy világot és életre kelteni a hősöket! Az egyetlen ember, aki pálcát törhet fölötted, az csakis te magad vagy! 
  • Tanuld meg kizárni a negatív embereket és csak magadra koncentrálj! Jusson eszedbe, hogy a kukacoskodás mögött sok esetben a féltékenység áll.
  • Örömet okoz az írás? Bizonyára, hiszen ezért írsz. Akkor meg? Mi más kell még a saját örömödön kívül? · Az írás pálya kemény, ha valóban komolyan veszed, de gondolj arra, hogy te is az vagy!
  • Az irigyeid és a rosszakaróid tesznek erőssé, ezt soha ne feledd!
  • Írj, mert ezt akarod csinálni, írj, mert íróvá akarsz válni, írj, mert boldoggá tesz, és csak az számít, te hogyan érzed magad! 

Mikor még a tízes éveim elején jártam, nem tudtam túljutni a sablonos, iskolai sztorikon. De mit is várunk egy fiatal lélektől? Az évek során viszont nagyon sok tapasztalatot szereztem, és ezt már senki nem veheti el tőlem. Mindenkinek el kell kezdenie valahol, és minél több tudást és tapasztalatot szedsz össze, annál jobbá fogsz válni. A sok negatív ember erősebbé tesz ugyan, megtanít az önuralomra, de jobbá nem fogsz tőlük válni. Használd hát őket arra, hogy erőt kovácsolj! 

Emlékezz erre és írj tovább!

Lájkold a Facebook oldalamat, hogy értesülhess a legújabb bejegyzésekről!

2 megjegyzés:

  1. Szia!

    Sok igazság van abban, amit leírsz. Bár, soha nem tapasztaltam, mert a párom már az első pillanattól fogva támogat, de nagyon sok kezdő, szárnypróbálgató íróval futottam össze, akinek a családja nem érdeklődött a dolog iránt. Sőt! Találkoztam olyan ifjú tehetséggel is, akinek a szülei kifejezetten tiltották az írást, mert ahogy te is írtad, szerintük abból nem lehet megélni. Szerintem, ez meg badarság! Nem is azért ír, rajzol, fest stb. valaki, mert ebből akar megélni, hanem azért mert élvezi!!!

    A fiam most nyolcadikos, beindult a felvételi gépezett. Ő verseket ír, nemrég elkezdett egy regényt, és emellett rajzol. Teszem hozzá, hogy nem is rosszul. A lényeg, hogy tanulva abból, amit láttam a fiatal írók szüleinél, nálunk nincs semmilyen korlátozás. Persze, a reális határokon belül. Próbáljuk mindenben támogatni, pl. a felvételihez együtt kerestük az iskolákat. Háromból kettő művészeti, így ha minden jól megy, és Isten is úgy akarja, akkor grafikus lesz a piciny gyermekből :)

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Először is szeretném megköszönni a hozzászólásodat. Mindig olyan örömmel tölt el, ha véleményeket és nézeteket olvashatok.

    Nagyon rossz hallani, hogy vannak, akiket eltiltanak ezektől a dolgoktól. Én is festek és nagyon szeretem. Nem azért csinálom, mert meg akarok belőle élni, hanem mert boldoggá tesz, ez nekem több, mint hobbi. Szerintem pont azt nem kellene tiltani, ami a fiataloknak/gyerekeknek örömet okoz.

    A festés, az írás stb. is egyfajta gyógyír a gondjainkra is, és le tudjuk vezetni a feszültséget, ki tudjuk írni a bánatunkat. Sokan nem azért csinálják, mert meg akarnak belőle élni, egyszerűen csak megnyugtatja őket. :)

    Szerintem, ha ez valakit boldoggá tesz, csinálja csak, teljesen mindegy, hogy mit tervez vele a jövőben. :)

    VálaszTörlés