2016. augusztus 1., hétfő

Miért írod ezt a történetet?

Kép forrása: weheratit.com
A napokban azon gondolkodtam, hogy a történetemben több olyan jelenet, monológ, tanulság is van, ami jó példa lehet mások számára, de akár erőt is adhat. Amikor írtam, gyakran én is a saját karakterem elszántságából merítettem az erőt, és sokszor jutott eszembe, bár olyan lehetnék, mint ő. 

Ez persze furcsán hangzik, de megalkotni egy kitartó és kemény főhőst, sokkal könnyebb, mint nekem azzá válni. Szerintem ti is gyakran ruházzátok fel a karaktereiteket olyan tulajdonsággal, melyekre valójában ti vágytok. 

A bejegyzés lényege azonban nem ez, ahogy a cím is mutatja. Amikor beszélek a történetemről, az írásról, megesik, hogy néha értelmes kérdéseket is kapok. :) A „Miért írod ezt a történetet?” is ebbe a kategóriába tartozik. 

A dolog érdekessége, hogy nem csak elgondolkodtató a kérdés, de igazán remek is. Szerintem egy írónak különösen fontos, hogy tudjon válaszolni erre. 

Azért kezdünk írni, mert van egy ötlet, ami teljesen elkápráztat és nem hagy nyugodni. Ezt írjuk és írjuk, hónapokon, esetleg éveken keresztül, aztán megesik, hogy beleszövünk olyan sorokat, mondatokat, amik akár szállóigévé is válhatnának. 

A kérdésre válaszolva, azért írtam meg a történetemet, ami a „Hozzám tartozol” címet viseli, mert meg akartam ragadni az erőt. Azt az erőt, amely csak egy igazán elszánt lányban lakozhat. Valakiben, akit érhet bármi probléma, mindig képes folytatni, mert egy igazi harcos. Ez saját magamnak egy minta, mert hajlamos vagyok a szívemre venni az akadályokat. 

 Azért alkottam meg így a főhősnőm karakterét, mert ilyenné akarok válni, és azért is, hogy erőt adjon nekem is, illetve bármelyik olvasónak. Bár a történet a fantasy köntösébe bújtatott romantika, mégis próbáltam olyanná formálni, hogy elgondolkodtasson, hogy felnyissa a szemet és a szíveket. 


Te miért írod ezt a történetet?


Ha szeretnél több írásról szóló bejegyzést olvasni, lájkold a Facebook oldalam!
Ha van SAJÁT CIKKED, amit szívesen megosztanál másokkal, vedd fel velem a kapcsolatot a Facebookon keresztül!

9 megjegyzés:

  1. Neked erős és hős típusú karaktereid vannak, ezek szerint. Nekem olyanok, akik talán túlontúl is nem normálisak. Mármint, a karakterek azok, akik kapnak belőlem, akik személyisége alkalmazkodik a mondandómhoz, akik miatt igazán történet, a történet. És jellemeik is okot adhatnak egy egy cselekményhez, változáshoz. Szeretem ha vannak hibáik. Titkaik. Sötét lelki foltjuk, vagy alapból eredendően gonoszak. Nekem az esik jól, ha látom, néha ők jobban szenvednek mint én, mégis úgy élik túl az ilyesmit, úgy lesznek erősebbek, ahogy én is akarok lenni. "Ami nem öl meg, az erősít."
    Számomra a karakterek azok, akik helyettem mesélnek. Akad a nagy lázadó, akinek ami a szívén az a száján. Hiszen a valóságban nem tudnék ilyen lenni. Vagy akad, a nagyon szexi és egyben morbid karakter is, vagy az intelligens és morbid. Akad a szenvedő, aki ennek ellenére sem adja fel, sőt a bosszú álló is. Mind olyan, akiknél azt mondanám: Bár én is megtettem volna! - Engem ez motivál és inspirál. ^^

    VálaszTörlés
  2. Nem mindegyik az, de a főhősöm olyan, hogy megtalálja magában az erőt, és rájön, hogy egyedül is képes bármire.
    Köszönöm a hozzászólást :)

    VálaszTörlés
  3. Őszinte leszek, és most talán már nyugodt szívvel jelentem ki, hogy a legelső karaktereim azok gyengék voltak. Nem mondanám azt, hogy tényleg semmi közük nem volt a történethez, viszont semmi olyannal nem áldottam meg őket, amitől mondjuk kitűntek volna a tömegből. Aztán lassan megkaptam a hibám is, és annyira igyekeztem javítani rajta, hogy mára már úgy érzem, sikerül alkotnom egy olyan főszereplőt, aki mondjuk megmarad az emberek emlékezetében.
    Én úgy igyekszem megalkotni a szereplőimet, hogy azok minél közelebb álljanak a valósághoz. Szerintem egy történet valahogy mindig egy lépéssel előttünk lesz, és ugyanez elmondható a karakterekről is. Természetesen, mi hozzuk létre őket, tehát ilyen esetben feltevődik a kérdés, hogy mégis hogy járhat egy lépéssel előttünk, viszont pont ez az oka.
    A mostani történetem esetén úgy érzem, kissé nagy fába vágtam a fejszém. Az elején jó mókának tűnt, és nem is vettem olyan nagyon komolyan, azonban többszöri átolvasásra rájöttem, hogy többet is ki tudok hozni belőle.
    Oké, a kérdésre felelve, mert már nagyon kezdek eltérni tőle :D Ezzel a történettel én leginkább azt akarom megmutatni, hogy igenis létezik szerelem első látásra, lehet szerelmes egymásba egy gazdag és egy szegény, meg szeretném mutatni, hogy nem csak a külsőségek számítanak, hisz attól egy ember még nem lesz boldog, a pénz pedig nem boldogít. Ellentétbe helyezni két embert csakis azért, hogy a végén ne taszítsák, hanem vonzzák egymást nem kis játék, de pont ez teszi érdekessé, és ezért kattog folyton rajta az agyam. :D
    Bocsi a hosszú kommentért :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, ugyan! Örülök a hosszú kommenteknek :D Jó mások véleményét és álláspontját olvasgatni. Nagyon jó látni, hogy írtál a hibáidról és fejlődésedről, mert ez egy nagyon fontos pont. Sokan nem képesek tanulságként tekinteni a hibákra és kritikákra, ezért nem is fejlődnek.
      Köszönöm a hozzászólást, és bár csak néhány sort írtál a történetedről, nagyon felkeltette az érdeklődésemet :D El lehet valahol olvasni? :)

      Törlés
    2. Sajnos egyelőre nem. Nem publikáltam sehol, mert éppen átírás alatt áll, de ha minden jól megy, akkor augusztus vége felé felkerül :)

      Törlés
    3. Ha valamilyen szinten olvasható formában lesz, mindenképp keress meg! :D

      Törlés
  4. Elképesztő, mekkora erőt adott ez a cikk. Épp egy történetnek az elején járok, amiben lefestek egy folyamatot, hogy egy kedves, boldog lány hogyan jut el három év alatt az öngyilkosságig. Naponta legalább háromszor feladom, nem csak azért, mert ilyen vagyok, hanem mert ez embertpróbáló nehézség. Néha azt gondolom, nem akarom megölni a főszereplőt. Túlságosan megszerettem ahhoz.
    De tudom, mit szeretnék kifejezni az egésszel: hogy mind önzők vagyunk, megbántunk másokat, anélkül, hogy észrevennénk.
    Az én karaktereim ilyen tekintetben mindig is a gyengébb, ugyanakkor erősebb fajtához tartoztak. Bántom őket, hogy fel tudjanak állni.
    Nagyon jó poazt lett, és köszönöm, hogy inspiráltál! :)
    Ginny

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a hozzászólást, örülök, hogy segíthettem ezzel a bejegyzéssel :)
      Gondolom, nagyon nehéz elválni egy megszeretett karaktertől, de nagyon jó, amit mondtál: szem előtt kell tartani, mit szeretnél kifejezni ezzel az egésszel. A karakternek feladata van :) Ráadásul, ahogy olvasom elég kemény témában. És nagyon is egyetértek azzal, amit a történeteddel sugallni akarsz.

      Törlés