2016. augusztus 9., kedd

Így lehetsz jobb és boldogabb író


Mindannyian megtapasztaltuk már azt az ambivalens érzést, amikor egyszerre szeretsz és utálsz írni, író lenni. Van, hogy felváltva jelentkeznek ezek az időszakok, de megesik, hogy egyszerre van jelen. 

Ha szerencsénk van, akkor rendelkezünk elég kitartással, hogy ne adjuk fel. Tudjuk, miért akarunk írók lenni, és minden egyes leírt szóval megharcolunk érte. Ha kevés akaraterővel és türelemmel rendelkezünk, akkor egyszerűen félreállunk az írók sorából. 

 A boldog és jó író, valamint a fejlődésképtelen írók közötti különbség két dologban mutatkozik meg: a külső és belső motivációban. 

Én a festésnél tapasztaltam meg ugyanezeket az érzéseket, és arra jöttem rá, hogy három dologra van szükséged ahhoz, hogy örömmel foglalkozz a hobbiddal és egyre jobb legyél abban, amit csinálsz. 

Az első a motiváció. Miért írsz? Miért szereted? Miért kezdted el? Mit szabadít fel benned? Mit akarsz vele elérni? Ha nincs motiváció, csak púp lesz a hátadon. 

A második a kreativitás. Szerencse, hogy ez kitartó munkával ugyanúgy fejleszthető, mint az íráskészség. 

A harmadik a flow élmény. Erről bizonyára sokan hallottatok már. Amikor annyira belemerülsz egy tevékenységbe, hogy megszűnik a világ, megszűnik az idő és megszűnsz te magad is. Csak a képernyőt látod, a leírt betűket, a festővásznat, vagy mondhatnék bármit. Dióhéjban ez a flow élménye. 

A belső motiváció és a kreativitás kell hozzá, hogy jobb íróvá válj. A flow pedig a boldogságodért felel. Mellékesen jegyzem meg, hogy a flow jelenség Csíkszentmihályi munkásságához köthető. 

 Szóval, ha jobban belegondolsz, a boldogságod kulcsa a kezedben van, csak meg kell tanulnod bánni vele. Sokan vagyunk, akik írónak valljuk magunkat, de azoknál megbukik a dolog, akik már nem látják a szépséget benne, nem tudják, miért is írnak, nem motiváltak és nem képesek egy csepp örömöt sem lelni benne. 

Velem még nem fordult elő, hogy gyűlöltem volna írni. Amikor nincs ihlet, nem tudom folytatni, fáradt vagyok és kimerült, akkor sem tekintek rá koloncként a nyakamon, mert tudom, hogy ez teljesen természetes. 

Egyeseknek több motivációra van szükségük, mint másoknak. Vannak, akik a kisujjukból is kirázzák a jelenetek többségét, míg a többieknek inspirációra, zenére és a kreativitás fejlesztésére van szüksége. Az út lehet más, de a cél ugyanaz: írj!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése