2016. augusztus 3., szerda

Fejleszd az írásod: impulzusok


A mai nap során az jutott eszembe, hogy indítok egy cikksorozatot "Fejleszd az írásod" névvel, ahol tanácsokat és tapasztalatokat olvashattok majd, és persze a saját élményeiteket és véleményeitek is megoszthatjátok. Ezen kívül szívesen várok még ötleteket is ehhez a sorozathoz kapcsolódóan, vagy ezen kívül, hogy miről olvasnátok szívesen a blogon. Mire vagytok leginkább kíváncsiak, mi érdekel titeket?


A cikksorozat első állomása a saját tapasztalatok, impulzusok és benyomások kérdésköre lesz. Mindenhonnan azt valljuk és én is azt mondom, hogy nagyon jól írni nehéz dolog. Ez persze így van, de nem kell minden részét egy katasztrófának venni.

Ha elsajátítasz bizonyos technikákat, vagy figyelsz a részletekre, könnyebbé teheted. Ettől az út nem lesz rövidebb, csak kevesebb akadállyal kell megküzdened. 

Sokszor történik meg velem, és bizonyára veletek is, hogy elakadok egy résznél, és egyszerűen nem tudom hogyan folytassam. Mármint... tudom, csak éppen képtelen vagyok úgy megfogalmazni, hogy szemléletes, érthető és profi legyen. Most leginkább erre a problémára keressük a megoldást.

Vannak olyan emberek, akik annyira élénk fantáziával rendelkeznek, hogy nincs szükségük semmilyen külső segítségre, mert mindent látnak maguk előtt az adott pillanatban. Nekünk az a feladatunk, hogy amikor az olvasó a történetünket bújja, lássa, hallja érezze és érzékelje azt, mai történik. Mintha tényleg ő is a történet része lenne, a szereplők közé tartozna.

Ennek fontos eszköze, hogy az író ne leírásra törekedjen, hanem a látványt ragadja meg. Pontosabban, ne azt mond, hogy "a lány dühbe gurult, elkeseredett, szomorú, stb. lett", inkább szemléltesd a cselekedeteit. Elszomorodott? Akkor írj arról, hogyan biggyedt le az ajka, hogyan peregtek a könnyei. Ez sokkal hitelesebb, mintha csak odabiggyesztünk egy tényt, mint az "elszomorodott", de ennek semmi jelét nem látjuk.

Kicsit eltértem a tárgytól, szóval a benyomások... Én gyakran hívom segítségül az impulzusokat és az emlékeimet. Rájöttem arra, hogy nehezebben tudom megfogni a valóságot, mint mások, ezért dolgoznom kell rajta. Legutóbbi történetem főhőse futással vezette le a feszültségét. Miután én magam is elkezdtem futni néhány hónapja, sikerült átélnem, milyen érzés is. Amikor tényleg az arcodat simogatja a szél, amikor lüktet a vádlid, és minden lépés megerőltető, mégis tovább futsz, nem adod fel. Felnézek az égre, és látod, ahogy a felhők egymást legyőzve próbálnak egyre feljebb törni, figyeled a naplementét, amint lassan leereszkedik a horizonton túlra, közben pedig gyönyörű lilává varázsolja a habos felhők alját. Ezeket az emlékeket és külső benyomásokat mind-mind magamba szívom, és amikor szükségem van rá, előveszem.

Sokkal könnyebb ezekre támaszkodnom, mint a fejemben kialakult képre, a saját fantáziámra, mert ez sokkal élethűbb, hisz átélt dologról beszélünk. :)

De akár egy hétköznapi esemény is szolgálhat segítségül: egy rövid metróút vagy a körülöttünk nyüzsgő embertömeg.

Mindannyian különböző nézeteket vallunk, más-más technikákat használunk, de egy közös a jó regényekben: a szemléletesség és a valósághű, logikus ábrázolás.

Írj!
Vedd a kezedbe a tolladat, vagy kapcsold be a gépedet, és írj a legutóbbi, legkedvesebb, legfurcsább élményedről. Vess papírra egy impulzust úgy, hogy minél kézzel foghatóbb és részletesebb legyen. Nem kell, hogy bele tudd illeszteni valamelyik történetedbe, nem kell, hogy azokat a nézeteket valld, amiket én, egyszerűen csak írj! Erőltesd meg az agyad, a gondolataid a fantáziád és fejlődj!

Oszd meg véleményed, tapasztalataid a bejegyzéshez kapcsolódóan, és lájkold a Facebook oldalam!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése