2016. augusztus 12., péntek

Fejleszd az írásod: Hogyan kezdd el a regényedet?

Kép forrása: tumblr.com
A napokban szembesültem annak kérdésével, hogy nem mindegy, hogyan indítod el a történetedet. A kezdetek számítanak a leginkább, mert ott dől el, hogy tovább halad-e az olvasó, vagy úgy értékeli, hogy ez a könyv nem neki való. Talán ezért él át sok író pánikot azzal kapcsolatban, hogyan kezdje el a regényét.

Hogyan kezdj neki a regényednek? Mi legyen az első jelenet, amit az olvasók szeme elé társz? Olvastam egy írásról szóló könyvet, ahol szintén kiemelték az első oldalak fontosságát. A történetnek a megfelelő pillanatban kell elkezdődnie. Izgalmasabbat kell kitalálnunk valami hétköznapi, csendes és eseménytelen kezdetnél.
Nagyon nehéz dolga van az írónak, mert tisztáznia kell a fontos információk egy részét, fel kell keltenie az olvasója figyelmét, és meg kell adnia a központi kérdést is. Meg kell ismertetnie a szereplőt az olvasóval, ugyanakkor nem szabad az „untatás” csapdájába sétálnia. Meg kell tanulni, hol a határ az „elegendő információ” közlése és az „untatás” között. A kezdő írók kézikönyve, ezt a témát például nagyon szépen kivesézi.
A saját történetem is egy hosszabb bevezetővel indul (amiből nem árt majd nekem is lefaragnom), és rögtön rá is térünk a bonyodalomra. Az olvasók az izgalmakat, a színes történéseket szeretik, és nem érdekli őket a lényegtelen tartalom, ami nem kapcsolódik a drámai fordulathoz.
Nagyon jó módszer, ha tanulmányozod azokat a regényindítókat, amiknél csak tátottad a szádat. Nekem a legutóbbi ilyen élményem A boldog emberek olvasnak és kávéznak könyvnél volt. Át is gondoltam rögtön a kiadás előtt álló regényem indulóját. Egyszerűen annyira profi volt A boldog emberek indítója, hogy csak kapkodtam a fejemet.
Térjünk a lényegre…
A történeted első oldalai tartalmazzanak egy minimális háttér információt. Éppen annyit, amennyire az olvasónak szüksége van ahhoz, hogy ne legyenek fekete lyukak.
Lelombozó, amikor az író túllépi az egyszerű helyzetfelvázolás kereteit. A hosszú, nagyon kiszínezett, túlságosan leíró mondatok egy amatőr író hatását keltik. Persze, mint említettem, az sem megoldás, ha az olvasóban feketeség alakul ki, és nem érti meg már az elején a lényeget. Egy igazi írónak meg kell találnia a középutat a két szélsőség között. A túl sok beszámoló tönkreteszi a rejtélyt, és elveszi az olvasótól az újszerűség és ismeretlen élményét, ami hajtaná tovább.
Michelle Andelman mondta azt, hogy nem szereti, ha egy történetnek prológusa van. Sokkal jobb, ha az olvasó a mozgalmas cselekményekbe csöppen bele. Ez azért is jó, mert felkelti a kíváncsiságot: „Vajon hogyan jutottunk idáig?”, „Mégis mi történhetett?”, „Mi fog ebből kisülni?”.
A hibák közé tartozik az is, ha túl lassan indul be a történet. Amikor a főszereplőnk semmitmondó, kis dolgokat csinál, és gyakorlatilag nem történik semmi.
Jessica Regel azt mondta, hogy nem igazán szereti az „első nap az iskolában”, a „kezdetek kezdetétől” és az „egyszer volt hol nem volt” típusú kezdéseket. Konkrétan nem tetszenek neki azok a fejezetek, melyekben nem történik semmi. De hát kinek tetszenek? J
Nagyon könnyen beleeshetünk a klisék csapdájába, ezért kell nyitott szemmel járni, és tanulmányozni a polcon sorakozó regényeink indítóját. Jó kis praktika, ha leveszel vagy tízet a polcodról, és sorrendbe teszed őket annak alapján, hogy mennyire volt jó a történet indulója.
A tipikus történetindulók közé tartozik „A nevem…” bevezetés. Vannak sokkal jobb és izgalmasabb módszerek is, hogy megteremtsük a kapcsolatot a karakter és az olvasó között.
További unalmas helyzet, amikor a karaktereket túl tökéletessé teszik. Ez azért elég valószerűtlen, nem? Ennél már csak az unalmasabb, amikor az első oldalak a karakter megismeréséről szólnak, mielőtt eljutunk a cselekményig. Furcsa úgy eljutni az ötödik, hatodik oldalig, hogy tudom a karakter kedvenc színét is már, de azt még mindig nem, mi a történet fő drámai kérdése.

A bejegyzés ihletőjét itt találjátok, én pedig kimondottan boldog vagyok, és köszönettel tartozom annak, aki megosztotta velem ezt a linket, mert nagyon sokat tudtam belőle tanulni. Átértékeltem a történeteimet és az eddigi nézeteimet is.

Korábbi fejleszd az írásod bejegyzések:

Facebook oldalamat pedig itt tudjátok lájkolni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése