2016. július 11., hétfő

Neked is mehetne "könnyen"...


A napokban tolták az arcomba azt a kedves mondatot, hogy nekem minden olyan könnyen megy. Sínen van az életem, van munkahelyem, a könyvem kiadatására készülök, és nekem mennyire jó, mert szinte az ölembe hullanak a dolgok. Igen, szinte...

Először nagyon feldühített, de miután megnyugodtam rájöttem, hogy egy nagyon jó kis blogbejegyzés születhetne azokról az emberekről, akiknek "minden olyan könnyen megy". A legviccesebb az, hogy azoknak az embereknek, akik szeretik mondogatni ezeket a szavakat, is mehetne pont ugyanilyen "könnyen".

Azért tettem idézőjelek közé a könnyen szót, mert egyáltalán nem arról van szó, hogy nekem csak az ölembe pottyannak a dolgok. Dühös voltam, mert az ostoba külső szemlélő nem lát mást, csak annyit, hogy jó irányba halad az életem. Azt viszont már nem tudja, hogy én ezért mennyit küzdöttem.

"Persze neked már munkád is van!" - igen, mert amíg nem volt, naponta több mint 10 önéletrajzot küldtem el, és ezeknek az 5%-a hozott állásinterjút. Kiakadtam? Persze, hogyne akadtam volna! Ettől függetlenül tovább küldözgettem az önéletrajzokat? IGEN! És itt válik el a "nekedmindenkönnyenmegy" ember attól, aki eléri a céljait.

A bakancslistám első 5 pontja között szerepel Róma. Egy hónapja foglaltuk le a repülőjegyet és a szállást szeptemberre. Természetesen voltak, akik ezt sem tudták megállni szó nélkül. Persze az mellékes, hogy én dolgozom meg a pénzemért, azon a munkahelyen, amiért vért izzadtam. És a legrosszabb, hogy a sok féltékenykedő miatt már nem olyan édes az álmok teljesülése.



És ideje néhány szót ejteni az írásról is. Ezt sem élvezhetjük, nem örülhetünk a saját sikerünknek, mert mindig belebotlunk valakibe, akinek nem megy, aki nem kitartó és nem ér el semmit. Pedig neki is sikerülne, ha magával törődne inkább, és nem a féltékenykedésbe ölné az energiáját.

Írni nehéz, de élvezetes, és amikor elkészülsz egy művel, egyfajta édes keserűség kerít hatalmába. Elvesztetted a szereplőidet, akikkel napokat töltöttél együtt, de mégis ott van az a "megcsináltam!" érzés. Egyszerűen csodálatos.

Aztán minden szertefoszlik, amikor körbevesz a negatív féltékenység árnyas köde. Az nem számít, hogy mennyit küszködtél a szavakkal, amikor egyszerűen nem ment az írás. Lényegtelen, hogy nem csak odavetetted a smondatokat, hanem igenis ügyeltél arra, hogy árnyaltan fogalmazz, választékosan, és szem előtt tartottad, hogy a párbeszédeid is valódiak legyenek. Elkezdeni egy történetet nem olyan nehéz, mint befejezni. Ahhoz, hogy befejezd erő kell, kitartás és akarat.

Küzdesz, mert néha elfelejted, miért is kezdted el, küzdesz a kiégéssel, küzdesz a szereplőidért, mert tartozol nekik annyival, hogy végigmondod a történetüket. :)

Soha senkinek nem megy semmi könnyen! Egy bölcs ember soha nem mond ilyet, mert senki nem tudhatja, mi húzódik meg a háttérben.

Ha neked is mondták már, ha többször is kedvedet szegték, akkor azt tanácsolom, hogy tegyél rá jó magasról! Mindig lesznek féltékeny emberek, akik annyira nem bírnak a begyükkel, hogy tönkre akarják tenni az örömöd, de ne hagyd! Ha volt erőd letenni valamit az asztalra, akkor ahhoz is legyen, hogy megvédd magad a sok negatív embertől.

Jusson mindig eszedbe:



Ha pedig a másik végletet képviseled, tartsd szem előtt, hogy neked is mehet "könnyen". Persze akkor meg kell tapasztalnod, hogy semmi sem egyszerű. Vagyis de... a panaszkodás és féltékenykedés egyszerűbb, mint tenni valamit. :) Szóval jusson mindig eszedbe, ha olyan emberrel találkozol, akire egy kicsit féltékeny vagy, hogy neked is sikerülhet! Te is csinálhatod jól, sőt jobban!

Én mindig azt mondtam, hogy ha nagyon akarunk valamit, akkor megtaláljuk a hozzá vezető utat. Ha nem, akkor nem akartuk eléggé. Azért sikerül elérnem a céljaimat, mert tényleg akarom, és emellett teszek is érte. 

A múlt héten több negatív dolog is ért a könyvkiadással kapcsolatban, és eléggé elkeseredtem. Olyan árajánlatokat kaptam, hogy életemben nem láttam még ennyi nullát. Lehet mások könnyen kicsengetnek majd egy milliót, de én nem. :) Az elkeseredéstől függetlenül sem adtam fel (igen, ez a különbség köztem, és sok más ember között...), és találtam egy másik megoldást! Nem olyan kedvező, mint egy neves kiadóval leszerződni, de rájöttem, hogy túl nagy fába vágtam a fejszém. Ennek a felismerése is nagy erény!

Ha még mindig azt az álmot kergetném, lehet soha nem érném el, de találtam egy kisebbet, ami olcsóbb, az én szintemen elérhetőbb és reálisabb. Néha fel kell ismernünk, hogy csak akkor érhetünk el eredményt, ha kicsiben gondolkodunk.

"A can and I will!"



Ne felejtsd el lájkolni a FACEBOOK oldalam! :)




10 megjegyzés:

  1. Hello, megint!:)
    Ez a bejegyzésed (is) borzasztóan inspiráló volt. Amikor efféléket olvasok itt, konkrétan olyan, mintha valaki egy fejszével ütögetné a kobakom, hogy ezeknek a dolgoknak teljesen egyértelműeknek kellene lenniük, közben pedig mégis szükség van olyanokra, akik felnyitják az emberek szemeit.
    Nem értem, hogy miért nem látogatják többen az oldalad. Az ilyen blogoknak kéne figyelmet szentelni, nem pedig az olyan kliséseknek, amiből van hatezer és még mindig van rá igény. Erre van szükségük az embereknek, engem például 100%-osan feltöltöttél most is.:)
    Esetleg, ha lesz időd és energiád, egy kisebb bejegyzés várható a könyvkiadásról és saját tapasztalataidról a közeljövőben?
    Várom a következő bejegyzést!^^

    VálaszTörlés
  2. Szia :)
    Ismét örülök, hogy írtál, nagyon aranyos tőled, mert ezek a visszajelzések meg nekem adnak erőt :D
    Jó látni, hogy van értelme a bejegyzéseimnek, mert segítek vele. Én is gyakran botlok bele olyan bejegyzésekbe, ami olyan egyértelmű dolgokat ír le, mégis, amikor elolvasom, akkor nyílik fel a szemem.
    Természetesen! Szívesen írok róla, mert ennek is vannak nagyon lehangoló részei sajnos, :( és emiatt az ember feladná, de olyan sok tehetséges író van, akinek nem szabadna abbahagynia!
    Ha bármi kérdésed vagy problémád van, nyugodtan írj! :)

    VálaszTörlés
  3. Szia! :)

    Először is: "...mert tartozol nekik annyival, hogy végigmondod a történetüket. :)" Ez most külön nagyon jól esett. Most kezdek majd bele egy új regénybe, pontosabban, egy régimet dolgozom át gyökerestől... Ez most adott egy löketet.

    Továbbá... Elég ambivalens az egész. Nehéz jól látni a dolgokat, de az az első lépés. Látni kell, hogy egyáltalán miért, mennyiért érdemes küzdeni, nehogy a nagy fa meg a fejsze dolog kerekedjen ki belőle, és ezzel együtt nem feladni, nem mindenre azt hinni, hogy nagy az a fa. Vagy amivel kezdtél; ne higgyük mindenki sikeréről, hogy egy sziklafa rönköt aprított le a kisbicskájával.

    Lehet ezt sok mindennek nevezni, irigységnek, meg miegymásnak, és szomorú, de egy alapvető emberi dolog ez a gondolkodás. Pedig tényleg milyen egyértelmű így, hogy láttuk most leírva. :)

    Lehet, hogy csupa izom vagyok, és ezért valaki "irigykedik", mert milyen szép, és milyen könnyű így, hogy nem vagyok teszem azt extrán túlsúlyos... de lehet, hogy előtte pont az voltam, és beletalált. Csak nekem sikerült elérnem a célom, az álmom, mert küzdöttem. Sokaknak különben tényleg az ölükbe hullanak dolgok különben, de ettől még vannak kemény munkával elért eredmények. Az ilyen emberekre, akik ezt elérik, pedig felnézni kell, és tanácsot kérni, ha esedékeny, akármilyen nehéz is néha például levetkőzni egy büszkeséget.

    Üdv,
    egy lány, aki egyszer még "Beth Phoenix" lesz a "Kharma" után, és bizony nem úgy született le az égből.

    VálaszTörlés
  4. Szia!

    Köszönöm, és örülök, hogy ez a bejegyzés is elnyerte a tetszésedet. :)

    Valóban ambivalens. Pont abba estem bele, amit le is írtam, hogy nagy fába vágtam volna a fejszémet. Csalódtam, és azt fontolgattam, hogy talán ez a könyvkiadás téma nem nekem való. Aztán rájöttem, hogy ha meg se próbálom, soha nem derül ki, ezért kicsibe fogom kezdeni. Így találtam emg az új utat.

    És tényleg ezek a dolgok, az egész élet egy nagy csapda ebből a szempontból :)

    Én azt vettem észre, hogy azoknak hullanak az ölükbe a dolgok szó szerint, akik megfelelő anyagi háttérrel rendelkeznek, vagy apuci rendelkezik. Ez a könyvkiadás is... annak tök könnyen megy, aki simán kicsenget majd egymilliót, de mi van azzal, akinek nincs ennyi "felesleges" pénze?

    Az igazságtalanság kérdése engem mindig felbosszant, de úgy vagyok vele, hogy amíg én küzdök meg mindenért, addig tudom igazán értékelni. És pont az a szép benne, amit az emberek annyira utálnak. "Mindenért küzdeni kell", ami tényleg bosszantó, de pont ettől szép! Hogy ez már a miénk, mi értük el, teljesen egyedül, és ez sokkal nagyobb erő, mintha valaki más pénzén, segítségén, előnyén vásároltuk volna. :)

    VálaszTörlés
  5. Szia! :)
    Nagyon örülök, hogy rátaláltam a blogodra! Bevallom, még csak pár bejegyzést olvastam végig, de nagyon tetszik a stílusod és a megfogalmazásod. Jó érzés végre valódi véleményeket olvasni az írásról és a könyvkiadásról.

    Én is sokszor megkapom, hogy nekem könnyű, mert nekem nincsenek problémáim. Van férjem, munkám, külföldön élek, és sikerült kiadnom az első könyvemet (ha jól sejtem, az általad említett kiadónál). Ha netán panaszkodni merek a barátaimnak, akkor rögtön jön, hogy nekem minden jó, nekem minden könnyen ment. És igen, bevallom, talán nem kellett hónapokig munka után koslatnom, és igaz, hogy az összes félretett pénzem ráment, de a könyvkiadás árát is össze tudtam szedni. Ezekkel ellentétben viszont van egy óriási hátrányom, mégpedig a személyiségem. Évekkel ezelőtt hozzá se mertem szólni idegenekhez, személyesen se, nemhogy telefonon, az írásról pedig még a legközelebbi barátaimnak, sőt, a vőlegényemnek se beszéltem éveken keresztül. A külföldre költözés is bulinak tűnhet, de nekem többhetes halálfélelem volt. A könyvkiadás pedig akkor sem egyszerű, ha van az embernek pénze, legalábbis akkor nem, ha tényleg szeretünk írni, és foglalkozunk azzal, hogy mi lesz a könyvünk, illetve a nevünk jövője. Minden nap azon görcsölök, hogy vajon mit gondolnak róla az emberek, olvassák-e, tetszik-e nekik, a másik szerzőt miért nyomja jobban a kiadó, biztos az én könyvem nem megy és azért nem foglalkoznak annyira vele, stb stb...
    Ezek persze egy átlagembernek pitiáner problémák, de nekem nagyon össze kellett magam szednem ahhoz, hogy ezeket mind véghezvigyem.

    Szóval, igen, a többség csak azt látja, hogy "könnyen megy", de nem tudja, hogy mi áll a háttérben.

    Szívesen elolvasnám a könyvedet, remélem, hogy minden a terv szerint alakul, és olyan lesz a végeredmény, amire vágytál :) Mert annál csodálatosabb érzés nincs, mint amikor egy író a kezébe foghatja a saját könyvét, és elmosolyodik magában: "Igen, megcsináltam!" :)

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Köszönöm a bejegyzésedet! Mindig annyira örülök a visszajelzéseknek :)
    Igen az emberek sokszor nem tudják felmérni mi mennyi küzdelemmel jár. Nekem sem kellett hónapokig munka után járnom, és tök jól hangzik, hogy utazási irodában dolgozom és nem kell megszakadni, de az senkinek nem tudja, hogy bizony vidékről utazom be minden nap a fővárosba. Lehet, hogy itt ők is könnyebben kapnának munkát, de hogy egy órát buszozzanak, az már persze nem tetszik. :)
    Én sem rajongok érte, de kihozom belőle a legjobbat siránkozás helyett.

    Gratulálok az első könyvedhez! Én is úgy gondolom, hogy nincs is csodálatosabb érzés, mint az első alkotást a kezembe fogni. Én már annak örültem volna, ha senki nem is ismeri a könyvemet, de legalább egy példányt a kezembe foghatok. :)

    Szinte minden nap elképzelem a pillanatot, mikor megjönnek a nyomtatott példányok, és végre ott lesznek a kezemben. Pedig addig még sok idő van sajnos, de legalább teljesen az enyém lesz, mert a rávalót is én tettem félre rá.

    Köszönöm az érdeklődést is, szívesen elküldöm neked, ha adsz egy email címet. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, sok embernél megfigyelhető a sokat akar a szarka... Jó melót akarnak és normális kapcsolatot, de tenni érte semmit.

      Köszönöm szépen! :) Mikorra várható a könyv megjelenése? Csak mert szívesen elolvasom előre is, de még szívesebben vásárolnám meg :)

      Törlés
    2. Ó, az még messzebb van :) Az év vége felé terveztem, az a maximum határidő.

      Engem pedig érdekelne a te könyved! :) Leírnád nekem a címét? Köszönöm!

      Törlés
    3. Gondolom itt a blogon lesz majd róla infó, akkor rávetem majd magam :)
      Az én könyvem címe: Első tánc :)

      Törlés
    4. Igen lesz :) Úristen nagyon szép a borító! Na ezt tuti megveszem! Figyelj csak, nem vagy elérhető esetleg facebook-ob, vagy valami privát email címen? Szívesen beszélgetnék veled erről :) Köszönöm!

      Törlés