2016. július 12., kedd

Kreativitás, mint szakma?


Ezt a bejegyzést az a barátnőm írta, aki szintén olyan kreatív lélek mint én. Rengeteg a közös bennünk, mert mindketten írunk, blogolunk, és gyakran gondolkodunk el a világ nagy kérdésein, az igazságtalanságok rengetegén és a kezdő írók helyzetén.

Az írás a szívügyünk, írók vagyunk, szükségünk van egymásra, hogy kitartsunk. Ha tetszett a bejegyzés, látogass el az Írógép oldalra is!
"Ha szétnézel a világ oktatási rendszerében, szinte mindegyikben megtalálod a művész képzést. Tanulhatsz festeni, faragni, rajzolni, zenélni és írni is. De valóban megéri?

Nem is olyan régen, ha megkérdezték tőlem, beiratkoznék-e kreatív írás kurzusra, minden hezitálás nélkül igen volt a válasz. Hogy egy olyan diplomám vagy oklevelem legyen, ami azt bizonyítja a világnak, "Hello, én író vagyok?" 

Ki nem hagynám!

Most azonban már nem így gondolom. El is mesélem, miért.
Rengetegszer tapasztaltam már, hogy az emberek (beleértve magamat is) hajlamosak a divat vagy a dac kedvéért (mondván, ha neki van, nekem is kell) belevágni dolgokba, amit a szívük mélyén nem is szeretnének igazán. Így elmennek jogot tanulni, mert az milyen menő, vagy híres színészek lesznek, hogy a gyerekkori elnyomásukat levetkőzzék és visszavágjanak az őket elnyomóknak.

Csakhogy a valóságban az illetőnek köze sincs a joghoz és olyan szégyellős, hogy a tárgyalóteremben meg sem mer szólalni. A másik meg egy monológot nem tud elmondani és semmi érzelem nem látszódik az arcán. Ja, és nem mellesleg a régi szekálók, már rég nem foglalkoznak velük, ugyanis többnyire már más vérét szívják.

Az írás is pont ilyen. Sokan gondolják, hogy ha elmennek egy kreatív írás iskolába, akkor minden bizonnyal egyenes és aranyozott út vezet a sikerkönyvekig és a világhírnévig. Én is ebbe a hibába estem. De aztán rájöttem (kis segítséggel), hogy a világot nem érdekli, van-e papírom arról, hogy író vagyok, ha közben meg egy könyvem sincs. Ellenben, ha könyvek tucatjait írom, senki nem foglalkozik a végzettségemmel.

Elgondolkodtam, talán nem is nekik akarom/akarjuk bebizonyítani, hogy írók vagyunk, hanem önmagunkat ámítjuk. Mert félünk, hogy mi van, ha mégse megy ez nekünk. Viszont, ha van egy hivatalos papírom, ami tanúsítja, akkor már csak igaznak kell lennie, nem?

Nem feltétlen....
Nem azt mondom, hogy nem jók az ilyen képzések, mert minden bizonnyal mindenkin van mit csiszolni, mindenki tud tanulni, inspirálódni, de ne ess abba a hibába, hogy belesétálsz olyan valamibe, amihez nem fűlik a fogad. Gondold végig!

 Én végiggondoltam és arra jutottam, hogy önmagad figyelése, mások véleménye, a szókincsed fejlesztése és napló vagy blog vezetése is elég lehet. Na, meg az élettapasztalat. Ugyanis, ha elteszed a régi írásaidat, látni fogod, hogy mennyit fejlődtél vagy esetleg stagnálsz. A naplódban, blogban írhatsz egy rakat témáról, ezzel is rutinná válik az írás. A kritika pedig ráébreszthet arra, hogy mit rontottál el, vagy éppen mi az erősséged.

Természetesen, nem akarok senkit lebeszélni, hogy iskolai szinten képezze magát, de azt látom (és nem csak a művészi területen), hogy tele van a világ olyan emberekkel, akik a jól csengő hangzás miatt tanulnak valamit aztán semmit nem kezdenek vele. Az írás hivatás, vagy erre születsz vagy nem."


További cikkekért kattints >>

Bejegyzéseinket, gondolatainkat megtalálod a FACEBOOK oldalunkon is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése