2016. július 28., csütörtök

Neked mi a legnagyobb félelmed íróként?


Az írás igazán trükkös dolog. Belevetjük magunkat, átadjuk mindenünket a történetnek, kiírjuk magunkból szenvedélyes gondolatainkat és fájdalmainkat. Kitartunk akkor is, amikor utálóink azt mondják, hagyjuk abba, tovább küzdünk, amikor már a saját korlátainkon is túlléptünk, és állandóan azon vagyunk, hogy fejlődjünk, tanuljunk, hogy jobb írókká váljunk.

Mindannyian szembesülünk ezekkel a problémákkal és félelmekkel, vannak, akik nap mint nap. Akad, hogy megijedünk, és inkább nem folytatjuk, de néhányunk képes túllépni az akadályokon.

Ez a bejegyzés azoknak szól, akik nem tudnak mit kezdeni a félelmekkel, aggályokkal, de azoknak is hasznos lehet, akik már kemény harcosok, ugyanakkor kell néha, hogy valaki emlékeztesse őket: a félelem normális dolog.

Emlékszem mennyire féltem, amikor néhány ismerőshöz, barátomhoz került az első befejezett történetem. Folyamatosan azon rágódtam, hogy mi van, ha valamelyik jelenet nem hiteles. Ha nem koherens a történet? És, ha valamit nem vettem észre? Aztán mindig megnyugtatom magam, hogy ezzel semmi baj. Ez a saját művem, persze hogy tökéletessé akarom tenni, de szem előtt kell tartanunk, hogy nem lehet mindenki igényének megfelelni. Lesznek, akik utálni fogják, vagy éppen unni, de lesznek olyanok is, akiknek tetszik majd, és ezekre az emberekre kell koncentrálni.

A félelmek azért veszélyesek, mert elveszik az erőnket. Bekúsznak a tudatunkba, és kis ördögök formájába folyamatosan azt suttogják: neked nem kéne írónak lenned; úgyse vagy elég jó; nem lesz ebből soha könyv. Ilyenkor kell őket jól tarkón vágni, és megmutatni, hogy márpedig nincs igazuk!

Tudnod kell, hogy nem vagy egyedül!

Sose add fel, sose hagyd abba, mert írni gyönyörű dolog, és nem tudhatod, mit hoz a jövő. Ahogy ez a William Zinsser idézet is kimondja:

„Ha az írás nehéznek tűnik, az azért van, mert nehéz is. Ez az egyik legnehezebb dolog, amit az ember csinálhat.”

Ez persze így van, de kimaradt belőle az írás pozitív oldala. J Hisz annyira csodálatos dolog egy új világot alkotni, új karaktereket megismerni, akikkel azután hónapokat töltesz együtt, végül pedig búcsút veszel tőle a történeted végén. Aztán ott van az elégedettség, amit akkor érzel, mikor leütöd az utolsó betűket, és majd kicsattansz a lelkesedéstől. 

A lényeg, hogy amikor félsz a kudarctól, a gyalázóktól, az utálóktól vagy a saját elvárásaidtól, jusson eszedbe, hogy nem vagy egyedül. Minden író melletted van még ha nem is tudsz róla , mert egy csónakban evezünk.

Ha szorongsz vagy félsz valamitől, akkor ülj le szépen az asztalodhoz, és tedd azt, amihez a legjobban értesz. Írj! Írd ki magadból mitől is rettegsz annyira, mert amint elkezdesz szembenézni a félelmeiddel, azok erejüket vesztik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése