2016. július 1., péntek

George R. R. Martin: Trónok harca


A Trónok harcával sorozat formájában ismerkedtem meg. Sokat reklámozták, ezért akaratlanul felfigyeltem rá. Meg kell jegyeznem, hogy kezdetben nem nyerte el a tetszésemet, sőt igazán bosszantó volt látni, mennyire igazságtalan. Aztán két dolog történt. Rájöttem, hogy gyakorlatilag a világ is ilyen, tehát teljesen élethű. A másik pedig, bár nem tetszett, mégsem tudtam abbahagyni. Szinte faltam a részeket.


Már elkezdődött a legújabb évad, amikor nekifogtam az első kötetnek. Ijesztő volt, hogy mennyire gyorsan olvasom, és mennyire nem haladok. J  Csak azt vettem észre, hogy már 300 oldalon is túljutottam, mégsem történt olyan nagyon érdemleges dolog benne, ráadásul még midig megvan a könyvnek több mint a fele.
Ennek ellenére nagyon élveztem és jó volt olvasni is. Én soha nem szerettem olyan jellegű történetet írni, ahol több szereplő szemszögéből zajlanak az események, de ez pont attól olyan jó, hogy a legtöbb főszereplő szót kap benne.

Érdekes, mert arra számítottam, hogy lesz benne egy csomó eltérés, ami a sorozatot illeti, de túl sokat nem találtam (lehet azért, mert már elég rég láttam az első évadot). Voltak azonban olyan jelenetek, amik teljesen máshogy alakultak. Mondhatnám úgyis, hogy hatalmas eltérést mutattak. Csak a példa kedvéért, a sorozatban Drogo megerőszakolja Daeneryst, míg a könyvben szó sem volt erőszakról. Engem ez azonnal megfogott.

De térjünk vissza az alapokhoz azok kedvéért, akik talán nem ismerik a történetet.

„Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg. 
Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel. 
Forrás: moly.hu

Fontos megjegyeznem, hogy nem szabad egy karaktert sem megkedvelni, mert tuti, hogy hamarosan lefejezik, leszúrják, megfullad, leesik valamelyik szikláról, megeszik a kutyák vagy a mások.
Spoiler következik. Kezdetben nagyon szerettem Drogo meg Deni jeleneteit, aztán persze Drogo meghal. Utána Robbról és a feleségéről gondoltam, hogy mennyire édesek, és imádtam a szerelmüket, erre… Hagyjuk is!

Később Jon keltette fel a figyelmemet, és persze, hogy leszúrják! Úgyhogy sajnálatos módon meg kellett tanulnom, hogy ne ragaszkodjak a karakterekhez, és kevésbé fog kiakasztani a haláluk. Persze még mindig tudnak meglepetést okozni.

Ugyanakkor van ennek jó oldala is. Több olyan szereplő van, akit szívből gyűlöltem, de megnyugtató volt tudni, hogy úgyis meghalnak. J

„Ha a hatalmasok játszmáját játszod, győzöl vagy meghalsz. Nincs középút.”

Azt kell mondjam, nem véletlenül van annyi rajongója, és nem véletlenül várják tűkön ülve a legújabb részeket. A történet képes arra, hogy teljesen magával ragadjon. Néha kínszenvedés olvasni a hosszabb és unalmasabb részeket, de akkor is letehetetlen.


Mindannyian tudjuk, hogy alkalmanként születnek egyedi és hatalmas történetek, olyan kivételek, melyeket emberek milliói olvasnak és imádnak. Könyvek, melyek igazi fanatikus rajongótábor összeverődését eredményezik. Ez is kétségtelenül egy ilyen alkotás. 

Már elérhetőek vagyunk a FACEBOOKON is! :)

2 megjegyzés:

  1. Én is már jó ideje szemezgetek ezzel a sorozattal (és a könyvekkel is), de valamiért még nem sikerült rávetnem magam. Talán azért, mert el voltam havazva más sorozatokkal. Viszont nagyon sok pozitív véleményt hallok róla, talán nem ártana végre belekezdenem. :'D

    VálaszTörlés
  2. Szerintem érdemes lenne belefognod :)

    VálaszTörlés