2016. július 21., csütörtök

Az olvasás írni tanít


Stephen King nagy mondása, hogy aki író akar lenni, olvasson sokat és írjon sokat. Ez természetesen evidens, de ideje, hogy kicsit jobban kiforgassuk azt a kérdést, hogyan tanulj meg írni olvasás által.

Amikor olvasunk, annyira belemerülünk a történetbe, hogy faljuk az oldalakat, de néha érdemes egy kicsit lelassulni és figyelni. Figyelni a szóhasználatra, a stílusra, a szereplőkre, a környezet és a szereplők leírására és a képek alkalmazására.

Vannak olyan írók, akik annyira részletesen tárják elénk a környezetet, hogy szinte érezzük az illatokat és teljesen át tudjuk élni, látni véljük mi magunk is. Mintha mi lennénk a szereplők, és belecsöppentünk volna egy csupa szín, csupa kép világba.

A Stephen King könyvek és a Híres trónok harca sorozat pontosan ilyen számomra. Nagyon sokat tanultam belőlük.

Néha nem árt a kezünkbe venni a legnagyobb és leghíresebb műveket, amik kiállták az idő próbáját. Biztosan van már néhány ilyen a fejedben. Olvasd el ezeket újra és kérdezd meg magadtól, hogyan képesek még mindig fenn tartani az érdeklődést?

Francine Prose, a Reading Like a Writer írója, azt tanácsolja, hogy ezek a nagyszabású művek legyenek mindig kéznél, ha írunk, hogy erőt meríthessünk belőlük. Hogy mindig felül tudjuk vizsgálni, csiszolgatni tudjuk a szóhasználatunkat és hasonlatainkat.

Prose azt is javasolja, hogy figyeljük meg a briliáns mondatokat. Nyissuk fel valahol a könyvet, és tanulmányozzuk a mondatokat, a hosszukat, a felépítésüket.

„Az olvasás a legjobb módja annak, hogy írni tanulj.”

 Tehát már nagyon jól tudjuk, hogy az írók számára elengedhetetlen, hogy olvassanak. Ez segít felfedezni a híres írók technikáját, a trükköket, hogy azután alkalmazd a tudást és kialakítsd a saját stílusodat.

És ez talán a legfontosabb! Természetesen kell, hogy legyen szókincsed, hogy választékosan, árnyaltan fogalmazz, és egy napfelkeltés jelenet ne csak annyiból álljon, hogy éééés feljött a Nap, hanem tudd érzékeltetni a gyönyörűséget is. De ezen túl rendelkezned kell egy saját stílussal, mint Stephen King, Leslie L. Lawrence, vagy George R. R. Martin. Például a Lawrence könyveket bármikor fel tudjuk ismerni (már azok, akik olvassák). És most nem a borítóról beszélek, vagy arról, hogy hatalmas betűkkel virít a neve könyvről. Hanem arról, hogy amikor beleolvasol rögtön tapintható az egyénisége.

Annyit szeretnék még megemlíteni, hogy nem csak a regények forgatása a fontos. Pontosabban fogalmazva, ha egy krimit írsz éppen, a legjobb, ha krimiket tanulmányozol, de ezen túl nem hagyod figyelmen kívül a pszichológiai könyveket sem. Hisz tudjuk jól, hogy egy krimiben mindig van gyilkos, és az olvasót nem csak az érdekli, hogy ki a gyilkos, hanem hogy miért gyilkolt? Ezt pedig hogyan tudnád valóságossá tenni, ha nem vagy jártas mondjuk a pszichológia ide tartozó területeiben?

 Amikor elkezdtem írni (általános iskolában), nem figyeltem semmire. Sem a szóismétlésre, sem arra, hogy logikusan építsem fel a történetet, de az árnyalt fogalmazásra és a hasonlatokra sem. Nagyon felszabadító volt így írni. :)

Most, hogy már tapasztaltabb vagyok rájöttem, hogy mennyi mindenre kell koncentrálni. Én mégis azt mondom, hogy írd azt, ami a szíveden van, aztán ráérsz javítani a béna részeket, ha már befejezted a könyved. Én a legutolsót, kb. háromszor olvastam újra és írtam át. Voltak jelenetek, amiket tipikusan csak írtam és írtam, aztán a javításnál vettem észre, hogy az elgondolás az nagyon jó, csak a mondataim bénák.

De nincs olyan, amin ne tudnál változtatni szóval csak írj!
És persze ne felejtsd el lájkolni a Facebook oldalam!

2 megjegyzés:

  1. Ismét egy szuper bejegyzés ;)
    Az olvasás valóban segít, ezt már én is észrevettem. Miután egy nap alatt kiolvastam a Sötét helyeket (16 órás vonatút alatt volt időm :D ), leültem a gép elé, és csak úgy ömlöttek belőlem a szavak, ráadásul szépen, árnyaltan fogalmazva. Ez azért érdekes, mert nem vagyok jó a leírásban. Nekem "felkelt a nap" és kész :) Nem tartom fontosnak, hogy leírjam, milyen árnyalatú fénysugarakat szórt a betonházak tetejére, mert fél oldal múlva az olvasó arra se fog emlékezni, hogy volt ilyen rész. Én cselekménypárti vagyok :) A többit úgyis mindenki el tudja képzelni.
    Ettől függetlenül nagyon szép leírásokat olvastam, amik elnyerték a tetszésemet. Lehet, hogy minden írás "session" előtt olvasnom kéne :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! :)

    A Sötét helyek egy nagyon jó könyv :D Vannak egyszerűen olyan történetek, amik beindítják az embert. Én rég olvastam ilyesmit, valahogy most nem hatnak rám. De arra emlékszem, hogy a Démon jele című könyv után nagyon beindult a fantáziám. :)

    Igen, ebben igazad van, hogy az olvasó nem fog rá emlékezni :D én valahogy mégis szeretem ezeket a dolgokat árnyaltan leírni.

    Igen, lehet ez egy jó megoldás lenne :)

    VálaszTörlés