2016. június 21., kedd

Hogyan kezdj el írni: 10 tipp kezdő íróknak


Mindig nagy álmod volt, hogy könyvet írj? Mindennél jobban szeretnéd látni a nevedet a bestseller listákon? Sokan vagyunk ezzel így, de egyesek egyszerűen nem tudják, hogyan kezdjenek bele, míg mások mindig megakadnak. Itt van néhány tipp, ami segít, hogyan válj igazán jó íróvá.


1. Olvass sokat!
Minél többet olvasol, annál jobban fog menni az írás. Miért? Mert bővül a szókincsed, választékosan fogsz fogalmazni, jók lesznek a metaforáid, a hasonlataid és szép árnyalt lesz a szöveged. Minél több témában, műfajban olvasol, annál szebben tudsz majd fogalmazni, és annál műveltebb leszel.

2. Írj minden nap!
Erre a legjobb kifogás, hogy nincs rá idő. Én pedig azt mondom, hogy arra van idő, amire akarjuk, hogy legyen. Nem kell órákat tölteni vele, nem kell egy nap alatt megírni egy egész könyvet, csupán szánj rá annyit, amennyi az idődből kitelik. Ha egy oldal születik meg, akkor annyi. Azzal is közelebb vagy a célodhoz.

3. Ne javíts, csak írj!
Ha a helyesírásra figyelsz, akkor a történetre kevésbé tudsz koncentrálni. Ebből pedig jó kis írói válság születhet. Ahelyett, hogy az írás tökéletességén aggódsz, engedd el, és figyelj inkább a történetre. Majd később javítasz!

4. Hozz létre egy vizuális képet!
A leghatékonyabb és legjobb írók tudják, hogyan kell játszani a szavakkal, hogy az olvasó fejében lepörögjön a történet vizuális formája. Minél láthatóbbá teszed a történetet, annál több eredményt érsz el. Fogalmazz úgy, hogy szinte érzed az illatokat, hallod a hangokat, és érzékelsz mindent, ami körülvesz. Erre nagyon jó taktika, ha megállsz egy pillanatra, és elképzeled a szituációt, vagy minél több impulzust gyűjtesz be. Például, ha egy határvidéki jelenetet írsz, keress egy olyan helyet, ami a legrelevánsabb, és írd le részletesen, mit látsz magad körül, az érzést, amit kivált belőled, mindent impulzust.

5. Használd a személyiséged!
Bizonyos írók azért lettek annyira híresek, mert hozzáadták a saját személyiségüket a történethez. Ha szellemes vagy, legyen szellemes a történeted is, ha szarkasztikus vagy, akkor gúnyolódj! Légy, aki vagy, és ezt mutasd meg a könyvedben is.

6. Mielőtt javítanád…
Bár az első könyv írása nagyon izgalmas, és azt akarjuk, hogy minél előbb lássa a világ, először át kell szerkesztened. Igen, itt az ideje annak, hogy kijavítsd a helyesírási hibákat és az összefüggéseket. Ahhoz, hogy ezt megtehesd, pihentetned kell. Nem egy napot, nem kettőt. Heteket, sőt akár hónapokat is. Így kitisztul a fejed, elfelejtesz részleteket, és újult erővel tudod belevetni magad a történetbe. Jobban észreveszed a hibákat, mintha rögtön a befejezést követően kezdtél volna bele a javításba.

7. Amikor szerkeszted, olvasd hangosan!
A legjobb tipp, amit valaha kaphatsz, hogy javításkor olvasd el hangosan. Ha csak magadban olvasod nagyobb a valószínűsége, hogy átugrod a hibákat, és nem is figyelsz annyira. Azonban, ha hangosan olvasol, könnyebben észreveszed az elírást, ha kimarad egy szó, vagy egy mondat valójában nem is értelmes.

8. Ne ragaszkodj!
Időről időre fogunk olyan jeleneteket írni, amik nem állják meg a helyüket. Lehet, hogy nem voltunk jó passzban, bénán sikerültek, és valójában nekünk sem tetszenek. Lehet, hogy ez csak egy oldal, de az is, hogy egy egész fejezet. Ne ragaszkodj, írd át! Ha bénának érzed, töröld ki! Ugyan nem lesz tökéletes a sztorid, mert tökéletesség nem létezik, de azért törekedhetünk rá, nem igaz?

9. Legyen valaki, aki elolvassa a munkád.
Miután végeztél az első könyveddel küldd el néhány barátodnak, a családtagjaidnak, azoknak az embereknek, akikben megbízol, és tudod, hogy őszinték lesznek hozzád. Fel kell azonban készülnöd a negatív kritikákra is. Ha nem vagy hajlandó ezeket felvenni, akkor minek kérdezel? Tudatosítsd magadba, hogy ezek a kritikák érted vannak.

10. Higgy a munkádban!
Mindenekelőtt hinned kell abban, amit csinálsz, és ha az írás tesz boldoggá, akkor ez menni is fog. Nem számít, ki mit gondol, te csak élvezd a munkát és higgy magadban! 


Ezeken a tanácsokon kívül van még egy fontos dolog. Akard! Ha nem akarod igazán, akkor nem is lesz belőle semmi. Azok az emberek rendkívülien erősek, akik minden pillanatban a céljukért küzdenek. Elárulom, ők a tuti befutók!

Ha tetszenek a bejegyzések, ne felejtsd el lájkolni a FACEBOOK oldalam! :)

2 megjegyzés:

  1. A 9. pontnál eszembe jutott egy hozzászólásom, amit Facebookon írtam. Olyan oldalak kerestettek, ahol bétákra lelhet az ember, a poszt alatt pedig kialakult egy beszélgetés, többek között arról, hogy akkor érdemes bétáztatni, ha "a sértődős korszakán már túl van az ember".

    Az én hsz-em egy részlete pedig: "Kritizálni őszintén és kemény kézzel kell, főleg ha az illető önmaga kér véleményt. :) Ez egy tény, és ha valaki nem tudja vállalni a bétázással járó esetleges fájdalmakat (ez bugyután hangzik, de ugyebár sokaknak nagyon nehéz megedződni), az ne kérjen bétázást, illetve kérjen, csak akkor számítson a lehetséges keménységre és (!!) kívánja edzeni vele a lelkét. Mert kell. Viszont ezeket a kritikákat emberi hangnemben kell tálalni. Mi sajnos a csoportban találkoztunk már olyan szerzettel, aki nem így tette, és (néhol személyes vélemény miatt) a végére lefitymáló fröcsögés lett az amúgy építő jellegűnek és alapból nagyon is hasznosnak induló véleményéből. De azt hiszem, az ilyen alpáriság nagyon ritka eset. :)"

    Szóval igen, fel kell készülni, de meg kell tudni különböztetni a kemény kritikát a fröcsögéstől. A kemény kritikát meg kell fogadni, a fröcsögést, vagy a fröcsögés részét meg nem felvenni.

    Nagyon jó bejegyzés lett! :) És kedvelem, hogy az apró lépéseket is nagyra tartod. Hisz tényleg azzal is közelebb vagyunk a célunkhoz. Több lépcsőfokot egyszerre pedig úgyis veszélyes ugrani.

    VálaszTörlés
  2. Igen, nagyon fontos, hogy felismerjük a valódi kritikát, és azt, aki csak féltékenységből húzza le a történetet. Én ezért olvastatom csak olyanokkal, akikben megbízok. Így lehet kevesebb hasznos tanácsot kapok, mintha több tízen olvasnák, de ezekről tudom, hogy minőségiek.

    Köszönöm ismét a dicsértet és a hozzászólást.

    Igen nagyra tartom az apró lépéseket, mert már megtapasztaltam, hogy mennyire fontosak. Sokan azt gondolják, hogy a nagy dolgok számítanak, pedig nem igaz.

    Vegyünk például egy veszekedést, tök nagy dolog, ugyanakkor sok kis apróság vezetett hozzá. Olyan dolgok, amik a tudatunk legmélyén rejtőznek, pici hibák, amik becsúsztak de elhessegettük, mert "ez csak apróság". Aztán a sok kis dolog összegyűlik, megdagad és egy hatalmas vita, veszekedés lesz.

    Ez a jó dolgokkal is így van. Apa mindig azt tanította nekem, hogy ha meglátok egy kis virágot a földön még ahhoz is hajoljak le, és nézzem meg mennyire csodálatos. Nem csak egy hatalmas, viruló rózsa lehet gyönyörű, hanem egy kis apró út széli virág is. És amikor az ember ráébred erre, elkezd értékelni olyat is, mait korábban nem, elkezd örülni és változni.

    VálaszTörlés