2016. június 5., vasárnap

Demi Lovato: Légy erös


Nem gondoltam volna, hogy több kérdésemre a választ ebben a könyvben fogom meglelni. Pont jó időben érkezett, és mintha teljesen hozzám szólna. Mostanában - pont mikor ekkora szükségem van rá - mindig megtalálom a megfelelő könyveket, és ez jó érzéssel tölt el.

Azt szoktam mondani, hogy az a valóság, amiben hiszel, és én hiszek abban, hogy bármilyen problémám van, megtalálom rá a megoldást. Hogy bármire van is szükségem, azt valamilyen módon úgyis megkapom, mert kell a fejlődéshez, a gyógyuláshoz vagy a tanuláshoz.
Sokan vagyunk, akik nem hiszünk semmiben, mégis várjuk, hogy az ölünkbe pottyanjanak a dolgok. A világ sajnos nem így működik.

Demi könyvében rengeteg hasznos tanács van, nagyon sok olyan dolog, ami elgondolkodtatja az embert, de ez mind kevés. Kevés abban az esetben, ha az egyén nem hajlandó változtatni, ha nem hajlandó azt mondani, hogy elég, igaza van, tennem kell valamit. Mert hiába a jó könyv, ha mi túl makacsak, vakok, vagy fásultak vagyunk ahhoz, hogy egy jobb életet teremtsünk magunknak.

A változás ott kezdődik, hogy amikor egy pozitív gondolat átsuhan az agyadon, és rögtön jön rá a negatív "úgyse lesz belőle semmi" vagy "úgysem sikerül" gondolat, akkor megmakacsoljuk magunkat, és nem engedünk neki. De az emberek többsége gyenge, és enged ezeknek a negatív gondolatoknak. A napokban rájöttem, hogy a legnagyobb erő abban rejlik, hogy képes vagy felvenni a harcot a saját gondolataid ellen.

Nagyon sokszor azért nem vagyunk képesek egy jobb életet létrehozni magunk körül, mert állandóan a világot hibáztatjuk. Vagy pedig valaki mást. De az a helyzet, hogy a saját nyomorúságodnak az oka te magad vagy. 
Azt szokták mondani, hogy majd ha ez meg az lesz, akkor boldog leszek. Majd ha itt meg ott élhetek boldog leszek, majd ha ez meg az megvalósul boldog leszek, de valójában soha nem lesznek azok, mert a fő probléma mindig jelen lesz: saját maguk.

Sok embertől hallom manapság, hogy nem tudnak mit kezdeni az életükkel, kétségbe vannak esve, és nem tudják, hogyan tovább. A felelősség és a kilátástalanság rémisztő, és én is ebben szenvedek. Képes voltam segítséget kérni, átértékelni a dolgokat, és bár nehéz, sok energiát igényel, de igyekszem változni. 

Sokaktól azonban azt hallom, hogy se idejük, se pénzük segítséget kérni, majd akkor dolgoznak a problémájukon, ha..., majd akkor meg fog oldódni, ha... és így tovább.
Az első gondolatom ehhez, hogy a probléma önmagától soha nem oldódik meg. Szóval ha hátradőltél karba tett kézzel, hogy majd az idő rendbe hozza, elárulom, hogy nem fogja. A problémák nem arról híresek, hogy önmaguktól megoldódnak. Talán csak a mesékben.
A  másik az, hogy ha meghallok egy kifogást rögtön az jut eszembe, hogy az illető nem is akarja igazán. Jó ott az a probléma, de még mindig kevesebb energia elviselni, mint azon dolgozni, hogy elmúljon. AZ mellékes, hogy időközben tönkremegy az élete, de akkor még mindig ott van a világ hibáztatása, nem igaz?

Egyre többet tapasztalom azt, hogy az emberek másba sem jók, csak kifogásokat keresni, másokat hibáztatni és beletörődni. Ezek pedig a legnagyobb gyengeségek.

A légy erős felszólítás nagyon jól tükrözi a könyvet és a tartalmát, de az nem lehet erős, aki nem akar az lenni. Mert ha akarok valamit, akkor elérem, ha pedig nem, akkor soha nem akartam igazán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése