2016. június 14., kedd

Barcelona: második felvonás


A gép hajnalban indul, már 5 óra előtt a repülőtér forgataga kellős közepén állok és várom az útitársam. Életem második repülésére készülök, bár még az első élménye is ott lüktet bennem.
Ez az első alkalom, hogy egyedül (vagyis egy barátommal, de a családom nélkül) utazom külföldre, de egy cseppet sem félek. Inkább izgatott vagyok és várakozva pislogok körbe.
Hat óra után már a repülőn ülünk, én az ablak mellett, és kíváncsian kémlelem a mellettünk elguruló tájat. A gép felszállásra kész, lerugaszkodik, és már a levegőbe is vagyunk.
Az alattunk elterülő táj csodálatos és lélegzetelállító. Minden aprócska, a földek, a folyók, a falvak, a házak.


Ismerős forma tűnik fel a szemem előtt, és elmosolyodom amikor rájövök, hogy máris a Balaton fölött repülünk. A következő kép, amire feleszmélek már a Francia Riviéra.
A felhők valami eszméletlen látványt nyújtanak az égből. Olyanok, mint egy hatalmas vattapamacs. Egyszerűen nem tudok betelni velük.
A landolást követően a Renfe vonaton ülve (ami a reptér elhagyásának legjobb módja), már a torkomban dobog a szívem és átjár az örömmámor. Ugyanakkor még mindig nem tudom elhinni, hogy újra itt vagyok.
A következő kép a La Rambla emberáradata, ami visz magával egészen a kikötőig. Barcelona olyan sajátságos hangulatot áraszt, amit nem lehet szavakba önteni, különösen, ami a sétányt illeti.
Elhaladunk a kis bódék mellett, a fák árnyékában a sok helyi és turista között, miközben próbáljuk feldolgozni ezt a rengeteg impulzust.
A szállás elfoglalása után rögtön neki is vágunk a városnak. Egy térkép, egy kép a metróhálózatról, egy flakon víz, fürdőruha, T10-es jegy, egy útikönyv és némi pénz. Egy apró táskával vesszük nyakunkba ezt a hatalmas várost.
Három napot vagyunk csupán és nehéz beosztani az időt, de kiegyezünk egy könnyed és teljesíthető útitervben: a Güell Palota, a Katedrális, a Sagrada Família, a Mágikus szökőkút, a La Boqueria piac, a Gótikus negyed, a Parc de la Ciutadella és a Camp Nou. Hiába voltam már itt korábban, hiába láttam már ezen látnivalók egy részét, mégis ugyanúgy élvezem, mint első alkalommal.
A legnagyobb élményt mégis a tenger jelenti. Tavaly nem volt túl sok időnk, hogy kiélvezhessem, de most minden alkalmat megragadok.
A homokban fekve hallgatom a tenger hullámzását és a sirályokat. A nap erősen süt, de a szeles idő elveszi az élét. A tenger és a környező éttermek illata összekeveredik a homok és a naptej kellemes aromájával. Olyan nyugalom száll meg, amit már régen éreztem, és ez minden eddigi élményt felülmúl.
A második napon már belemerészkedek a hullámok közé, bár nem vetem bele magam. Élvezem, ahogy a homok körülöleli a lábam, és teljesen magával ragad aranyos csillogása. A víz tiszta és könnyen megszokható. A feneket pásztázva meglátok valami gyönyörűt: egy nagy kagyló. Elmosolyodom és lehajolok érte. Ez az ajándékom Barcelónától.
Közeleg a naplemente, hűlik az idő és egyre hűvösebb a szél is. Ideje indulni, a második nap is eltelt, de még mindig van programunk estére. Megfogom a cipőmet és végigsétálok a parton, pont ott, ahol a hullámok még elérik a lábamat, könnyedén körülölelik és felcsapnak a combomig.
Tudom, hogy hamarosan búcsút kell mondanom, így veszek még néhány mély levegőt, és el sem szakítom a tekintetem a végtelen kékségről. Mellettem emberek napoznak, gyerekek szaladgálnak és játszanak, de én semmit nem érzékelek ezekből. A tenger a mindenem.
A harmadik nap még belemerülünk Barcelona varázsába, de már ott dobog bennünk az indulás. Beülünk még egy kávézóba, rendelek egy muffint és egy narancs juice-t, amit előttem facsarnak. Többek között ez is egy apróság, amit úgy imádok ebben a városban.
Számos elkeveredéssel, nyelvi problémákkal, egymás elvesztésével majd újra megtalálásával fűszerezve, mégis felejthetetlen élmény marad, mert sikerült megtanulnom valami fontosat: történjék bármi, még egy idegen országban is képes vagyok boldogulni.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése