2015. december 6., vasárnap

Elizabeth Little: Amíg a lányod voltam


A szerelem akkor kezdődött, mikor elhangzott a következő mondat egészen pontosan a 62. oldalon: "A nap hirtelen kel fel itt a prérin, a borotvaéles, hideg fénycsík azonnal végighasít mindenen a horizonton, végig az üres földön, egyenesen bele a kurva szemembe." 

 Már az elején kiderült, hogy nem egy mindennapi stílusú könyvről van szó, de ez a mondat úgy megnevettetett, hogy a könnyem is kicsordult. Innentől kezdve egy kicsit nagyobb figyelemmel olvastam, ugyanis kezdetben a különös stíluson kívül, nem volt más, ami megfogott volna. 


Történet a könyv hátuljáról: 
"Janie Jenkins szexi, okos, és nemrég szabadult a sittről. Évekkel ezelőtt a lányt az évtized perében elítélték anyja meggyilkolásáért. Ártatlanul ült, vagy mégsem? Az anyja gyönyörű volt, gazdag és elviselhetetlen. Úgy játszott a férfiakkal, ahogy macska az egérrel. Valaki brutálisan végzett vele, és Janie nevét írta fel vérrel a holttest mellé. Szabadulása után a lány megfogadja, megtalálja anyja valódi gyilkosát... 

 A nyomok egy Dakota állambeli porfészekbe vezetnek, ahol mindennek és mindenkinek története van. Egy kifakult fotó, egy elhagyott ház, egy gyűrött napló mindösszesen ennyi maradt a lányra az anyai örökségből, ám ez is éppen elég ahhoz, hogy mindent összezavarjon. Janie egy dologban biztos: gyűlölte az anyját. De hogy megölte volna? Az álmos kisváros sötét titkokat őriz, és a médiával, a rendőrséggel és egy nem akármilyen rosszakaróval a nyomában Janie kénytelen időben leleplezni magát, ha nem akarja újra ő elvinni a balhét..."

 Meg kell jegyeznem, hogy a főhősnőnk kezdetben rettenetesen idegesített! Pont azokat a személyiségjegyeket hordozza, amit mindig is utáltam egy lányban. Mindenesetre ez nem tántorított el, mert a történet jónak ígérkezett.

Janie nem csak eszes volt, de jó emberismerő is, és ez nagyon jól érvényesült a történetben. Ez volt az, ami előre vitte, és a sikert eredményezte. Az írónő eltalálta a karakterét, a személyiségét és a gondolkodásmódját. Egy pillanat sem volt, amikor untam volna a történetet. Ha abba kellett hagynom, mindig azon gondolkodtam, hogy mikor folytathatom végre. Izgalmas volt, és fordulatos.

A nyomozás is megállta a helyét, mindenből következett valami, és ami a legfontosabb, hogy logikusan. Nagyon nehéz egy ilyen folyamatot úgy a papírra vetni, hogy minden klappoljon. Tudom, mert már írtam hasonló történetet.

 A férfi karakter nagyon mulatságos volt, és tetszett, ahogy kialakul a főhősnővel egyfajta fura kapcsolat. Vonzódtak egymáshoz, de mindketten erős személyiségek és látják a másikban, hogy valami turpisság van amúgy a háttérben.

 Janie nagyon ésszerűen és racionálisan gondolkodott, amit végig lehetett kísérni. Mindent végigvezetett a fejében, és csak ezután döntött.Irigylésre méltó tulajdonság! :)

 A végére természetesen minden szál összefutott. Janie előtt is megvilágosodott néhány dolog, többek között az is, hogy az anyja miért írta le a saját vérével a nevét. Akármilyen volt is a kapcsolatuk, még akkor is a lányát mentette.

 Tetszett, hogy jelentéseket, híreket szúrtak közbe, így megismerhettük a múltat, a kihallgatásokat, és tisztában lehettünk azzal is, hogy hol tart a "kerítsük elő Janie-t hadművelet".

 "When you're so busy thinking about how awful you feel you forget for a moment how awful you are."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése