2015. november 18., szerda

Sarwat Chadda: Az ördög csókja

***Spoiler***
Ha a sors foggal és körömmel harcol azért, hogy egy könyv és közéd álljon, akkor bizonyára okkal teszi. Én nem hittem ezt el és... csalódtam.
Történet:
A rozsdás lánc megcsikordult, ahogy a fiú, őt figyelve előre-hátra hintázott. Talán nem ő az. Lehet, hogy csak egy hétköznapi gyerek. Talán nem kell megölnöm. Billi SanGreal Próbája. Az utolsó teszt a beavatása előtt. De nem erre számított. Nem arra, hogy egy kis srácot kell megölnie. Billi sorsa, hogy kövesse apját a Rendbe, és megóvja az embereket az Istentelenektől. A több ezer gonosz, megkínzott lélektől, amelyek az emberiséget tekintik prédájuknak. Billi tizenöt éves. Brutális harcból és halálos csatákból álló életre vágyik? Vagy kísértés fenyegeti, hogy rossz útra vigye?

Vélemény:
A bevezetés előrevetíti a negatív töltetű kritikámat. Nagy reményekkel indultam el a történet útján, de sajnos beletört a bicskám ebbe a könyvbe. A borító nagyon szép és szárnyra kaptak a gondolataim, amikor megláttam, de nem tükrözi a tartalmat. A főszereplő, Billi elég határozott karakter és tetszett a stílusa. Ki akart törni abból az életből, amiben volt, mert megunta. Nem érezte apja szeretetét, elismerését, ezért lázadni akart. A cselekményt izgalmasnak és fordulatosnak mondanám, de engem nem hozott lázba. 
A történet fantasy jellege nagyon hatásos, de nekem kevés volt. Nem írom azt, hogy egy "rossz" könyvről beszélünk, mert nincs a világon rossz könyv, csak individuális ízlés. 
Jó volt, hogy a titkok felszínre kerülését így szétosztották a történeten, ugyanakkor untam, hogy ezzel mindig oda érkeztünk, hogy a lány azon kesereg "már megint hazudtak nekem" vagy "egész életemben hazudtak nekem". Volt egy szerelmi szál Billi és egy srác között, akiről kiderült, hogy a Halál Angyala, tehát ellenség. És ez a szál befuccsolt. Jött a következő reményfoszlány Billi és egy szintén templomos, bár nem lovag társa Kay között, mire... nem akarok spoilerezni, de ez a szál is befuccsolt. 
A drámai lezárás egy ilyen negatív töltetű cselekmény után nekem sok volt. Egy csomószor az volt eszembe, hogy "mikor lesz már vége" vagy "Óóó, be kellene már fejezni ezt a könyvet is". És ez határozottan rossz. Egyszóval SZÁMOMRA unalmas volt, túl sok a drámából, túl sok a halottból és a kínlódásból. És ami összegzésként a legnagyobb csapás volt: ami elől a lány menekült egész végig, csak utolérte és ezt kevés romantika, valamint drámai szerelem társaságában kellett végigélnem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése