2015. november 14., szombat

Pray for Paris...


Tele van az internet a hírekkel, a Facebook és az Instagram pedig képekkel. Az emberek félnek, meg van rökönyödve, és el sem tudják képzelni, hogy mi folyik ebben a világban. Mindenhol ott egy kép a "Pray for Paris" felirattal, ami emlékeztet minket arra, hogy milyen undorító világban élünk. 
Egy ilyen tragédia kell ahhoz, hogy az emberek elgondolkodjanak, és átrendezzék az életüket. Miután megtudtam, mi történt egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Egész nap nyugtalan vagyok, és szinte sírni tudnék az idegtől.



Egyre csak azon jár az eszem, hogy mi lesz ennek a következménye? Mi fog történni ezután? Hogyan nőjek fel egy ilyen világban? Hogyan alapítsak családot? Hogyan akarjak boldog lenni abban  a tudatban, hogy bármikor a fejünkre robbanthatnak mindent? Hogyan éljek úgy, hogy minden pillanatban attól retteg, hogy egyszer csak megérkezik a barátom behívója, és soha többé nem látom?
Elszorul a szívem, ha azokra a családokra gondolok, akik most elvesztettek valakit. Lehet, hogy ha mi ilyen helyzetbe kerülünk, senki nem fog meggyászolni minket, de én nem tudok emellett érzelmek nélkül elmenni.
Tudom milyen érzés lehet elveszteni valakit, akit mindennél jobban szeretünk, és ezután minden nap szembenézni a hiányával.
Az ember ilyenkor szembesül azzal, hogy a mindennap gondjai, apró panaszok valójában semmik... semmik ahhoz képest, amiket tegnap azok az emberek elszenvedtek. Nem csak a halál, de a félelem és a sokk miatt is.
Én nem akarok ilyen világban felnőni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése