2015. november 28., szombat

Barcelona


Gyönyörű napsütés, hatalmas pálmafák, csicsergő papagájok, lélegzetelállító magaslatok és persze a tenger! Barcelona nem tartozik a legtisztább vagy legbiztonságosabb városok közé, szerény véleményem szerint, de az kétségtelen, hogy eszméletlenül szép.

A legjobb a csoportos utazásokban (amit egy haveri társaság szervez, és nem az utazási iroda) az a legjobb, hogy olyanokkal utazhatsz, akik nem idegenek számodra (vagy ha mégis van közöttük, legalább egy valakit ismersz!), illetve alkalmazkodnod kell a csoporthoz. De miért is jó ez?
Én világéletemben féltem a repüléstől és a magas helyektől, de rájöttem, hogy ez csak az agyamban létezik, és valójában egyáltalán nem is félek. Annyira rettegtem a repüléstől, hogy az oda utat nem is tudtam élvezni. Ki se mertem nézni az ablakon, pedig ami a szemem elé tárult volna... Mindenesetre hazafelé bepótoltam!


Volt szerencsém libegővel feljutni a Montserratra, illetve a tenger felett is átlibegőzni. A második esetben egy hatalmas toronyba kellett fellifteznünk, aminek volt egy kis kilengése is. Aztán beszálltunk egy dobozba, ami öt percen keresztül szállított minket a tenger fölött!
Mikor éreztem, hogy úrrá lesz rajtam a félelem, vettem egy mély levegőt, tudatosítottam, hogy minden rendben van, és képes voltam élvezni az utazást! Mindez csak azért történt meg, mert nem akartam lemaradni a csoporttól, nem akartam, hogy kilógjak, ezért szembenéztem a félelmemmel. Azon túl, hogy mélységesen büszke voltam magamra, boldog is, hogy megtettem! Felszabadító érzés szembeszállni a félelmeddel!


A legjobban az tetszett, hogy közlékenyek és mosolygósak a turistákkal. Természetesen lenyúlják őket elég jól, de tapasztaltuk már mi is, hogy nem minden árus, felszolgáló, eladó kedves és mosolygós. A másik, amit meg lehet említeni az a pezsgés. Az egész város olyan lendületes és élettel teli. Viszont meg kell jegyeznem, hogy az emberek nagyon bunkók! A férfiaknak eszükbe se jut előre engedni egy hölgyet, sőt simán fellöknek! Továbbá nem hogy udvariasság nem létezik, néha annyira érvényesül a mélységes modortalanság, hogy az már felháborító. Csak egy példát említenék: a metróba egy kapun keresztül lehet átjutni, ahova bedugod a jegyed és átenged; álltunk sorba az említett jegyolvasónál és konkrétan senkit nem érdekelt! Simán bepofátlankodtak elénk, fellöktek, arrébb löktek, stb. Ezen nagyon kiakadtam!

De térjünk vissza inkább a pozitívumokra, mert abból volt elég erre a néhány napra, amíg kint tartózkodtam. Nagyon tetszett, hogy papagájok repkedtek mindenfelé, és sokkal nagyobb így, mint ketrecben látni őket. 

A kedvencem a La Rambla piac és sétány volt. A piacról érdemes írni, mert valami elképesztő. Hozzáteszem rettentően drága, de gyönyörű. Tele van finomabbnál finomabb, friss és különleges gyümölcsökkel (halakkal, húsokkal, édességekkel, stb.) Az érdekessége, hogy nem egymásra hányva, össze-vissza tálalják ezeket, hanem szép rendben, gusztusosan, gyönyörűen elrendezve.
A sétány maga hemzseg az emberektől, turistáktól, élő szobroktól és árusoktól. Napjában többször is végigsétáltunk rajta, mert a közelében volt a szállásunk, de nem tudtam megunni! 
A sétány egyébként egyenesen a kikötőhöz visz. Azt hittem, hogy nem okozhat több meglepetést ez a város, de tévedtem. Amikor leértünk a következő kép tárul elém: rengeteg turista, hajó, sirály ÉS emberek, akik kiülnek a tenger mellé olvasni, festeni, rajzolni, zenélni vagy írni. Eszméletlen volt látni egy összeverődött rajzcsoportot, amint ülnek a mólón és hajókat festenek.


Nekem a tenger jelentette a legnagyobb élményt. Rengeteg programban vettünk részt, de én mindig is tenger mániás voltam, így ennél jobban semmit nem élveztem. Az időről azt kell tudni, hogy sütött ugyan a nap, de 17 foknál nem volt több. Mis mégis levettük a cipőnket, felgyűrtük a nadrágunkat és szaladtunk a hullámok elől. Nem csak felszabadító érzés volt, de rég voltam már ilyen fesztelen és boldog. Tényleg igaz az, hogy néha ki kell lépni a komfortzónádból és egyszerűen csak jól érezni magad. A legjobb az volt, hogy úgy sikongattunk, mint egy kisgyerek, vagy mint aki még soha nem látott tengert, és nem érdekelt mit gondolnak mások! Azt hiszem életem egyik legszebb pillanatát éltem át abban a röpke fél órában!

A tanulság ebben az, hogy lépj ki a komfortzónádból, ne foglalkozz másokkal, csak érezd jól magad! Szállj szembe a félelmeiddel, mert nagyszerű érzés! Kimondhatatlan!
Illetve, amikor az élet egy új lehetőséget gördít eléd, merj élni vele! A fesztelenítés, utazás, kikapcsolódás mindenkinek kell, mert ez az élet értelme. 
Ez az utazás rádöbbentett arra, hogy én igenis körbe akarom járni a világ egy részét! Utazgatni akarok, kultúrákat megismerni és még ezerszer ugyanilyen őrült módon ugrálni a tengerben!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése