2015. október 3., szombat

Stephen King: Hasznos holmik


*** Spoiler veszély ***

Sokat gondolkodtam rajta, hol is kezdjem a leírást (az értékelésnél vagy a történet bemutatásánál?), de talán az lesz a legegyszerűbb, ha belevágok a közepébe.
Nagy reménnyel indultam neki a könyvnek, de a végére érve el kell mondjam, hogy a Doctor Sleep-nek továbbra sincs párja, ami az én értékelésemet illeti. Először nem tudtam hova tenni a történetet, igazából elég sok időnek (lapnak) kellett eltelnie, mire elértem arra a pontra, hogy kezdtem kapiskálni, miről is szól tulajdonképpen ez a szerzemény.


A lényege nagyjából az, hogy Castle Rockban nyílik egy kis bolt, ami látszólag értékes holmikat árul. A lakosság egy része betér oda, vásárol, de igazából az elején semmi lényeges nem történik. A szálak mozgatása által eljutunk oda, amikor fény derül a bolt kis titkára. Ugyanis nem csak pénzzel kell fizetni az árukért, hanem egy csínnyel is. Végül mindenki más-más embert viccel meg (mint, aki a haragosa) és a csínyek felszínre kerülésénél az emberek arra a félre kezdenek gyanakodni, akiket szívből gyűlölnek és aki őket is gyűlöli (de ugye nem ez az ember követte el a tetteket).
Elég sok ember megjelenik, talán túl sok is. Persze a történetnek így van értelme, hisz a végén a nevek, a szálak összefutnak és teljes lesz a csattanó, de néha nem tudtam, hogy kiről is van jelenleg szó. Vissza kellett lapoznom, hogy hol is tűnt fel korábban ez a név, hogy ő kinek a kije, stb. Ez kicsit idegesítő volt, bár az én hibámnak is fel lehet róni, hogy képtelen vagyok megjegyezni a szereplőket :)
A lényeg, hogy háromszáz oldalnál jártam, amikor még mindig úgy éreztem hogy az egésznek se füle se farka. Emiatt egy kicsit unalmas volt olvasni és sokáig is húzódott, mert olyan érzetet keltett, mintha nem akarna kiderülni a lényeg. A fordulatot az első haláleset jelentette, amiről bővebben nem kívánok szólni. Itt felkaptam a fejem, hogy "nah végre, történik valami izgalmas" és tényleg így lett. Lassan, de biztosan beindult a történet és eljutottunk egy hatalmas katyvaszhoz. Mindenki gyűlölte a saját ellenségét és meg akart fizetni, a rendőrök a sötétben tapogatóztak igazából nem is tudták, hogy mi folyik a városban, emberek estek egymásnak más csínyei miatt és a szálat egyetlen ember mozgatta. A vége felé már nem is tudtam ki kit utál és miért, melyik ember csínye miatt, ki kit is viccelt meg, stb.
Voltak benne olyan dolgok, amik túl kézenfekvőek voltak. Már a címadás is sokkal beszédesebb, hisz ha elolvassuk az első (mondjuk) száz oldalt, azért azt már rögtön tudjuk, hogy a bolt lesz itt a probléma forrása és az is nyilvánvaló, hogy a tulajdonosra oda kell figyelnünk, mert sáros. Természetesen gyomorforgató dolgokról is olvashatunk, de inkább a szívszaggató, váratlan halál volt az, ami engem megrázott, illetve annak körülményei. Azért egy kisgyermek halála mindig szívbe markoló, nem még ha saját kezűleg vet véget az életének.
Visszatekintve a legvége tetszett igazán (természetesen a buli rész). Sajnálom viszont, hogy a boltosról túl sok mindent nem tudhattunk meg. Nyilván nem volt emberi lény, de egy kicsivel több körítés kellett volna.
Nagyon tetszett, hogy olyan helyszínek is megjelentek, illetve szereplők, akik/amik korábbi könyveiben is. Például Cujo története vagy a Halálos árnyék híre és a seriffje is. Hisz ebben a történetben is nagy szerepe volt Thad Beaumont mellett megismert Alan Pangborn-nak.
Érdekes volt látni, ahogy leírja a szereplők (szinte) megőrülését és a folyamatot. Valamint maga a történet is... nem egy tucatregény az biztos! Teljes egyediség lengi körül, illetve fantázia, ami nagyon fontos a írásban, mert csak így lehet páratlant alkotni. Aki elolvassa, az tudni fogja milyen nem mindennapi elméről van szó.
Örültem neki, hogy az író megmentett néhány szereplőt a haláltól és ezzel rámutatott arra, hogy bárki képes használni az eszét és tovább látni az orránál. Páran tehát képesek voltak meglátni azt az apró hibát, amit a csaló ejtett a csalásaiban. Mert hiba az mindenhol volt, csak épp kevesen tudtak józanul gondolkodni.
"Kicsiny pók volt, de a fejemre nőtt. A fájdalmamon táplálkozott. Azért végeztem vele, és visszavettem tőle a fájdalmamat. Énnekem az volt a rögeszmém, Alan, hogy a fájdalomtól szabadulnom kell. De már tudom, hogy azon haszon nincsen. Szerethetlek így is. Szerethetem az életet is meg a fájdalmat is. Fájdalommal még inkább szerethetem, hiszen a gyémántot is jobban szeretik a foglalatával."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése