2015. október 18., vasárnap

Abbi Glines: Ha az enyém lennél

Meg kell mondjam,  rég nem olvastam már romantikus regényt. Volt egy időszak, amikor háttérbe szorultak, mert mindig is utáltam a túlfűtött dramaturgiai helyzeteket, az utóbbi időben meg határozottan idegessé tesznek.
Dióhéjban a történet egy unokatestvér párról szól, akik tipikusan egymás ellentétei. Adott a "jófiú", a "rossz fiú" karaktere és egy lány. Innen pedig könnyen ki lehet találni, hogy a lány a jó srác barátnője és adja neki a tökéletest, hogy felérjen hozzá, de beleun. Mikor a barátja elutazik, ő közel kerül az unokatestvérhez és kialakul egy klisé. 

Ha őszinte akarok lenni, csak annyit mondok finoman és nőiesen, hogy többet vártam. A történet nagyon unalmas volt, egysíkú, kiszámítható és... hogy is mondjam... egyszerűen megfogalmazott. Legalábbis nekem, aki Stephen King fordulatos mondataihoz, hasonlataihoz vagyok szokva, túl egyszerű volt a szóhasználat.
Ami nekem rögtön szembeötlött az érzelmi hiányosság. Meghal a lány nagymamája, megcsalja a fiúját, az unokatestvérbe szerelmes és vártam az erős érzelmi töltetet, az érzések viharát, de semmi. Nem éreztem a lány őrlődését, a kétségét, a halál fájdalmát. Egy ilyen erőteljes történetet sokkal intenzívebb érzelmi síkra kellett volna fektetni.
A szerelmi háromszög középpontba helyezése szerintem egy nagyon nehéz feladat, mert már elcsépelt. Figyelmesnek, körültekintőnek kell lenni és nagy fantáziával kell rendelkezni ahhoz, hogy ne egy unalmas, egysíkú sztorit kapjunk, hanem valami izgalmasat. Valami olyat, ami egy klisére épül ugyan, de megmozgat minket. Ezt sajnos nem tudom elmondani erről a könyvről.
Nem szeretem azt, ha félbe kell hagynom egy sorozatot, de ebben az esetben biztos vagyok benne, hogy a második részét hanyagolni fogom.
Még valami, ami nem jött át. A borítón dögös férfiakat látunk, akik közül az egyik ráadásul egy igazi "fekete bárány", egy kemény és szexi csávó. Ha nem látom a borítót, nem tudtam volna elképzelni a karaktereket.  És zárásképp még valami: A lány barátja maga a tökéletesség minden téren, de amikor rájön a csalásra, olyannyira kifordul önmagából, hogy még a lány is meglepődik a történetben, hogy ez miként lehetséges, de semmi magyarázatot nem fűz hozzá.  Szerintem pedig kellett volna bele, mert azt a látszatot keltette, mintha a "tökéletesség királya" is csak megjátszotta volna magát.

"Ha már egyszer úgyis pokolra vagyok ítélve, legalább élvezzem az ott tartózkodást."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése