2015. szeptember 2., szerda

Kresley Cole: Méreghercegnő



***Spoiler!***

Az Arkánum krónikáinak nevezett könyvsorozat első része valami fantasztikusra sikeredett. Ezzel a kijelentésemmel már így az elején összegeztem a kritikát, de egyszerűen nem tudom szavakba önteni, mennyire tetszett.

A történet a könyv hátuljáról:

A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes. 
A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort? Kiben bízhat Evie?
A látomások forrása után kutatva megismerkednek másokkal, akik hasonló cipőben járnak. Megelevenedik egy ősi jóslat, és kiderül, hogy nem Evie az egyetlen, aki különleges képességekkel bír. Ám nem mindig egyértelmű, ki melyik oldalon áll...

Mikor elolvastam ezt a kis ismertetőt, kialakult bennem egy kép a sztoriról. A valóság azonban eltért az én képzeletemtől, sőt felül is múlta.
Amit hiányoltam: több meghitt jelenet és a szerelem kibontakozása, de ezt remélem meg fogjuk kapni a következő kötetekben. 
A történet fordulatos, cselekményes és izgalmas. A villanás előtt egy teljesen más képet látunk, mint a villanás után. Az apokaliptikus élmény és a fantázia keveredése egy új út volt számomra, mert ehhez hasonló könyvet még nem olvastam. Ugyan azt éreztem, mint a Stephen King könyveknél: "Hogy lehet valakinek ilyen virágzó fantáziája?"

Fontos megemlítenem néhány apróságot...
Ami bosszantott: Selena!!!! Istenem, de utálom!!!! Most komolyan! A szerelmi háromszögek alapból idegesítőek, de ez még bosszantóbb volt.
Amit imádtam: Evie karaktere. Láthatjuk, hogyan küzd önmaga ellen és az életéért. Ápolja az édesanyját mosolyogva, pedig tudja, hogy nincs esély számára, eltűri a féltékenységet és elnyomja magában az erőt, szembeszáll a végzetével (ami elől persze nem tud elfutni, de akkor is kiáll valami mellett). 
A többi szereplő nem fogott meg különösebben. Igazából Mel volt az, aki nagyon megtetszett. A nagy szája, a stílusa és nagyon sajnáltam őt a sorsa miatt.

DE a negatívumok sem tántoríthattak el attól, hogy két röpke nap alatt ledaráljam a majd 500 oldalas olvasmányt. Egyszerűen képtelenség letenni. Tipikusan az a könyv, amit még akkor is olvasol, amikor már nem látsz, vagy fel sem fogod a sorokat.

A pálmát azonban a csattanó viszi. Ahogy Evie kibontakozik és átváltozik az igazi Császárnővé, valami hatalmas! A lányból, akit sokszor lenéztek és állandóan megmentettek, egy tomboló, gyönyörű szörnyeteg lesz. Teljes ellentéte a szőke hajú, kék szemű Evie-nek. Fenomenális, ahogy mindkét személyiségét egyszerre ismerhettük meg.
Nem egy könnyed olvasmányról van szó, de nem is mindennapi, még a szerelmi háromszög klisé ellenére sem. Egy élmény volt olvasni komolyan és a falat fogom kaparni, amíg a kezembe foghatom a folytatást, ami a hírek szerint az eddigieket is felülmúlja.


"- Gyere, Arthur - hallatszik a motyogás. - Érints meg!
Mit akar ezzel? Korábban is hallottam tőle e szavakat azon a félénk, kislányos hangján, de ez most más, szinte beleremegek.
- De megfizeted az árát! - folytatja.

Valami megmozdul."

Értékelés
Történet: 5/5
Borító: 5/5 
A lány nagyon szép, el tudom képzelni így Evie-t és a betűtípus is egyedi. Visszatükrözi a történetet, ahogy a P betűn felkúszik az inda. A férfi még illik is Jack-re, hisz erős az állkapcsa, sötét ruhát visel és kemény a pillantása, de én nem így képzelném el őt. Ez persze személyes, de ha alakok vannak a borítón, mindig azokat képzelem el a történetben is és Jack nekem nem így elevenedett meg. Ettől az egyéni, apró részlettől eltekintve az összkép nagyon is magával ragadó.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése